A szakadék pereméről új magasságokba emelkedni.

Sterczer Hilda, a hegymászás szenvedélyes képviselője, saját belső ösvényein járva felfedezi a hegyek titkait és a lélek mélységeit. Minden lépése egy új élményt, egy új kihívást jelent, amely nemcsak fizikai, hanem szellemi utazás is. Az ősi hegyek sziklái között, ahol a természet ereje és a személyes határok találkoznak, Hilda felfedezi önmagát és a hegymászás igazi lényegét. Az ösvények, amelyeken jár, nem csupán a csúcsokhoz vezetnek, hanem a belső világának rejtett zugait is feltárják.

Hogyan - és főleg miből - lehet a lélekszakadék szélén új erőt nyerni, a meggörnyedtségből felegyenesedni és az addig meghódított csúcsoknál is magasabbra törni? Ezekre a kérdésekre ad biztos választ Sterczer Hilda élettörténete, amelyet Erőss Zsolt egykori hitvese, a Hópárduc Alapítvány vezetője szeptember 19-én, pénteken este az Ő az út! ifjúsági keresztény fesztivál meghívottjaként osztott meg hallgatóságával a marosvásárhelyi Színház téren. A hegymászó, mentálhigiénés szakember Erős Renáta kérdéseire válaszolt a kicsivel több mint félórás együttlét alatt.

Amikor a beszélgetés moderátora arra kérte vendégét, hogy néhány mondatban ismertesse magát a jelenlévőkkel, Sterczer Hilda hangsúlyozta: az emberek általában a sikereikről beszélnek a bemutatkozás során, de valójában sokkal gazdagabbak vagyunk ennél.

- Nemcsak két nyolcezres csúcs megmászója, a Hópárduc vezetője és két gyermek édesanyja vagyok, hanem egy ember, akinek van jó és rossz napja, aki beáll a konyhába és főz, aki takarít, aki van, amikor jól kezeli a kollégáit, és van, amikor rosszul. A sikereink kint vannak a kirakatban, de én szeretném, ha emögül az ember is elő tudna bújni, hiszen mindannyian elsősorban Isten teremtményei vagyunk.

A nem vér szerinti nagymama hagyatéka Az élet néha furcsa utakat jár be, és a családi kötelékek nem mindig a vér szerint szövődnek. A nem vér szerinti nagymama, akinek története tele van szeretettel és bölcsességgel, olyan örökséget hagyott ránk, amely sokkal több, mint anyagi javak. Az ő öröksége a szeretet, amit adni tudott, és az értékek, amelyeket életével tanított. Minden egyes meséje, amit a tűz mellett ültünk, tele volt tanulságokkal, és minden egyes ölelése megerősítette a köztünk lévő köteléket. Az ő bölcsessége abban rejlett, hogy mindig a szeretet erejére hívta fel a figyelmünket, arra, hogy a család nem csupán a vérrokonságban, hanem az összetartásban és a támogatásban is megnyilvánul. A nem vér szerinti nagymama öröksége tehát nem csupán emlékek sorozata, hanem egy olyan értékrend, amely arra tanít, hogy a szeretet nem ismer határokat. Az ő példája arra ösztönöz minket, hogy nyitott szívvel és elmével éljünk, és hogy a kapcsolatainkat mindig a tisztelet és a megértés alapjaira építsük. Ez az örökség örökké élni fog bennünk, és a jövő generációinak is átadjuk majd, hogy a szeretet és a családi kötelékek valódi gazdagságot jelentenek, függetlenül attól, honnan származunk.

A következő kérdés Sterczer Hilda családi vonatkozásaira és az istenhit korai megerősítésére irányult.

Apai ágon egy sváb családból származom, ahol a vallásos élet szokásokra épült. Az apai nagyszüleim minden vasárnap hűségesen látogatták a templomot, és nagypapám mindig keresztet vetett a kenyérre, mielőtt azt megszegte volna, miközben így imádkozott: "Hilf uns, Gott, zu allen Zeiten", ami magyarul annyit tesz: "Segíts minket, Isten, minden időben". Noha a szüleim nem jártak templomba, és nem voltak hívők, a hagyományok iránti tiszteletük arra ösztönözte őket, hogy beírassanak hittanra, hogy végül konfirmálhassak. (Egyébként úgy vélem, hogy nagyszüleim sem voltak igazán vallásosak, csupán tiszteletben tartották a tradíciókat.) A hittanórákra való járás sosem vonzott igazán, annyira, hogy végül nem is engedtek konfirmálni. Az én hitemet inkább a nem vér szerinti nagymamám formálta, aki egyben a dadusom is volt, de pénzt sosem kért érte, így igazi nagymamaként szeretett engem. Őt láttam Bibliát olvasni és imádkozni, és bár nem emlékszem pontosan, hogy ki tanított meg nekem a Miatyánkra, gyanítom, hogy ő volt az. Az ő jelenléte erőteljesen befolyásolta az életemet és az Isten-keresésemet - mesélte Sterczer Hilda, aki elárulta, hogy sokáig megkérdőjelezte a Teremtő létezését, helyette inkább az ősrobbanás elméletében bízott.

