Autó vagy Swarovski karkötő

Ti mit gondoltok, mi az ideális életkor, amikor az ember megvásárolja az első saját autóját? A társadalmi nyomásnak megfelelően a legtöbben arra törekszenek, hogy már a lehető legkorábban jogosítványt szerezzenek, teljesen mindegy, hogy van-e egyáltalán lehetőség aztán a vezetés gyakorlására, vagy sem. Persze sok fiatal apucitól, anyucitól már azért kap egy autót, mert sikerült letennie a forgalmi vizsgát, és az már bőven elég indok arra, hogy ilyen mértékű ajándékkal és felelőséggel ruházzuk fel a gyereket. Én úgy gondolom, hogy ez egy olyan dolog, amit a gyereknek saját magának kell elérnie. Nem csak azt, hogy a jogosítványért megküzdjön és igenis tisztességesen, felelősségteljesen tudjon bánni az ez által a kezébe jutott hatalommal, hanem az is fontos, hogy utána az első autójáért meg kelljen küzdenie.

Hát sajnos nagyon sokan ezt nem így gondolják. Sok olyan ismerősöm is van, akin azért is meglepődök, hogy egyáltalán gyalog az utcára engedik egyedül, majd beülnek egy túl méretes autóba és a nulla tapasztalatukkal néha olyan baleseteket, vagy szerencsésebb esetben csak anyagi károkat okoznak, amik aztán egy életre a vezetéshez való hozzáállásukra nyomják a bélyeget. Én most már elmúltam huszonhat éves, de még mindig nem érzem magam késznek arra, hogy ilyen mértékben feleljek a sajátom és mások életéért is. Tudom azt, hogy amikor éppen úton vagyok, két rohanás közt van időm gondolkodni, ábrándozni és nem vagyok abban biztos, hogy a legjobb dolog ezt a volán mögött tenni. És ismerek olyan embereket, akik húsz éve napi rendszerességgel vezetnek, ők is ugyanígy vannak ezzel a dologgal, és nem zavarja őket, hogy évente kétszer szenvednek ilyen okok miatt kisebb-nagyobb baleseteket. Egészen addig, amíg egyszer tényleg be nem következik a katasztrófa.

Ugyanakkor ott vannak azok az emberek, akik szinte a kormány mögé születtek. Ilyen például a kisöcsém. Hiába volt minden tiltás, ő már 12 évesen vezetett mindenféle járművet, amihez hozzáfért. Amint lehetett, letette a jogosítványt is és egyből vett magának egy autót. Természetesen anyámék kisegítették anyagilag, de ezt nem is rovom fel a számlájukra, hiszen öcsémnek a munkájához is, meg szerintem az alapvető létezéséhez is elengedhetetlen, hogy legyen egy saját autója. Nekem pedig ott van annyi minden más, ami sokkal fontosabb, mint a vezetés.

Öcsémnek hosszú ideig volt egy barátnője, aki mentalitásban és életvitelben nagyon hasonlatos hozzám, azzal a különbséggel, hogy én ezt tudom magamról, ő pedig teljes tagadásban él. Hiába próbáltam vele megértetni, hogy nem nőtt még be ahhoz a feje lágya, hogy jogosítványt szerezzen, hajthatatlan volt. Nehézkesen, de végül sikerült neki, közben öcsém megígérte, hogy ha ügyesen megoldja, akkor kap tőle valami kicsi használtautót, pedig eredetileg egy Swarovski karkötőt szánt volna ajándékba. A lány hetekig válogatott az autók közt, mire talált egy jó árú, kicsit lestrapált, de az ő igényeit teljes mértékben kielégítő autót. Öcsém el is ment az egyik barátjával, hogy megvegye neki, de az utolsó pillanatban érkezett az SMS, hogy a lány a forgalmi vizsga előtt pár nappal összetörte az oktatója kocsiját. Így végül a használtautó a régi gazdájánál maradt.

A lánynak nehézkésen ugyan, de sikerült végül megcsinálni a jogsit és öcsém kivételesen hallgatott a bölcs tanácsomra, és egy gyönyörű Swarovski karkötőt vett neki ajándékba. A karkötő ugyan nem volt olyan hasznos, mint mondjuk egy autó lett volna, de hosszas magyarázkodás és gondolkodás után szerencsére a lány is belátta, hogy így mindenkinek sokkal boldogabb lesz az élete. És valóban jól állt neki a szép kristály karkötő is.