Ez a film olyan, mint a Hunyadi, de itt nem páncélban vonulunk csatába, hanem gyönyörű népviseletbe bújva mutatjuk meg a hagyományaink szépségét.

Kalotaszegen járunk, egy bájos pajtában, ahol a hosszú asztalok elegánsan megterítve várják az ünneplőket. A falakat színes, hagyományos piros szőttesek díszítik, amelyek a hely varázsát fokozzák. A lakodalom előtti csendes pillanatban, miközben kint egyre gyülekeznek a népviseletes fiatalok, a levegőben már hallani a muzsika hívogató dallamát. Egy, a népzenében jártas barátom azonnal felismeri a Ha kimegyek a türei Nagyhegyre kezdetű kalotaszegi mulatós dalt a küldött videóból, míg én a hatalmas udvaron spontán örömzenébe kezdő prímások között az ikonikus Pál István Szalonna hangzását érzékelem. Az ünnep előtti izgalom és az autentikus zene különleges atmoszférát teremt, amely még inkább felerősíti a közösség összetartozását.

Mert van itt egy kis trükk a háttérben. Valójában nem Kalotaszegen tartózkodunk, és nem is egy igazi lakodalom zajlik, még ha a díszletek szinte tökéletesen utánozzák is a valóságot.

Az egész estés mozit a készítői egyszerre szánnak hiánypótlónak és figyelemfelkeltőnek, a magyar néptánc és népzene kiemelkedő kulturális hatásáról ugyanis ez idáig nem készült hasonló alkotás, olyan meg pláne, amelyik a mozi univerzális nyelve miatt akár nemzetközi figyelemre is pályázhat.

Ezt már Káel Csaba rendező mondja el a helyszínen tartott mini sajtótájékoztatón, az ezúttal a produceri mellett az operatőri feladatokat is ellátó Lajos Tamás, a koreográfiáért és a táncjelenetekért többedmagával felelős Zsuráfszky Zoltán, valamint a zenei rendező, a már említett Pál István Szalonna társaságában.

"Micsoda film ez valójában? Mi táncfilmnek hívjuk, és ha a műfaját nézzük, talán Carlos Saura két ikonikus alkotása, a Vérnász és a Carmen lehetnek az ősi forrásai. Azonban míg ezek a filmek táncstúdiókban játszódnak, és a hangsúly a próbafolyamat során kialakuló emberi kapcsolatokon van, mi egy tágabb perspektívát kínálunk. Vizuálisan, zeneileg és dramaturgiailag egy izgalmasan gazdag tálalásban, de mégis hitelesen mesélünk el egy mélyen emberi történetet, amely a magyar népművészet kincseit és az élet természetes ciklusának örök igazságait helyezi a középpontba. Ennek a ciklusnak a csúcsa pedig nem lehet más, mint két szerelmes fiatal házasságkötése" - fejtette ki Káel Csaba.

A Magyar menyegző megvalósulása nem csupán egy művészi projekt, hanem egy harminc éve dédelgetett közös álom, amelyhez a szerző személyesen is kötődik. Egyetemi évei alatt a Bartók Táncegyüttes színpadán táncolt, és 1987-ben a Hagyományainkból címmel egy táncfilmet készített a Kodály Táncegyüttessel, ami mély nyomot hagyott benne. A kétezres évek elején pedig Lajos Tamással együtt dolgozott két olyan reklámon, amelyek táncosokkal tűntek fel, így a mozi világához való kapcsolata folyamatosan erősödött. A film alaptörténete, amely a hagyományos magyar kultúra és a modern tánc ötvözésére épít, újraéleszti a közösségi élmény varázsát, és a múlt értékeit a jövő számára is átörökíti.

ugyancsak Káel Csaba mai napig meghatározó életélményére épül. 1981-ben Magyarvistán csöppent bele egy hasonló esküvői ünnepségbe, ami a helyiek vendégszeretetétől a zenén és táncokon át a szemkápráztatóan gazdag viseletekig minden tekintetben lenyűgözte.

