Persze! Íme egy egyedi változat a „4 keréken” kifejezésre: „Négy kerekünk van, amelyek segítségével felfedezhetjük a világot, utazásaink során szabadon szárnyalhatunk az utak mentén.”

Az Év Autója díj története már hatvan esztendőre nyúlik vissza, amikor európai autós szakújságírók megalapították ezt a rangos elismerést. Azóta a díj odaítélésének folyamata lényegében változatlan maradt. A kiválasztás során a kontinens különböző részeiről érkező szakértők alkotják a zsűrit, akik az előző év legkiválóbb autóját hivatottak megnevezni. A szavazás több lépésből áll: az első körben 42 járművet válogatnak ki, majd ezek közül kerül ki a hét döntős, amelyek részletes tesztelésen esnek át. A pontozási rendszer sajátos, hiszen minden zsűritagnak 25 pont áll rendelkezésére, amelyet a döntőbe jutott autók között kell elosztania. Fontos szabály, hogy egyetlen autó sem kaphat 10 pontnál többet, és mindenképpen legalább öt járműnek kapnia kell értékelést.

Az idén a hét döntős az Alfa Romeo Junior, a Citroen C3 és e-C3, a Cupra Terramar, a Dacia Duster, a Hyundai Inster, a Kia EV3 és a Renault 5 (illetve annak gyárilag erősebb változata, az Alpine A290) voltak. A 23 országból származó 60 zsűritagnak nyolc hét állt rendelkezésére, hogy alaposan letesztelje az említett típusokat, és kiossza a pontokat. Az eredmények pedig megfeleltek az előzetes várakozásoknak.

Sokan arra spekuláltak, hogy a Kia EV3 vagy a Renault 5 nyerheti el az Év Autója címet, és annyit már most elárulhatunk, hogy ezek a modellek osztoznak az arany- és ezüstérmen. De ne siessünk ennyire a végkifejlet felé!

Az Alfa Romeo Junior egy régi fejlesztés, amely 2024-ben elnyerte az olasz márka új arculatát. Azonban, ha őszinték akarunk lenni, a modell nem esett át érdemi frissítéseken: a nagyobb akkumulátor, a megnövelt hatótávolság vagy a fokozott teljesítmény mind hiányzik. Nem meglepő, hogy a Junior a döntősök között a hetedik, utolsó helyen végzett 136 ponttal. Ezt követően érkezett a Cupra Terramar, amely vonzó megjelenésével és formatervezésével sokak szívét elnyerte, de ára meglehetősen borsos. A stílusért való extra költség mellett, bár esztétikailag figyelemfelkeltő, nem váltja meg a világot; a szakmai zsűri 165 ponttal a hatodik helyre sorolta. Csak három ponttal többet, összesen 168 pontot kapott a Hyundai Inster, amely a dél-koreai gyártó kompakt, praktikus és kedvező árú elektromos autója. Számos praktikus megoldással rendelkezik, de a beltér hangulata a 2010-es évek dizájnját idézi, és nem hozott újdonságokat. Ennek ellenére sokan nagy várakozással tekintettek az autóra, hiszen kicsi, olcsó és városi használatra ideális. A Dacia Springhez képest alig drágább, de sokkal többet kínál, amiért meglepő, hogy csak az ötödik helyen végzett.

A középmezőny erejét remekül tükrözi, hogy a Dacia Duster, amely a negyedik helyezést érte el, 172 pontot gyűjtött be. Ez négy ponttal több, mint az ötödik helyezett Hyundai Inster, és héttel több, mint a hatodik Cupra Terramar. A Dacia joggal lehet büszke, hiszen nemcsak a dobogó közelébe került, hanem a döntős mezőny egyetlen olyan autója is, amely még mindig tisztán belső égésű motorral is kapható. A legjobb három modell viszont már komoly lépést tett a mezőny előtt. A bronzérmes Citroen C3 és e-C3 215 ponttal zárta a versenyt. Ez a típus a Citroen C3 praktikus jellemzőit ötvözi, és elérhető belső égésű, plug-in hibrid, konnektoros hibrid és elektromos változatban is. Mégis, nehezen mondható el róla, hogy forradalmasítaná az autóipart, így meglepő, hogy a harmadik helyen végzett. Sokan a szakújságírók közül úgy vélték, hogy a Hyundai Inster sokkal inkább megérdemelte volna ezt a pozíciót. De végső soron az eredmény már megszületett, és ezzel nem érdemes tovább foglalkozni.

