A műtrágya költségei az egekbe szökhetnek, ha nem sikerül megmenteni a Nitrogénműveket.

A Nitrogénművek és a MET Csoport körüli események tükrében megvizsgáljuk a hazai és európai műtrágyapiac aktuális állapotát és kihívásait.

Május 14-én véglegesen lejárt a Nitrogénművek Zrt. 200 millió eurós kötvénye. Bár a vállalat a 7%-os kamatot maradéktalanul kifizette, a tőke visszafizetésére már nem volt lehetősége. Bige Zoltán, a cég stratégiai igazgatója és Bige László fia, a Telexnek adott nyilatkozatában elmondta, hogy a kötvényesek jelenleg, pontosabban május 29-ig, egy 60 napos hosszabbítás lehetőségéről döntenek.

"A folyamatunk szigorú szabályozás alatt áll, ezért a piaci tájékoztatásunk kizárólag hivatalos közleményeken keresztül történik."

„Tedd egyedivé a szövegedet!” – hangzott el Bige Zoltán szava. Eközben a hazai gazdák, természetesen, élénken figyelik a vállalat jövőjét, hiszen a magyar műtrágya-felhasználók számára kritikus fontosságú, hogy a helyi gyártás fennmaradjon. Ha ez nem valósul meg, az árak drámai emelkedése várható, hiszen a logisztikai szempontból legközelebbi források kiesése komoly hatással lenne a költségeikre.

A magyar műtrágyapiac rendkívül változékony, sokféle termékkel és folyamatosan ingadozó kereslettel találkozhatunk. A piacon számos külföldi gyártó is jelen van; a nyugati régióban a linzi Borealis, míg északon a vágsellyei Duslo uralja a terepet. Érdekesség, hogy mindkét vállalat a volt cseh miniszterelnök, Andrej Babiš érdekeltsége alá tartozik. Ezen kívül érkeznek orosz, észak-afrikai és török termékek is, ám a magyar piacon a Nitrogénművek a legkedveltebb választás. A belföldi igények évente körülbelül 1,4 millió tonna műtrágya felhasználását diktálják, és a Nitrogénművek piaci részesedése 60 százalék körüli.

A pétisó piacán kiemelkedő szereplőként a terméket a hivatalos magyar szakirodalomban mészammon-salétrom néven emlegetik, míg a nemzetközi környezetben Calcium Ammonium Nitrate (CAN) néven ismert. Akárhogy is nevezzük, a lényeg az, hogy ez a szerves műtrágya gazdag nitrogénben, kalciumban és ammóniumban, ami jelentősen hozzájárul a növények egészséges fejlődéséhez, fokozza a terméshozamot és javítja a végtermék minőségét. Különlegessége abban rejlik, hogy a lassan felszabaduló ammónium-nitrogén és a gyors hatású nitrát-nitrogén tökéletesen kiegészítik egymást, így a termék alkalmazása kifejezetten ajánlott savanyú talajviszonyok között is.

Néhány pillanat múlva visszatérünk a vállalathoz, de előbb nézzük meg egy másik, hazánkhoz kötődő, műtrágyával kapcsolatos hírt.

A svájci bázisú, ám jelentős magyar gyökerekkel rendelkező MET Csoport május 21-én hivatalosan is bejelentette, hogy lemond a litván Achemában tervezett felvásárlásról, amely a balti régió vezető nitrogénműtrágya- és vegyipari termékgyártójának 54,07%-os részvénycsomagjára irányult. Lakatos Benjamin, a MET Csoport elnök-vezérigazgatója kifejezte háláját a folyamat során nyújtott támogatásokért, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy számos nehézséggel kellett megküzdeniük. "Sikeres jövőt kívánunk Lyda Lubienė-nek és cégének." Ha valakinek nem ismerős a név, Lyda Lubienė Litvánia leggazdagabb üzletasszonya, aki a 40 céget magában foglaló Achama-csoport többségi tulajdonosa.

Gyorsan rögzítsük, hogy háttérbeszélgetéseink alapján mit nem jelent ez a hír. Nem jelenti azt, hogy a MET inkább a térségünkben szeretne műtrágyacéget venni, például rámenne a Nitrogénművekre. Ahogy a Telex hallotta, az soha sem zárható ki, hogy a MET egyszer majd ismét egy műtrágyacégért indul harcba, de a Nitrogénművek nincs célkeresztben.

A döntés mögött két fő indok rejlett: a kisebbségi részvényesek között olyan jogi ellentétek robbantak ki, amelyekbe a MET nem akarta magát belekeverni. Olyan volt ez, mint amikor egy válás előtt álló pár elmegy párterápiára, és amikor a problémák kezdetéről kérdezik őket, mindketten egyhangúlag azt válaszolják, hogy az esküvő után fél órával kezdődtek a gondok. A kisebbségi részvényesek már a felvásárlási folyamat kezdetén egymásnak ugrottak, elővásárlási jogokkal érveltek, és a viták csak egyre feszültebbé váltak. Így a MET végül inkább úgy döntött, hogy távolságot tart.