A Magyar menyegző nem csupán egy színházi előadás, hanem egy igazi kulturális esemény, amelyben a koreográfiák Zsuráfszky Zoltán, Zs. Vincze Zsuzsa és Mihályi Gábor közös kreativitásának eredményeként születtek meg. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes és az Állami Népi Együttes tehetséges művészei életre keltik ezeket a mozgásformákat, míg az autentikus dallamok Pál István Szalonna keze alatt formálódnak, aki zenekarvezetőként irányítja a zenei élményt. A film különleges ízt ad a táncházmozgalom kezdetének felidézésével, ahol a nézők olyan ikonikus személyiségekkel találkozhatnak, akik meghatározó szerepet játszottak a hazai néptánc világában.

utóbbiak nagyon régen szerepeltek együtt bármilyen produkcióban, úgyhogy ez már önmagában unikum.

"Van egy különleges fotográfus, akinek a gondolkodása és látásmódja teljesen átalakítja a produkció szellemi és vizuális világát. Természetesen Korniss Péterről beszélek, aki tinédzserkorom óta az idolom, és akinek a munkássága inspirált arra, hogy operatőr legyek. Folyamatosan próbálom követni a nyomdokait, és a filmet, valamint a kalotaszegi belső teret úgy világítani, ahogyan azt egykoron ő tette. Az a célom, hogy a lehető legjobban visszaadjam az ő munkáinak hangulatát és atmoszféráját, miközben megőrizzük az autentikus érzetet." - mondja Lajos Tamás, ezzel is megmagyarázva, miért tért vissza a kamera mögé hosszú idő után.

Zsuráfszky Zoltán, aki ugyanolyan lelkesedéssel és örömmel állt neki a hosszú hónapok munkájának, humorosan így nyilatkozik:

Ő is kiemeli az autentikusság iránti elköteleződést, hangsúlyozva, hogy bár az eredetiségre való törekvés minden részletet áthat, a legfontosabb cél az a felemelő érzés közvetítése, amelyet az ember bármely korban átélhet, amikor részt vesz egy kalotaszegi mulatságban. Akár egy dinamikus legényes előadását figyeli, amelyet a mai fiatalok ugyanolyan szenvedéllyel táncolnak, mint ahogy azt a múlt évtizedekben, vagy akár évszázadokkal ezelőtt élt elődeik tették.

"Csipások", Árusok és Netti Sanyi bácsi

Amikor az ősök szóba kerül, a Magyar menyegzők lakodalmi pillanataiban igazi mesterek lépnek színre, akik nem csupán tehetségükkel, hanem gazdag felmenőik örökségével is büszkélkedhetnek, miközben a talpalávalót húzzák.

Főként azok között válogattunk, akik mélyen és szívükben kötődnek Kalotaszeghez. Ezen a vidéken hagyományosan minden kisebb területnek, akár egy falunak is, megvolt a saját zenész családja. Például Bogártelkén a Czilikák, Mérában az Árusok, Bánffyhunyadon pedig a "Csipások" játszottak, míg Netti Sanyi bácsiék, mint kivétel, szinte mindenhol felléptek. A filmbeli zenekarunkban pedig ott van Árus Béla, a harmonikás, ifjú Netti Sándor és Varga István "Kiscsipás", akik hegedülnek, míg a brácsás szerepét ifjabb Toni Rudi tölti be, aki Kalotaszeg legnagyobb brácsás generációjának utolsó mohikánja. – mondja Pál István Szalonna.

Kiemelve, hogy éppen ezért rendkívül fontos, hogy ez a film olyan formában készüljön el, ami talán a fiatalokat is meg tudja szólítani. Az ikonikus alakok fokozatosan eltűnnek a színről, de mindig akad valaki, aki vállalja a kihívást, hogy átadja az ifjúságnak a tudást és az értékeket.