Az igazán izgalmas kérdés az, hogy melyik autó nyerte el az Év Autója díjat. Az eredményhirdetést megelőzően sokan arra számítottak, hogy ez a ráció és az érzelem összecsapása lesz. A Kia EV3 racionális választásnak tűnt, hiszen a dél-koreai márka modellje tágas belső teret kínál családok számára, elegendő hatótávval rendelkezik hosszabb utazásokhoz, valamint kiváló minőségű anyagokkal és viszonylag gyors töltési lehetőségekkel büszkélkedhet. Ezzel szemben a Renault 5 (Alpine A290) egy rendkívül stílusos, vágyott kisautó, amely fiatalságot és retro-futurista vonásokat sugall, ám leginkább városi közlekedésre lett optimalizálva. Számos figyelemfelkeltő részlet található rajta, de a hátsó ülések nem igazán kényelmesek, és a hatótáv, valamint a csomagtartó kapacitása sem a legpraktikusabb. Ha azonban a két autót a kívánatosság szempontjából összehasonlítjuk, akkor egyértelmű, hogy a Renault 5 felülmúlja a Kia EV3-t. A zsűri ugyan figyelembe vette az objektív tényezőket, de mivel emberekből áll, az érzelmi aspektusok is szerepet játszottak a döntésükben. Ezért nem meglepő, hogy a 2025-ös Év Autója díjat a Renault 5 (Alpine A290) nyerte el 353 ponttal, míg a Kia EV3 a második helyen végzett 291 ponttal.

A Renault számára igazán örömteli pillanat ez, hiszen tavaly a Scenic E-Tech révén már elnyerte ezt a rangos díjat. Érdekes megfigyelni, hogy a villanyautók szinte teljes mértékben uralták a döntőt, mivel idén csupán egyetlen belső égésű motorral rendelkező jármű került a versenybe, és az arányuk folyamatosan csökken. Nem lenne meglepő, ha egy év múlva már kizárólag elektromos autók versengenének a győzelemért.

Nem éri meg Cybertruckot hozni Európába, nem szabad vele közlekedni

Vannak olyan autók, amelyek képesek megosztani a közvéleményt, és ezek közül néhány különösen emlékezetes. Ilyen volt például a 2000-es évek közepén bemutatott 5-ös BMW, vagy az Audi A2, de a BMW i3 is később felkeltette az érdeklődést. Azonban kétségtelen, hogy a társadalmi viták új szintjét a Tesla Cybertruck érkezése hozta el. Ez a masszív pick-up polarizáló hatása szinte példa nélküli: míg egyesek azonnal beleszeretnek futurisztikus formájába, másoknak viszont annyira sokkoló a látvány, hogy az étkezés utáni sürgős látogatás a mosdóba válik szükségessé. Középút itt nincs; a Cybertruck vagy elbűvöl, vagy elijeszt.

A Cybertruck körüli vita valóban izgalmas, hiszen számtalan újítással és néhány hibával is rendelkezik. Mindkét nézőpontot meg lehet érteni: vannak, akik lenyűgözve nézik a jármű futurisztikus dizájnját és technológiai újításait, míg mások a hibáira hívják fel a figyelmet. Azok, akik már beleszerettek, és rendelkeznek a megfelelő anyagi háttérrel, természetesen óriási vágyat éreznek a birtoklására. Ugyanakkor Európában a helyzet bonyolultabb, mint az Egyesült Államokban. Itt hiába van valakinek elegendő pénze, a jogi és infrastrukturális korlátok miatt nem biztos, hogy zökkenőmentesen tud majd közlekedni a Cybertruckkal.

Európában az autókra vonatkozó biztonsági előírások sokkal szigorúbbak, mint az Egyesült Államokban, és sajnos a Cybertruck nem felel meg ezeknek a szabályoknak. Vannak persze olyanok, akik megpróbálják kijátszani a rendszert, ám ez általában nem éri meg a kockázatot. Ilyen eset történt egy brit férfiával is, aki egy matt fekete fóliával bevont Cybertruckot vásárolt, majd külföldön forgalomba helyezte, biztosítást kötött rá, és Nagy-Britanniában kezdte el használni. Azonban az ottani jogszabályok értelmében ez illegális, mivel a Cybertruck nem felel meg az Egyesült Királyságban előírt biztonsági normáknak. Ráadásul a hatalmas pick-up nem éppen hétköznapi látvány az utakon, így könnyen feltűnt a hatóságoknak. A rendőrség leállította az autót, és az ellenőrzés során lefoglalták azt. Hiába vágyik valaki Cybertruckra Európában, egyelőre csak a kertjében állhat díszként, mivel a jogi akadályok miatt nem használható közlekedésre.

A Cybertruck méretei miatt sokakban aggodalmat keltenek, hiszen a jármű formája és súlya miatt komoly veszélyt jelenthet a többi közlekedőre és gyalogosra. Az éles, szögletes elemek nemcsak esztétikai kérdés, hanem a balesetek során is kockázatot jelentenek: egy esetleges ütközés során a gyalogosok sokkal súlyosabb sérüléseket szenvedhetnek el, mivel a jármű tömege és kialakítása fokozza a balesetek következményeit. Az ilyen típusú járművek jelenléte a városi forgalomban tehát különös figyelmet és óvatosságot igényel.