Azok a kimondatlan szavak, amelyek a szív mélyén rejtőznek, gyakran erősebbek, mint a kiejtett szavak. Ezek a titkos üzenetek, amelyek a gondolataink és érzéseink labirintusában keringenek, olykor még a legközelebbi barátaink előtt is rejtve maradnak. Egy

Sokszor prédikáltam és hallottam már másokat is beszélni arról, hogy milyen nagy ereje van a kimondott szónak, és ez így is igaz. Mégis borzalmasan felelőtlenek vagyunk a szavainkkal, melyeknek súlya van, amelyek akár egy egész életre képesek nyomot hagyni a másikban. Jakab így fogalmazza meg:

"...a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől." (Jak 3,5-6)

Bár az ilyen szavak olvasása nem éppen kellemes, mégis sokszor magunkra ismerünk bennük. Olyan gyakran előfordul, hogy nem tudjuk megfékezni a nyelvünket, és olyan dolgokat mondunk ki, amiket talán nem szerettünk volna, vagy egy másik, nyugodtabb pillanatban biztosan nem mondtunk volna. Valóban, ugyanabból a szájából árad az áldás, az Istenhez intézett fohász, és ugyanonnan szivárog ki a másik kibeszélése, a rágalmazás, sőt, talán még ennél is súlyosabb dolgok.

Ma mégsem a szokásos témákról szeretnék veletek beszélni. Bár valóban vannak olyan dolgok, amikkel néha nehezen birkózunk, van egy másik, talán még fontosabb aspektus, amiről ritkábban esik szó: a kimondatlan szavak. Ezek a szavak, amelyek sosem jutnak el a fülünkhöz, képesek sebeket ejteni, fájdalmat okozni, és elveszik a kedvünket, az erőnket, a lelkesedésünket. Nem a sértő, bántó szavakra gondolok – bár azokat is jobban tennénk, ha kerülnénk –, hanem a kedves, dicsérő, elismerő szavakra, amelyek megerősítenek minket és értékessé tesznek. Tudom, hogy vannak, akik úgy vélik, erre nincs szükségük, de sokan vagyunk (talán te is köztük), akiknek ez a szeretetnyelve, és az elismerő szavakon keresztül érzik magukat a leginkább támogatva és szeretve.

Elgondolkodtál már azon, hogy mennyire igazságtalan tud lenni az élet? Tettél már annyi jót, elértél csodás eredményeket, és ennek ellenére úgy érezted, mintha senki nem értékelné a munkádat? Viszont ha véletlenül hibázol, rögtön megjelennek a kritikák, mintha mindenki készen állna arra, hogy megossza a véleményét. A közösségi médiában terjedő negatív megjegyzések sokszor a szólásszabadság álarcába bújnak, de hol van ilyenkor a szolidaritás? A pletykák és kibeszélések úgy tűnik, hogy szerves részévé váltak a mindennapoknak, míg a kedves szavak, az elismerés, mintha egyre ritkább értékké válnának. Csak egy emotikonra futja, pedig mennyivel szebb lenne, ha kifejeznénk a hálánkat, ha megosztanánk, mit jelent számunkra a másik. Az emberi kapcsolatok sokkal gazdagabbak lennének, ha újra felfedeznénk a személyes üzenetek varázsát és az őszinte kedvesség erejét. Mennyit érne egy-egy bátorító szó, egy meleg gesztus? Érdemes lenne újra megtanulnunk, hogy a szavaknak súlya és hatása van.

Gond ez a munkahelyen, az iskolában, a családban, a férj és feleség, a szülő és gyermek kapcsolatban, de nagy gond ez sajnos az egyházban és a gyülekezetekben is. Egyre nagyobb méreteket ölt az irigység, a gyűlölködés, ami megfojtja bennünk azt a fikarcnyi szeretetet és jóságot is, amit egymás iránt próbálunk életben tartani.

De ez még nem a végső állapot, és rengeteg lehetőség rejlik a jövőben.

Jézus arra ösztönöz bennünket, hogy olyan módon bánjunk másokkal, ahogyan mi is szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Tehát itt az ideje, hogy TE is elindulj a változás útján!

Ha azt akarod, hogy mások elismerjenek, először érdemes te magad is elismerni mások erőfeszítéseit!

Ha azt szeretnéd, hogy mások is kifejezzék irántad az elismerésüket, kezdj el te is hálás lenni a legkisebb dolgokért! Az apró gesztusok és szavak csodákra képesek, és a pozitív visszajelzések láncreakciót indíthatnak el.

A kapcsolatok ápolása folyamatos erőfeszítést igényel, bármilyen jellegűek is legyenek. Jézus szeretet-parancsolata arra ösztönöz minket, hogy aktívan cselekedjünk, nem csupán a körülményekre válaszolva. Gyakran éppen az első lépés megtétele a legfontosabb, és sok esetben elengedhetetlen, hogy TE legyél az, aki akár századszor is megteszi ezt az első lépést: legyen szó a megbocsátásról, egy kedves szóról vagy akár egy apró gesztusról, ami megerősíti a kapcsolatokat.

Arra kaptunk meghívást, hogy Jézus nyomdokait kövessük, és Ő mindig is hangsúlyozta, hogy a legapróbb részletek is számítanak. Ami elsőre jelentéktelennek tűnik, valakinek éppen abban a pillanatban a legnagyobb jelentőséggel bírhat. A kis dolgok sokszor formálják meg a világot, és éppen ezekben rejlik a szeretet és a törődés ereje.

Légy te az, aki észreveszed a másikban a sóvárgást a kedvességre, a jó szóra! Légy te az, aki Krisztus tanítványaként eloltod a másik szomját kedvességgel és jósággal!