Viszont, ami talán még érdekesebb - és ez a nézőpont már szorosabban kapcsolódik a magyar vállalathoz - az az iparági környezet kedvezőtlen tendenciái, amelyek szintén távol tartották a vásárlót.

A közelmúltban hallottunk arról, hogy a matematika "kicsúszott a piac alól". A műtrágyagyártás világában a méretgazdaságosság kulcsszerepet játszik, hiszen a termelés szinte kizárólag hatalmas üzemekben történik. A költségek legnagyobb része a földgáz és az elektromos energia beszerzéséből adódik, de nem szabad elfelejteni, hogy a műtrágya természeténél fogva nehéz és nagy térfogatú termék, így a logisztikai aspektusok – beleértve a közúti és vasúti szállítást, valamint a rakodási folyamatokat – szintén jelentős költségtényezők.

Napjainkban az európai műtrágyapiac komoly versenyképességi problémákkal küzd. Nem is olyan régen, ahhoz, hogy egy helyi műtrágya elfogadhatatlan minőségű legyen, a gazdáknak külföldi alternatívákat kellett keresniük. Most azonban az import termékek árnyékában kénytelenek állni. Az európai gázárak drasztikusan magasak, és a műtrágya előállítási költségeinek körülbelül felét a gáz képviseli, nem mint egyszerű energiahordozó, hanem mint a gyártási folyamat szerves része. Ezen kívül a villamosenergia költsége is jelentős mértékben hozzájárul a kiadásokhoz. Ez a helyzet komoly versenyhátrányt jelent, amelyet rendkívül nehéz leküzdeni.

Európában tehát egyre inkább teret nyernek a gyengébb minőségű, kevésbé összetett, ám jelentősen olcsóbb orosz és észak-afrikai műtrágyák, miközben a helyi gyártók is kínálnak versenyképes minőségű termékeket. De ki is az a néhány kulcsszereplő, akik meghatározzák ezt a piacot?

Ha a Nitrogénművek termelése leállna, a versenytársak képesek lennének kielégíteni a hazai keresletet, azonban az árak nyilvánvalóan emelkednének. Nem igazán kell attól félnünk, hogy bármelyik versenytárs agresszíven megpróbálná átvenni a Nitrogénművek helyét. Egy cégvezetővel folytatott beszélgetés során elhangzott, hogy a kereskedelem rendkívül kedvező lehetőségeket kínál Magyarországon.

Érdemes megfontolni a magyar gazdák és a hozzájuk kapcsolódó kereskedők számára történő értékesítést, azonban az eszközbeszerzés jelentős kockázatot hordoz magában.

Más szóval, a külföldi befektetők már nem látják szívesen, hogy vagyonuk a földbe kerüljön, mivel a kedvezőtlen környezeti feltételek és a kiszámíthatatlan jogi szabályozás miatt ez jelenleg nem tűnik előnyös döntésnek.

Mi az a rossz környezet, amire utalt forrásunk? Ezek a Nitrogénművek életében is havonta is milliárdos tételek voltak: az egyik a szén-dioxid-adó, a másik pedig a MSZKSZ (Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség) tagdíja. Ezek csak Magyarországon érvényesek, ami iparági forrásaink szerint azt jelenti, hogy jobban megéri importálni, mert úgy nem kell a gyártással elszenvedni a versenyhátrányt okozó tényezőket. Igaz, mint hallottuk, egy bevezetési szakaszban lévő mechanizmus miatt hamarosan már az importtal sem lehet mindenféle környezetszennyezési díjat elkerülni.

Ez a rendszer, amelyet CBAM-nak, vagyis a karbonvámok mechanizmusának hívunk, a környezetvédelmi és gazdasági kihívásokra adott válaszként jött létre. Az Európai Unió észlelte a "szénszivárgás" jelenségét, amely azt jelenti, hogy a szigorú uniós szén-dioxid-kvóták miatt a helyi áram- és ipari termelés költségei megnövekednek. Ennek következtében a gyártók hajlamosak lehetnek áthelyezni a termelést az EU határain kívülre, hogy megőrizzék versenyképességüket. A CBAM célja, hogy orvosolja ezt a problémát azáltal, hogy kiegyensúlyozza az EU-n belüli és kívüli szén-dioxid-kibocsátás költségeit, ezzel ösztönözve a fenntarthatóbb gyártási gyakorlatokat.

Mindez szép és jó. Azonban iparági forrásaink szerint Bige László hiába hajlik már arra, hogy engedjen a kötvényeseknek és megfelelő fedezetet adjon, a probléma ennél jóval mélyebb. A kvóták megvásárlása, az adók befizetése és a készletezési díjak együttesen olyan környezetet teremtettek, ahol szinte lehetetlen megélni. A hónap végén azt mindenesetre látni fogjuk, hogy levegőhöz jut-e a Nitrogénművek, aminek nemcsak maga az üzletember, de a magyar gazdák is nagyon szorítanak.

Azt, hogy miként vált az emberiség a műtrágyák elengedhetetlen használójává, itt részletesen kifejtettük: