A vihar jelentős károkat okozott, hiszen a hajdú-bihari települések lakóházainak háromnegyede megsérült.

Debrecent 2005-ben egy hatalmas vihar sodorta el, amely nemcsak az időjárást, hanem a város életét is drámaian megváltoztatta.

Forrás: Illusztráció / Napló-archívum

Bizonyára sokáig emlékezetes marad a 2025. július 7-ei és 8-ai, egymást követő viharos nap, amely elemi erővel tarolta le Hajdú-Bihart. Legalábbis csak remélni tudjuk, hogy jó darabig nem lesz hasonló, ami erősebben belevésné magát az emlékezetünkbe. Valahogy úgy, mint az a tomboló időjárás, amely ezelőtt 20 évvel okozott hatalmas károkat Hosszúpályiban és Hajdúbagoson. Az a vihar ugyanis még mindig erősen él a helyiekben. Ez derült ki a Haon helyszíni riportjából, melynek során a környékbelieket kérdeztük a károkról és az áramszünetről. A júliusi ítéletidő Hosszúpályiban nem okozott fennakadást, de a 2005. május 18-ait soha nem fogják elfelejteni.

A Hajdú-bihari Napló régi oldalait forgatva idéztük fel az eseményeket. A két szomszédos településen hatalmas rombolást végzett az orkánerejű szél, ám a vármegye más részein is óriási károk keletkeztek.

A vihar egy szerdai napon, késő délután tört ki, a fülledt levegő hőmérséklete 10 Celsius-fokot csökkent a heves esőzés ideje alatt. Mint a lap írja, sötétséget okozva, felhőszakadással, jégesővel vonult át Hajdú-Bihar felett. Számos településen tetőket szakított le a szél, többfelé villanyoszlopok vezetékeire dőltek a fák. Hajdúszoboszlón az esővíz pincéket, utcákat borított el. Egy villám belecsapott az áramszolgáltató debreceni, Böszörményi utcai állomásán lévő transzformátorába, emiatt áramszünet keletkezett a város nagy részén.

A házak háromnegyedében kárt tett a vihar

Hajdúbagoson 600, míg Hosszúpályiban 1400 ház szenvedett kárt a vihar következtében, ezek a települések bizonyultak a legnagyobb áldozatainak. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a Napló újságírója szerint a bajba jutott lakók jelentős része, például sok kisnyugdíjas, nem rendelkezett biztosítással. Ezért kizárólag az állami támogatásra támaszkodhattak. Az önkormányzati ingatlanokban keletkezett károkat viszont egy külön alapból, a vis maior keretein belül orvosolták.

- mondta a hetvenéves Bardovics Gyula, amikor az újság munkatársai felkeresték őt és feleségét hosszúpályi otthonukban. A ház mellett állva látszott, hogy a cserepek szanaszét hevernek, és a tűzfal, melyet a viharos szél megroppantott, már nem bírta tovább a terhelést, így összeomlott. A házaspár aggodalommal nézett a fejük fölött tátongó mennyei ürességre, attól féltek, hogy a következő esőzés során a födém is beszakad. Némi fóliát használtak, amit Berényi András osztott szét a településen. Az akkori polgármester 20 ezer négyzetméternyi nájlonponyvát biztosított a lakóknak, és további 15 ezer négyzetmétert rendelt. A Naplónak elmondta, hogy a közel hatezer fős Hosszúpályiban 1800 házból körülbelül 1400 súlyosan megsérült.