"A narratíva átalakítása nem jelenti az elvek elhagyását." - Dér Dániel válasza.

Dér Dánielnek a Magyar Jelen hasábjain közzétett "A nemzeti radikális politika fejlődési szakaszai" című írására olvasónk, Doktor Faust a portálunkon válaszolt. "A szélsőjobboldaliság dicsérete" címre keresztelt írásban megfogalmazott kritikákra Dér Dániel az alábbiakban megfogalmazott választ adta, újfent a Magyar Jelenen.

Kossuth Lajos például legendásan hatott a közönségére publicisztikáival és beszédeivel – nem csupán Magyarország területén. (Forrás: Kollarz Ferenc / Wikimedia Commons) Írásom kezdetén szeretném tisztázni egy félreértést, amely szerint a szerző azt sugallja, hogy egy "néppártosodó" irányvonalat képviselek, amit teljes mértékben elutasítok. A Jobbik néppártosodását sosem támogattam, és bár életem első szavazatát még rájuk adtam 2018-ban, a következő tisztújításon kívülállóként abban bíztam, hogy a nemzeti radikális irányzat ismét dominálni fog a párton belül. Amikor azonban elérkezett a kenyértörés, egy pillanatig sem kételkedtem abban, hogy hol a helyem. Azóta is azon dolgozom, hogy az eredeti értékeket megőrizzük, és elérjük célunkat: Magyarország és Európa újjáélesztését. Nem kívánok további magyarázkodásra időt pazarolni, hiszen nincs is miért. Aki valóban érdeklődik írásom tartalma iránt, az bármikor elolvashatja azt. A szerző sajnálatos módon félreértelmezte mondanivalómat. Az írásom nem arra irányult, hogy a pártot a néptömegekhez igazítsuk, hanem hogy ezeket a tömegeket közelebb vonjuk önmagunkhoz. Ehhez vázoltam fel meglátásaimat. Mivel a 2026-os választás már biztosan két nagy tömb között fog lejátszódni, a köztes időt arra is fel kell használnunk, hogy teret adjunk az elméleti vitáknak, és felvázoljuk azokat a módszereket, amelyek segítségével '26 után előrébb vihetjük ügyünket. Ahogy egy év eleji elemzésemben kifejtettem, függetlenül attól, hogy ki nyeri a következő választást, a másik oldalnak szükségszerűen meg kell semmisülnie. Ekkor jöhet létre egy politikai vákuum, amely lehetőséget ad arra, hogy olyan tömegekhez jussunk el, akik eddig nem számoltak a Mi Hazánkkal. Doktor Faust reakciója során úgy tűnik, szándékosan figyelmen kívül hagyta a második és harmadik szakaszban tett kijelentéseimet, miszerint az ekkor beözönlő néprétegeket nevelnünk kell, e feladatot belső köreink révén, középvezetőink segítségével kell végeznünk. Olyan üzenetekkel kell operálnunk, amelyek jobban szólnak egy apolitikus emberhez, hogy felkeltsük szimpátiájukat, majd ezt követően kell elvégeznünk a kritikus tanítást, amely valóban tartósan a mi táborunkhoz köti őket. A narratíva eltolása nem az elvek feladását jelenti, hanem azon programpontok előtérbe helyezését, amelyek eddig is szerves részét képezték a nemzeti radikális programnak, ám a változó politikai helyzet szükségessé tette ezek erősebb megjelenítését. Ilyenkor az üzenetek praktikusabbá válnak, valósághoz közelebb álló formában jelennek meg, és a világnézeti üzenethirdetés fókuszpontja megváltozik, erősebben összpontosítva a belső fórumokra. Innét kezdve a mozgalom nem a világnézetét hirdeti kifelé, hanem a programját. A világnézet azonban nem tűnik el, sőt, ilyenkor van rá a legnagyobb szükség, hiszen olyan emberek érkeznek a táborba, akiket helyi szinten "ki kell nevelni", el kell mélyíteni a nemzeti radikális gondolatban. Akkor végezzük jól a munkánkat, ha tapasztaljuk, hogy egyre szélesebb néptömegek fogadják el a mozgalom alapelveit, és hogy a mozgalom esetleges meggyengülése vagy politikai megsemmisülése után is ezen az alapon maradnak. Ezért fontos, hogy a gyakorlati, az emberek mindennapi életébe vágó programokat hirdessünk, amelyek eddig is jelen voltak a mozgalomban, csak nem ezekre helyeztük a hangsúlyt. Ez csupán a politikai cselekvés egy részletét, a politikai kommunikációt befolyásolja. A világnézeti tanítást nem az utcán, nem szórólapokon, és nem is választási kampányok során fogjuk elvégezni, hanem publicisztikák, előadások és könyvek formájában. A valódi hatalom lényegére Doctor Faust külön figyelmet szentelt, és bármennyire is van közöttünk egyetértés, szeretném kiegészíteni a leírtakat. A politikai hatalom megszerzése nem garantálja a győzelmet. A Fidesz is hatalmon van már 15 éve, de ha a kultúra területét vizsgáljuk, nem mondhatjuk, hogy győztek. A valódi hatalom a kultúrán, az emberek gondolkodásának formálásán alapul. Az újbaloldal ezt már 1968-ban felismerte, és a gazdasági küzdelem helyett a kulturális küzdelemre helyezte a hangsúlyt. Ezért fontos, hogy a nemzeti radikalizmus számára is legyen államhatalom, amelyet erőnket megtöbbszöröző fegyvernek kell tekintenünk. Bár időről időre felmerül a kérdés, hogy érdemes-e részt venni a választásokon, a gyakorlat azt mutatja, hogy egy erős nemzeti radikális párt erősebb tábort eredményez a civil színtéren is, hiszen így a kettő kölcsönösen erősítheti egymást. A jelenlegi helyzetben a politikai küzdelem jelenti az egyetlen járható utat, amelyben a politikai párt megerősítése a cél. Ezt úgy kell végigvinnünk, hogy a valós értékek ne sérüljenek, és a fejlődésünk mértéke mindig az legyen, mennyi új embert tudunk megnyerni és megtartani az ügy számára. A mennyiség nem kerülhet a minőség elé, így nemcsak a méretbeli növekedés a cél, hanem az is, hogy a megszerzett támogatók minőségileg olyan értéket képviseljenek, amely hosszú távon elhozhatja a társadalmi átalakulást. Ezt a munkát csak saját táborunkon belül tudjuk elvégezni. Dér Dániel