A Barna Bombázó ismét, utolsó alkalommal felragyogott, míg ellenfele teljesen összezavarodott.
Neked még az eszed is mankóval jár, Joe Louis minden idők legjobb bokszolója. Olyan kemény volt, mint a legjobb szikla, és bátrabb, mint Cassius Clay, klasszabb, mint Sugar Ray Robinson. Sokkal fölényesebb volt, mint az a... Hogy is hívják az új gyereket? Mike Tyson. Olyan, mint egy bulldog, de Joe Louis még nála is jobban teljesített! Mike Tyson csak a múlt árnyékában maradhat!
- Na tessék, itt kezdődik megint. Minden alkalommal, amikor a bokszról beszélek, ez a fehér pofa azonnal nekilendül Rocky Marciano dicséretének. Hadd mondjak el neked valamit egyszer s mindenkorra: Rocky Marciano valóban nagyszerű volt, de Joe Louishoz képest csupán egy légypiszok.
A fenti párbeszéd az "Amerikába jöttem" című film egyik emlékezetes jelenetében hangzik el, amikor Eddie Murphy által megformált Akeem herceg betér egy fodrászszalonba. Itt a színész szó szerint saját magával viaskodik, hiszen a borbélyt, Clarence-t, aki Joe Louis-t dicsőíti, és a Rocky Marciano híve idős fehér férfit, Sault is ő alakítja. Ez a szórakoztató és ironikus helyzet remekül tükrözi Murphy sokoldalúságát és humorát.
Bár Marciano 1951 októberében technikai KO-val megverve végleg visszavonultatta Louist, a Barna Bombázó 17 éven át tartó sikerei miatt vitathatatlanul a boksztörténelem egyik legmeghatározóbb alakjaként van számon tartva. Sokan az 1930 és 1955 közötti időszakot az ökölvívás aranykorának tekintik, és e korszakban Louis volt a domináló figura, aki nélkülözhetetlen szerepet játszott a sportág fejlődésében.
1937 és 1949 között a nehézsúlyú boksz világbajnokaként uralta a ringet, és senki sem tudta megverni őt ebben a súlycsoportban. E hosszú idő alatt, 1937 augusztusától 1948 júniusáig, összesen 25 címmeccset vívott, mindegyiket diadalmasan zárta, ami páratlan teljesítménynek számít a sportág történetében.
A későbbi bokszbajnok Joe Louis Barrow néven született 1914. május 13-án az Alabama államban található Lafayette-ben. Kétéves volt, amikor apja elmegyógyintézetbe került, anyja később újra megházasodott, és amikor a munkanélküliség, valamint a Ku-Klux-Klán erőszakos akciói miatt tarthatatlanná vált a helyzet, fogta a nyolc gyereket, és Detroitba költözött. Joe 11 éves volt, amikor egyik barátja levitte a bokszterembe, majd amikor beindult az amatőr pályafutása, úgy döntött, elhagyja családnevét, a Burrow-t, abban bízva, hogy el tudja titkolni az anyja előtt, hogy mit sportol.
"Pechjére" iszonyú jó volt abban, amit csinált, amatőrként megvívott 54 meccse közül ötvenet megnyert (negyvenhármat ezek közül kiütéssel), így nemcsak Detroitban, de az egész közép-nyugati régióban rendre felbukkant a neve az újságok címlapján, olyan erővel, sebességgel és veleszületett taktikai érzékkel rendelkezett, hogy nem lehetett nem odafigyelni rá.
A detroiti fekete közösség illegális szerencsejáték-hálózatait irányító John Roxborough gyorsan észrevette Louist, és közbenjárásával sikerült Julian Black promótert, valamint a neves edzőt, Jack Blackburn-t is a feltörekvő tehetség mellé állítania, hogy támogassák karrierjét. Roxborough meggyőződése volt, hogy a fehér közönség szemében Jack Johnson, aki a nagyvilági életstílusáról és nőcsábász híréből volt ismert, a fekete bokszbajnok eszményképét testesíti meg. Ennek megfelelően szigorú elveket állított fel védence számára, hogy biztosítsa, hogy Louis ne csak a ringben, hanem azon kívül is a megfelelő imázst képviselje.
