A lengyel uniós elnökségnek most egy különleges tojástáncot kell bemutatnia.
A cikk megosztásához kérjük, kattintson ide, vagy másolja ki és küldje el a következő linket: https://demokrata.hu/vilag/brusszel-ernyoje-alatt-931392/.
Lengyel kormányzati politikusok élénken érdeklődtek 2024 tavaszán a magyar uniós elnökség célkitűzései felől, és persze szerették volna megtudni azt is, hogy milyen stratégiát választ a budapesti kormány a maga elnökségi munkájában, a tagállamokkal folytatott együttműködésében. Nyilván nem számítottak azokra a konfliktusokra, amelyeket bátran felvállalt az Orbán kabinet, mint ahogy arra sem, hogy e konfliktusok ellenére pozitív szaldóval zárta az elnökségét Magyarország, noha annak idején még jelentős uniós erők kezdtek serény lobbitevékenységbe kezdtek annak érdekében, hogy hazánk ne is lehessen uniós elnök!
A varsói elnökség irányvonalát Michal Wawrykiewicz, a Polgári Platform (PO) EP-képviselője, egy friss nyilatkozatában határozta meg. Wawrykiewicz kijelentette, hogy "a magyaroknál jobban senki sem képes megsérteni az uniós alapelveket". Ebből következik, hogy a lengyeleknek teljesen eltérő megközelítést kell alkalmazniuk, mint ahogyan azt a magyarok tették. Ennek megvalósítása nem tűnik nehéz feladatnak, hiszen Donald Tusk brüsszeli politikai kapcsolatai révén inkább a nemzetközi színtéren mozog, mintsem hogy kizárólag lengyel érdeket képviselne. Ha alaposabban megvizsgáljuk, észrevesszük, hogy a nemzetközi balliberális politikai erők, mint például az Európai Bizottság és Soros-féle szervezetek, kulcsszerepet játszottak abban, hogy Tusk elnyerje a kormányfői posztot. A lengyel uniós elnökség programja rengeteg klisével teli, ami arra enged következtetni, hogy legfőképpen Brüsszel érdekeit kívánja szolgálni, habár felfedezhető benne egy-egy új elem is.
Lengyelország katonai költségvetése a 5 százalékos határhoz közelít, ami figyelemre méltóan magas arány az Európai Unióban! Tusk és csapata jelenlegi terveiről, amelyek új adózási és finanszírozási modellek, esetleg hitelfelvételi lehetőségek kidolgozását célozzák, még nem áll rendelkezésre konkrét információ. A Donald Tusk vezette Lengyelország nagyhatalmi ambíciókat dédelget, és ez a törekvés összhangban állhat az amerikai stratégiával, amely az ukrán konfliktus támogatását Európára hárítaná. Ennek érdekében a lengyel uniós elnökségnek meg kellene győznie a tagországokat, hogy bátran lépjék túl a jelenlegi, 2 százalékos katonai költségvetési plafont. Bár a lengyel miniszterelnök nyíltan nem fogalmaz, a kormányzati irányvonal természetesen Moszkvára is utal. Ezt még inkább hangsúlyozza, hogy Varsó próbál alkalmazkodni a közelgő Donald Trump politikai irányvonalához. Trump megválasztása óta a lengyel kormány valamelyest finomította háborús retorikáját; a hagyományos kardcsörtetés helyett most már a béke fontosságáról is szólnak – persze, csak halkan. Eközben a lengyel légierő gépei folyamatosan feszültségben repülnek a keleti határon, készenlétben állva az orosz drónok és rakéták esetleges támadására. Érdemes megjegyezni, hogy a háború során Lengyelországot már érte rakétatámadás, igaz, az ukrán fegyverek révén.
Varsó könnyedén diskurál a témáról, figyelembe véve, hogy áramellátásának 60-70 százaléka saját szénbányáikból származik... Miközben Lengyelország határozottan elutasítja az EU migrációs paktumát, Tusk utasítást adott több tucat befogadó tábor felépítésére, miután Németországtól egy jelentős migráns csoport érkezett az országba. A pontos számadatok egyelőre ismeretlenek, de a helyzet egyértelműen bonyolultabb, mint elsőre tűnik.
A politikai tájékozódás során nem lehet figyelmen kívül hagyni a 2025 tavaszán esedékes államfőválasztást, hiszen a jövőbeli események előrejelzése szempontjából kulcsfontosságú. Ha Tusk jelöltje, a jelenlegi varsói főpolgármester, a szélsőségesen liberális Rafal Trzaskowski győzelmet arat, akkor a lengyeleknek komoly kihívásokkal kell szembenézniük. (Trzaskowski az, aki eltávolíttatta a feszületeket a varsói közhivatalokból, ami sokak szemében vitatható döntés volt.) A konzervatív-nemzeti Jog és Igazságosság (PiS) Karol Nawrockit indítja Trzaskowskival szemben. Míg a főpolgármester már tapasztalt politikai szereplő, akiről sokan úgy vélik, hogy ügyesen lavíroz a hatalom világában, Nawrocki civil háttérrel rendelkezik, és nem tagja a PiS-nek. A legtöbben Mateusz Morawieckit, a korábbi miniszterelnököt várták a jelöltek között, de valószínű, hogy ő a pártelnöki posztot fogja betölteni a közeljövőben. (Érdemes megjegyezni, hogy a lengyel államfői jogkörök sokkal szélesebb spektrumot ölelnek fel, mint a magyar megfelelőjük. Donald Tusk szerint a demokratikus és jogállami reformok előrehaladását leginkább Andrzej Duda akadályozza, aki a PiS köreiből származik. Képzeljük el, mi történne, ha Duda nem lenne ott, hogy fékezze a változásokat! - a szerk.)
A Kaczynski-párt jelöltválasztása igazán figyelemre méltó. A PiS láthatóan arra törekszik, hogy elhagyja a falusi környezetet, különös figyelmet fordítva a kelet-lengyelországi vidéki területekre, és jelentősen szélesíteni kívánja támogatottságát a városokban, valamint a nyugati országrészben. Ennek érdekében új, konszolidáltabb személyiséget kívánnak indítani a politikai ringben, ami a változás szándékát tükrözi.
Jaroslaw Kaczynski számítása akár be is válhat...