"Neked nyolcezres áron van a helyed..."

Az Erőss Zsolttal való találkozás során a vendég megosztotta saját kalandos történetét, amely a hegyek iránti szenvedélyének születéséről szól. Huszonnégy éves korában lépett először a túrázás világába, előtte azonban nemcsak a távolságok, hanem a saját korlátai miatt is kétségek gyötörték. Tizenkét éves kora óta küzdött gerinc- és csípőproblémákkal, ami miatt az orvosai eltanácsolták a testnevelési főiskolától, mondván, hogy nem alkalmas a versenyszintű sportolásra. Ennek ellenére, a fiatalon izgő-mozgó gyerekből felnőtté válva, a huszonévek közepén egy új kihívásra bukkant. Amikor végül teljesítette az első 29 kilométert, egy új világ nyílt meg előtte: itt találta meg a saját útját, amit eddig sosem képzelt volna el.

- A Tátrában éreztem, hogy hazaértem. Ezután elkezdtem sziklát mászni, 26 évesen jutottam fel az első alpesi csúcsomra. Ekkor már tudtam, hogy hegymászó akarok lenni, és csakis olyan férfit tudtam elképzelni magam mellé, aki szintén hegyet mászik - hallhattuk Sterczer Hildától, aki férjével mégsem az ég és föld közötti kapaszkodón, hanem a virtuális térben, egy internetes társkereső oldalon találkozott először. A Hópárduc profilképét kamunak hitte, ugyanis biztos volt benne, hogy híres emberek nem ismerkednek az interneten. Zsolt nem fedte fel magát, székelyes furfanggal válaszolgatott Hilda kérdéseire, egy általa tartott mászótanfolyamról például annyit árult el, hogy "buliztunk". Végül megegyeztek, hogy elmennek együtt Ausztria legmagasabb hegycsúcsára, a Glossglocknerre.

Amikor a budapesti Déli pályaudvaron várakoztam, hogy kiderüljön, ki is ez a titokzatos figura, aki Erőss Zsoltnak nevezi magát, hirtelen szembetalálkoztam vele. A gyomrom görcsbe rándult, amikor realizáltam, hogy valóban Magyarország legkiválóbb hegymászója lesz a társam a Großglockner meghódításában, és nem is a szokásos útvonalon. Tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű, hiszen mindössze egyszer jártam alpesi csúcson. Magamban megfogalmaztam, hogy ha túlságosan lemaradok, legfeljebb levág a kötélről – emlékezett vissza Sterczer Hilda a sorsfordító pillanatra. A csúcsra érve azonban a jövendőbeli párja burkolt dicsérettel jegyezte meg, hogy egyedül sokkal gyorsabban teljesítette volna a felfelé vezető utat. Négy nappal később pedig már elhangzott az ominózus mondat is Hildához intézve: "neked a nyolcezres csúcsokon a helyed".

Miértek helyett...

A közös idő viharokban bővelkedett: már a megismerkedésük évében Hilda balesetet szenvedett mászás közben egy jeges pályán, egy évvel később két nyolcezres csúcsot hódított meg párjával, 2008-ban egy majdnem nyolcezrest. 2009-ben született meg a lányuk, egy évvel később Zsolt egy súlyos lavinabaleset miatt elveszítette a jobb lábát. 2011-ben, a második közös gyermek világra jöttének évében Erőss Zsolt visszatért a hegymászáshoz, 2012-ben pedig egy újabb nyolcezres csúcsot győzött le, a Lhocét. A Föld harmadik legmagasabb csúcsa, az egész napos mászást igénylő Kancsendzönga jelentette a következő évben az utolsó állomást, minden idők legjobb magyar hegymászója onnan már nem tudott visszatérni.

Amikor értesültem róla, hogy a hegyen bajba került, szívből imádkoztam, hogy Isten segítse le. Volt egy pillanat, amikor azt hallottam, hogy nem folytatja az utat, majd néhány óra elteltével megérkezett a hír, hogy mégis továbbhalad. Ekkor azt hittem, csodát láttam. Ám hamarosan újabb információval szolgáltak, ami mélyen megrázott - idézte fel Sterczer Hilda azt a nehéz időszakot, amikor a Teremtő gondviselésébe vetett hite megingott a sok kérdés és kétség hatására.

Az első sokk hatására Jób története ugrott be, aki mindent elveszített, de a hitét megőrizte. Ekkor tudatosult bennem, hogy az én helyzetemhez képest még mindig szerencsés vagyok: a gyermekeim épek és egészségesek, ahogy én is. Csak egy dolog volt számomra egyértelmű: a hitemet semmiképpen sem szabad elveszítenem. Nem tudtam, hogyan fogom ezt elérni, de elhatároztam, hogy mindent megteszek, hogy ragaszkodjak ehhez a gondolathoz. Ekkor lépett az életembe Tapolyai Emőke, klinikai és pasztorálpszichológus, aki egy közös ismerősömön keresztül keresett meg. Azt mondta, hogy Istentől kaptam egy üzenetet, miszerint segítenie kell nekem. Eredetileg tíz alkalomra állapodtunk meg, de végül öt évnyi közös munkává nőtte ki magát a kapcsolatunk.

Amikor Erőss Zsolt özvegye a második találkozáskor a pszichológusnak szegezte a kérdést, hogy miért kellett a tragédiának megtörténnie, a szakember így válaszolt: "a miértek újabb miérteket fognak szülni. Hagyja a miértek keresését, ezekre majd fönt fogunk választ kapni. Engedje meg Istennek, hogy erre csak ott adjon választ".

Hilda emlékezetében felidéződött egy kép: egy síró ember, akit egy Jézushoz hasonló alak ölelt át. Ez a pillanat talán a belső békéhez vezető út legmeghatározóbb állomása volt.

Akkor jöttem rá, hogy Isten a fájdalomban nem hagy el, hanem velem együtt osztozik a könnyekben. A halál és a betegség nem része az Ő eredeti tervének; ezek a bűneset következményei, amelyek megváltoztatták a világunkat. Isten szívén hordozza a vágyat, hogy ezt a rendetlenséget helyreállítsa, és az én életemben is ezen dolgozik. Csak fél év elteltével láttam, hogy Zsolt elvesztése óta a Teremtő két kézzel támogatta az utamat: Emőkét küldte, munkalehetőségeket teremtett, a fiamnak bölcsődét biztosított, és fokozatosan segített abban, hogy megtaláljam az új identitásomat.

Az összetört mag jövője: egy új kezdet története A világ sokszínűsége és a természet csodái között néha egy aprócska mag is hordozhat hatalmas lehetőségeket. Amikor a mag összetörik, sokan talán csak a veszteséget látják benne, de valójában ez a folyamat lehetőséget ad a megújulásra. Az összetört mag, amely egykor tele volt potenciállal, most új utakat keres. A törés következtében felszabaduló energia és a környezet hatásai új irányokba terelhetik. A repedések között felfedezhetjük a fejlődés magvait, amelyek a legváratlanabb helyeken bukkannak fel. Az összetört mag nemcsak a múlt terheit hordozza, hanem a jövő ígéreteit is. Ahogy a természet újjáéled, úgy az emberek is képesek a nehézségekből erőt meríteni. Az összetört mag jövője tehát nem más, mint a megújulás és az új lehetőségek szimbóluma. Minden törés egy új kezdet, és a legszebb virágok gyakran a legnehezebb körülmények között bontogathatják szirmaikat.

A következőkben a hegymászó élményeiről beszél, hangsúlyozva, hogy a földi élet unalmában és a hegycsúcsok kihívásaiban is próbálja felfedezni a szépet. Egy különösen nehezen megmászható csúcs közelében, amikor a fáradtság már kezd legyűrni, a váratlanul feltűnő virágok látványa örömmel tölti el, és tudatosan figyel arra, hogy ezek apró csodákban találjon vigaszt. Ilyen pillanatokban a dicsőítő dalok szavai is új erőt adnak neki, segítve a nehézségek leküzdésében.

A beszélgetés vége fele Sterczer Hilda az Erőss Zsolt emlékét élővé tevő Hópárduc Alapítvány lényegét, a fejlesztő falmászást ismertette, ami 4-10 éves gyermekeknek segít leküzdeni a figyelemmel, koordinációval, tanulással kapcsolatos nehézségeket. Az alapítvány Kolozsvárra is kiterjesztette tevékenységét. Sterczer Hilda az alábbi útravalóval köszönt el hallgatóságától:

- Az emberek változhatnak körülötted, de Isten mindig ugyanaz marad. Az a tapasztalatom, hogy Ő tud újat adni, tud egy összetört magból új fát növeszteni. Amikor azt kérdezik tőlem, mennyire hasonlít a régi Hilda a mostani önmagához, azt válaszolom: annyira, amennyire egy mag hasonlít a fához.