Ausztráliában történt, hogy egy férfi nyerte el az "Év Nője" címet, ami számos vitát és diskurzust generált a társadalomban. Az esemény rávilágít arra, hogy a nemi szerepek és identitások kérdései egyre bonyolultabbá válnak, és új perspektívákat kínálnak
Sidneyben az év nője címet Brianna Skinner, egy biológiai férfi érdemelte ki. A képen ő látható középen, mellette jobbra felesége, balra pedig Alex Greenwich, Sydney parlamenti képviselője.
A döntést a szövetségi állam miniszterelnöke, Sydney parlamenti képviselője, Alex Greenwich jelentette be a napokban. Skinner "asszonynak" - a politikai véleménynyilvánítás egyértelmű jeleit magán hordozó - díjazását azzal indokolták, hogy "büszke transznemű nőként az egyenlőség és az általa képviselt közösség ádáz szószólója."
Alex Greenwich a díjazás kapcsán a brit hírportál beszámolója szerint elmondta, hogy 2014-ben találkozott először Briannával és a jelenlegi feleségével, Nunával. Ekkor Brianna az irodájában osztotta meg vele aggodalmát a transzgenderként való elismerésével kapcsolatban; a szabályozások miatt nem tudta módosítani a születési bizonyítványát és a házassági okmányát. "Brianna története rámutatott a diszkriminációra és az idejétmúlt új-dél-wales-i törvényekre, amelyek a transz és nemileg eltérő személyekre vonatkoznak" - nyilatkozta Greenwich.
A vonatkozó híradásokban arról nem találni említést, hogy a díjjal korábban elismert nők, miként értékelték, hogy ezúttal egy biológiai férfi kapta a nőknek szánt díjat. Azt viszont - legalábbis az előző év díjazásai sejteni engedik -, hogy az aktuális hatalom politikai nézetei korábban sem maradtak teljesen nyom nélkül a választás során. A teljesség igénye nélkül említsük meg például a 2024-ben Új-Dél-Wales miniszterelnökének női kiválóságának választott Jessica Hill-t, akit az Amnesty International által korábban már kitüntetett, az ABC-nek is dolgozó újságíróként díjaztak.
Tegyük hozzá: Hill olyan, "bizonyos körökben hálás" - más nézetek szerint viszont elsősorban a hagyományos családmodellek bomlasztását célzó - témákkal foglalkozott szívesen, mint a "kapcsolatokon belüli kényszerbefolyásolás" és az állítólagos "gender alapú erőszak", mely utóbbi egyébként a hírhedten megosztó isztambuli egyezmény egyik alaptétele is.
