Frank Miller stílusában Zack Snyder remek adaptációja, amely egyedi látásmóddal és erőteljes vizuális elemekkel hozza elénk a történetet. A karakterek mélysége és a sötét, komor atmoszféra együtt teremtik meg azt az élményt, ami miatt érdemes újra és újra

Nekem anno bejött. 2006-os színvonal, nem öregedett annyira rosszul. Ami fontos: Frank Miller alapvetően pozitívan vélekedett Zack Snyder 2006-os, 300 című filmjéről, amely az ő azonos című képregényének adaptációja. Több interjúban és megnyilatkozásban is elégedettségét fejezte ki azzal kapcsolatban, ahogyan Snyder filmre vitte a művét. Néhány főbb gondolat tőle:

A látványvilág lenyűgöző hűsége. Miller többször is hangsúlyozta, mennyire elbűvölte, hogy a film tökéletesen visszaadja a képregény varázslatos vizuális világát. Különösen kiemelte, hogy "a képkockák szinte életre keltek" a mozivásznon, ami számára egyedülálló élményt jelentett.

Zack Snyder iránti elismerésem határtalan. Szó szerint úgy fogalmazott, hogy Snyder "rendkívül tiszteletteljesen" közelítette meg az alapanyagot, ami igazán felemelő élmény volt számára. Az együttműködés során folyamatosan konzultáltak, ami lehetővé tette, hogy a film folyamata gördülékenyen haladjon.

- Erőszak és esztétika: A film stilizált brutalitása és markáns, színpadias stílusa Miller saját ízlésének lenyomatát hordozza, ezért nem táplált ellenvetéseket a rendező merész vizuális és dramaturgiai megoldásaival szemben.

A 300 (2006) című film szívét és lelkét a spártai harcos, Dilios adja, akit David Wenham alakít. Dilios nem csupán egy egyszerű narrátor; ő a történet lelkes mesélője, aki a Thermopülai csata hősiességét Leonidas király és a 300 bátor harcos szívós küzdelmét idézi fel. A film narrációja grandiózus és eposzi hangvételű, tele van felfokozott érzelmekkel és drámai hatásokkal, ami tökéletesen illeszkedik Frank Miller képregényének mitikus és stilizált világához. Az elbeszélés így nem csupán a tények közlésére korlátozódik, hanem egyfajta legendává emeli a spártaiak bátorságát és áldozatvállalását.

A narráció dramaturgiai funkciója abban is megnyilvánul, hogy keretet biztosít a filmnek: a történet végén felfedjük, hogy Dilios már a Plataiai csata előtt meséli el az eseményeket a spártai katonák számára, ezzel is serkentve bátorságukat a közelgő összecsapásra.

Netflixtől való távozása előtt újra is nézem, immár kb. 5x. ;) Ui. Játék vonatkozásban nem hagyhatom ki az Assassin's Creed Odyssey "Spartan Kick" harci mozdulatát, amit remekül átvittek. XD