"Csupán annyit kívántam, hogy elkerülje a szenvedést." - Mezey György váratlan halála mélyen megrázta volt játékosait és a magyar labdarúgás közösségét.
Halálhírét mély fájdalom övezte, emlékét pedig széles körben tisztelik és ünneplik.
Egervári Sándor hosszú időn keresztül együttműködött Mezeyval, hiszen mindketten megélték a kapitányi tisztség kihívásait. Tudomása volt róla, hogy Mezey egészségi állapota megromlott.
Sajnos nem ért váratlanul Gyuri halálának híre. Folyamatosan tartottam a kapcsolatot a családjával, és tudtam, hogy súlyos betegség gyötörte, már a végstádiumban volt - mesélte lapunknak Egervári. - Csak annyit kértem, hogy ne szenvedjen sokáig. Végül is a sors kegyeit élvezte, otthon, a szerettei körében távozott el, békességben. A futball iránti közös szenvedélyünk összekötötte az életünket. Annak idején a Bp. Spartacusban osztottuk meg a pályát, később edzőm lett az MTK-nál, és hosszú időn át kollégák is voltunk. Kiemelkedő alakja volt a magyar labdarúgásnak, és ez a tény akkor is érvényes, ha sokan bírálják őt. Gyuri mindig azt mondta, hogy nem az számít, mit mondanak róla, hanem az, hogy ki mondja. Ez a csodálatos sportág rengeteget köszönhet neki. A magyar válogatottat a világ élvonalába vezette, és ő volt az, aki fektette le a hazai edzőképzés alapjait. Mégsem kapott fontos pozíciót itthon, valósággal elidegenítették a saját sportágától, ami számomra elfogadhatatlan. Nem véletlen, hogy az utolsó vele készült interjújában könnyek között beszélt a pályafutásáról. Most nem csupán egy kiváló szakembert, hanem egy közeli barátot gyászolok. Ha a testem engedi, részt veszek a temetésén, de a lelkem mindenképpen ott lesz a búcsúzáskor.
Nagy Antal a válogatott csapatkapitányaként dolgozott együtt vele.
- Nehezen szólalok meg, mert olyan erős a fájdalom bennem, a könnyeimmel küszködöm, valósággal rosszul vagyok. Mezey György a második apám volt, szinte feldolgozhatatlan a halála. Nem is olyan régen, a könyvbemutatóján találkoztam vele. Elegáns volt, mint mindig, olykor mosolygott is, de amikor mondtam, hogy találkozzunk, igyunk meg egy kávét, ő nem azt válaszolta, mint korábban rendszeresen, hogy rendben, Antikám, hol és mikor, hanem hogy majd valamikor megbeszéljük. Gyanús lehetett volna mindez, mert én nem tudtam milyen beteg. Ő volt az, aki kapitányként meghívott az utánpótlás-, az olimpiai- és az A- válogatottba is. Szinte mindent neki köszönhetek. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy már réges-régen megérdemelt volna egy szobrot, emlékművet, annyi mindent tett a magyar labdarúgásért. A nyolcvanas években már messze-messze elmaradtunk mindenben a Nyugattól. Nem voltak itthon megfelelő pályák, nem volt rendes szerelésünk, lóversenypályán futtattak bennünket, de Mezey ilyen körülmények és feltételek közepette is a világ élvonalába vezette a csapatot. Jó ember volt. Akik közelről ismerték, pontosan tudták ezt. Elegáns, csöndes, diplomatikus férfi. Sokan nem szerették őt, leginkább azok a korábbi játékosok vagy edzők, akik állásért kuncsorogtak nála, protekciót kértek tőle. Persze tudom, a mexikói vb kudarca alaposan belejátszott a megítélésébe. Nekem elhihetik, őt viselte meg legjobban az a 0-6! Ha akkor hagyják tovább dolgozni, újra kijutunk a következő vb-re. Az meg egészen felháborít, hogy arctalan fröcsögők név nélkül az internet világában azt írták róla, hogy a magyar futball sírásója volt! Mezey György legenda és az is marad mindig!
Esterházy Márton véleménye szerint Mezey szakmai tudása igazán lenyűgöző volt.
- Számos edzővel volt szerencsém együtt dolgozni, de Mezey György kiemelkedett a többiek közül - kezdte visszaemlékezését a 29-szeres válogatott labdarúgó, akit mélyen megérintett az edzőlegendának a halálhíre. - Rendkívüli szakmai tudás jellemezte, nála értem el karrierem csúcsát. Egy igazán kulturált és intelligens embert veszítettünk el, aki a nemzetközi szövetségek keretein belül angol nyelven tanította a labdarúgást. Edzőként szigorú volt, de ennek ellenére alaposan elsajátíttatta velünk azt a futballfilozófiát, a letámadásos rendszert, amellyel megőrjítettük az ellenfeleinket, és Európát végigverte, sőt, még Brazíliát is legyőztük. Az utolsó emlék, ami hozzá fűződik, a könyvhéthez kapcsolódik: június tizennegyedikén dedikálta Benedek Szabolccsal közös kötetét. "A legnagyobb tisztelettel és szeretettel", írta nekem Mezey György.
A korábbi világklasszis, Détári Lajos véleménye szerint Mezey valóban forradalmi gondolkodású volt, és messze megelőzte a saját idejét.
Nehéz szavakba önteni az érzéseimet, annyi minden kavargó gondolat zsong a fejemben. Az igazság az, hogy a legmeghatározóbb emlékek róla szigorúan magánügyek, azokat szívem mélyén őrzöm. Fantasztikus edző volt, aki messze megelőzte a korát. Fiatal játékosként hatalmas tisztelettel néztem rá, edzései valódi élményt nyújtottak, csakis pozitív dolgokat tudok elmondani róla. Mexikótól eltekintve, az a három év, amit a válogatott élén töltött, valóban csodás volt. Személy szerint sokat köszönhetek neki, hiszen ő irányított az U21-es és az olimpiai csapatban is, és 1984-ben egy nyári edzőtáborra is meghívott. Ebből született meg az a lehetőség, hogy bemutatkozhassak a válogatottban, ahol a Svájc ellen játszott augusztusi 3-0-as mérkőzésen léphettem pályára - idézte fel Détári.
