Az én hetem Lackfi Jánossal: Benzinvirágméz Egy különleges hét vár rám, hiszen Lackfi Jánossal tölthetem az időmet, aki mindig új színt visz a mindennapjaimba. A hétfő reggel izgalmasan indul, ahogy a nap első sugarai megcsillannak a város háztetőin. Ján
Az "Az én hetem" című sorozatunk keretében négy tehetséges írót kérdeztünk meg, hogy osszák meg velünk, hogyan élték meg az elmúlt hetet öt meghatározó kulcsszó segítségével. Lackfi János most a következő szavakat kapta inspirációként: jogrendetlenség, süketelés, bukóforduló, balsors, földrengető. E szavak tükrében János egy különleges írást hozott létre, amelyben a hét eseményeit, érzelmeit és tapasztalatait egyedi szemszögből mutatja be. Milyen kalandos fordulatokkal találkozott? Hogyan hatott rá a jogrendetlenség mindennapjaira, és miként formálta a gondolatait a süketelés, amely körülvette? A bukófordulók és a balsors hatásai mind-mind hozzájárulnak ahhoz a földrengető élményhez, amelyet megoszt velünk. Az írás egy igazi érzelmi utazásra invitál, ahol a szavak ereje életre kelti a hét eseményeit.
Kaptárak, itt? Kinek jut eszébe méheket tartani az autópálya-lehajtónál? Miféle méz lesz az? Benzinvirágos?
A méhek viszont méhek mindenütt. Aranylanak az izzó fényben, táncolnak önfeledten, hozzák a napsárga batyukat lábukon. A méz meg méz. Ott sorakozik a kiskapu mellett, üvegekben. Azokon ronda filccel analfabéta írás: AKÁC, REPCE, VEGYES. Körbenézek, hol az a sok virág, de nem látok semmit. Vegyest, azt igen, itt is ott is egy-egy sziromgombóc, mint valami eldobott szemét.
Az árak változatosak, és a persely nyitva áll a pénz előtt. Csak a tisztességes emberek léphetnek be ide. Vagy talán egy megfigyelő mindig szemmel tartja a környéket.
Nekem igazán nem itt lenne a helyem, de sajnos nem tudok mit tenni. A kocsiknál is hasonló a helyzet: ráköltöd a pénzed a szerelőre, és ha valami probléma merül fel, csak vállat von. Mióta mondom neki, hogy van egy fura búgás a motorban, különösen, amikor terhelés alatt van. Üresjáratban viszont elhallgat az a zavaró hang. Elviszi próbakörre, de ő nem hallja meg. Szerinte semmi különös, ennek a motornak ilyen a hangzása, ennyi az egész. Ha megmondom, melyik alkatrész cserére szorul, azt megcsinálja. Darabosra. Egy-két szűrő helyett újakat rak be, feltölti a légkondit gázzal, átnézi a fékeket, ellenőrzi a hűtővizet és az olajszintet, aztán viszontlátom a kocsit.
A szomszédom nyugdíj előtt autószerelő volt, szerinte ezek az újak már nem értenek hozzá igazán, semmi kreativitás, semmi diagnosztikai ösztön. Ezek csak legóznak. Kipattintják a munkadarabot, bepattintják helyére a cseredararabot. Meg a kocsiknál is azt hiszed, veszel egy Volkswagent, príma német minőség, aztán kiderül, hogy az egész elektronikája spanyol vagy olasz vagy francia, azoktól meg az ég óvjon. Mert kooperáltak a gyártók, micsoda modern fejlesztés, milyen klassz! Ilyen régen nem volt, hurrá! Gyakorlatilag nem tudod, mit veszel. Zsákbamacska. Doboz, amiben van mindenféle, talán még intim betét vagy halloween-i cukorka is. Tizenöt évesnél fiatalabb autó istenkísértés. Az ablaklehúzó-relé-szabályzó mikrochipet szabályzó időzítőt szabályzó kapcsolót szabályzó panel elromlik, rámegy a fél fizetésed. Jó, ha nem robbansz le ott helyben valami láncreakció miatt.
A főnököm mostanában eléggé keményen bánik velem, azt mondta, hogy követnem kell a menetlevelet: először Szeged, utána Kaposvár, végül pedig Miskolc. Mondtam neki, hogy ez lehetetlen egy nap alatt, ez már-már viccnek is rossz. Csak helikopterrel lenne kivitelezhető! De ő, ha egyszer valamit mond, azt úgy veszi, mintha az már meg is történt volna, függetlenül a valóságtól. De hát, apu, ez így nem jön ki! Rálegyintettem, hogy mindegy, elindultam, és amit nem tudok ma leszállítani, az majd holnap megy. Nem fog összeomlani a világ ettől!
