Einstand! Trump úgy söpri le a padlást, mintha csak egy egyszerű takarításról lenne szó, de lehet, hogy ez még mindig nem elegendő.
Kép forrása: Reuters / Leah Millis - Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke élénk gesztusokkal kíséri bejelentését a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC) új beruházásáról, a Fehér Ház Roosevelt-termében, Washingtonban, 2025. március 3-án. REUTERS/Leah Millis
Ha az Ovális Irodában zajlott vita után elhalasztott amerikai-ukrán ritkaföldfém-megállapodást, a szövetségesek katonai kiadásainak növelésére irányuló nyomásgyakorlást vagy a vámháborúk feszültségeit vesszük szemügyre, könnyen az lehet az ember benyomása, hogy Washington tudatosan "felesleges terheket" rak fel szövetségesei vállára.
Ahogyan a Keresztapa című filmben is hallható:
A szakértő véleménye szerint úgy tűnik, hogy ez a nap végre mindenkire egyszerre rátalált.
De vajon van-e bármilyen logika ebben a nagy "padlássöprésben"? - több között erről kérdeztük Eszterhai Viktort, az NKE John Lukacs Intézet tudományos munkatársát.
A szakértők véleménye szerint Trump külpolitikája radikálisan új irányvonalat képvisel. Míg a második világháború óta az Egyesült Államok jelentős szerepet játszott a globális közjavak fenntartásában, szövetségesei és a világ számára egyaránt – például az amerikai piac nyitottságával, a nemzetközi intézmények működtetésével és a tengeri szállítási útvonalak védelmével –, most egyértelműen saját érdekeit helyezi a középpontba. Trump politikája során szinte minden erőforrást arra használ, hogy maximálisan kiaknázza az Egyesült Államok előnyeit.
Ez a kifejezés világosan megragadható a "Tegyük ismét naggyá Amerikát" mottón keresztül.
Az új adminisztráció elnöki narratívája szerint a közjavak finanszírozása kulcsszerepet játszott abban, hogy az Egyesült Államok fokozatosan versenyhátrányba került Kínával szemben. Washington nem csupán saját szövetségesei védelmét és támogatását tűzte ki célul, hanem aktív beruházásokkal és a nemzetközi intézményekben való részvételével más országok gazdasági felemelkedését is segítette. Ezzel párhuzamosan azonban az amerikai ipar fokozatosan gyengült, a középosztály megerősítése helyett inkább meggyengült, míg az állam eladósodottsága súlyosan fokozódott.
A Trump-adminisztráció álláspontja szerint ezt a folyamatot meg kell megfordítani, és az erőforrásokat vissza kell hozni az Egyesült Államok területére. A „Make America Great Again” szlogen igazi tartalma tehát a belső erősítés, amely célja, hogy az Egyesült Államok minden lehetséges kihívója előtt megőrizze fölényét.
Míg a Biden-kormányzat egy olyan partnerségi modellt képvisel, amely a költségek közös viselésére épít, a Trump-adminisztráció inkább erőforrásként kezeli a szövetségeseket – emelte ki a szakértő. Hozzátette, hogy a szövetségesek számára továbbra is elérhetők lesznek a biztonsági garanciák, de ezekért cserébe konkrét és mérhető előnyöket kell biztosítaniuk az Egyesült Államok számára.
Semmi sem jár automatikusan közjóként: minden támogatásnak és szövetségi előnynek ára van, beleértve a nukleáris védőernyő biztosítását is.
Ezt jól példázza a NATO-tagállamok védelmi kiadásainak GDP 5 százalékára történő növelésének követelése, amely valójában az amerikai védelmi ipar támogatását szolgálja, figyelembe véve az európai katonai kapacitások korlátait.
A jövő kulcskérdése, hogy vajon a jelenlegi politikai irányvonal képes-e újjáéleszteni az Egyesült Államokat. Az Egyesült Államok eddig számos előnyhöz jutott azáltal, hogy közjavakat biztosít, hiszen ez mindig is a nemzet erejének alappillére volt. Habár a nemzetközi kereskedelem fejlődése következtében sok ipari termelés elhagyta az országot, a globális szolgáltatások, különösen a pénzügyi szektor, továbbra is az USA szívében virágzik. Az ország tehát még mindig jelentős befolyással bír a világ gazdasági tájára, de a kérdés az, hogy ez a helyzet meddig tartható fenn, és milyen lépéseket kell tenni a jövő érdekében.
A fennálló pénzügyi rendszer évtizedeken át lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok jóval többet költsön, mint amit egyébként megengedhetett volna magának.
Hasonlóképpen, noha a nemzetközi intézmények fenntartása jelentős költségekkel járt, alapvetően az amerikai érdekek előmozdítását is szolgálták.
A Trump-féle külpolitika egy új világrendet teremt, amelyben az amerikai előnyök világosan érthetők, de az általa generált kockázatok sokkal nehezebben számszerűsíthetők. Eszterhai Viktor szerint a nyereségek és költségek kiszámíthatatlansága két kihívást is jelent:
Ezért az a kérdés, hogy Trump politikája valóban újra naggyá teszi-e Amerikát, továbbra is rendkívül kétséges. Egy biztos: egy új korszak nyitányát láthatjuk - fűzte hozzá a szakértő.
