Ezt a Radnóti-verset nem tanítják az iskolai tananyagban.

"Csak kevés költő képes arra, hogy kizárólag a piaci értékesítésből éljen, legyen szó akár Magyarországról, akár Romániáról" – nyilatkozta André Ferenc költő és műfordító az Indexnek. Ferenc 2025-ben adta ki fordításában a kortárs román költő, Radu Vancu Kaddis Radnóti Miklósért című verseskötetét, amely a Prae Kiadó jóvoltából jelent meg. Ez a mű rendkívüli hatást gyakorol az olvasókra, miközben új fényben tűnteti fel Radnóti Miklós életművét, és egyúttal rávilágít a kisebb nyelvek kultúrájában a költészet fenntarthatóságának kihívásaira.

Nem túlzás azt állítani, hogy a Kaddis Radnóti Miklósért (2023) az év egyik legfigyelemreméltóbb verseskötete, amelyet a romániai költő, műfordító és irodalomtudós, Radu Vancu alkotott. A kötetet André Ferenc ültette át románról magyarra, és a Prae Kiadó bocsátotta közre 2025-ben. Ritka kincs az olyan mű, amely ennyire mélyen és zsigerien képes megérinteni az olvasót – könnyekig hatott ránk.

Radu Vancu a kortárs román irodalom egyik legnépszerűbb alakja, André Ferenc szerint népszerűsége az országban hasonló szinten mozog, mint Magyarországon Parti Nagy Lajosé, Kemény Istváné vagy Szabó T. Annaé. A két költő személyesen is találkozott 2017-ben egy isztambuli nemzetközi költészeti fesztiválon, ahol Andréra mély benyomást tett Vancu közvetlensége és tudása.

Nem dominált, hanem folyamatos párbeszédre törekedett. Nem kiselőadásokat tartott, hanem partnerként kezelte a beszélgetőtársait

- emlékezett André, aki régóta követi Vancu munkásságát.

A kötet 2023-ban látott napvilágot román nyelven, és André Ferenc azonnal lecsapott a lehetőségre, hogy nekilásson a fordításának, mivel különösen vonzották az új versek. "A román olvasók körében rendkívül kedvező fogadtatásban részesült, ezért úgy éreztem, hogy ezt a figyelemre méltó művet a magyar közönség számára is elérhetővé kell tenni. Különös jelentőséggel bír, hogy a legnevesebb kortárs román írók egyikeként a román olvasóközönség, ha közvetve is, de Radnóti életművéről beszél – ez valóban figyelemre méltó esemény. Ráadásul, ahogy Radnóti munkássága Vancuhoz eljutott, az új perspektívát nyújthat a magyar közönség számára, lehetőséget adva arra, hogy a költő életművét egy új fényben láthassa."

A fordítás folyamata nem csupán technikai kihívás, hanem mélyebb kulturális és nyelvi különbségek felfedezése is. André rámutatott, hogy a román és a magyar nyelv közötti eltérések jelentős mértékben befolyásolják a fordítók munkáját. A román nyelvújítási hagyományok és szabályozások nemcsak mások, hanem sok esetben ellentétesek is a magyar gyakorlatokkal, ami sokszor megnehezíti a szövegek hiteles átültetését. Például a kortárs román irodalomban gyakran tapasztalhatjuk, hogy a központozás nem követ egyértelmű szabályokat – hol sűrűn, hol pedig teljesen hiányzik, akár egyazon szövegen belül is. Ez a jelenség a magyar olvasóknak zavaró lehet, akik a tiszta és következetes írásjelezést elvárják. A szóismétlések alkalmazása is jelentős eltéréseket mutat: míg a román szövegekben a szavak ismétlése nem ritka és akár stiláris eszközként is funkcionálhat, a magyar nyelvben ez gyakran a gyenge stilisztikai megoldások közé tartozik. Mindezek a különbségek nem csupán a fordítás technikai nehézségeit növelik, hanem arra is rávilágítanak, hogy a nyelvek és kultúrák közötti átjárás mennyire összetett és gazdag folyamat.

A románban az ismétlések nem rontják a szöveg folyamatosságát, de a magyarban másfajta szabályok vonatkoznak erre, a szóismétlés sokkal intenzívebb eszközként érvényesül, ezért a fordítás során motiváltan finomítottam, szinonimákra cseréltem a szóismétlést, hogy megőrizzem a vers erejét.

A fordító kitért arra is, hogy bár a fordítás során a saját költői hangja is megjelenik a szövegben, igyekszik nem ráerőltetni azt a műre. "A fordító jelenléte természetesen ott van a szövegben, hiszen a ritmus és a hangzás befolyásolja az üzenetet. De fontos, hogy magyarul is azt a költői nyelvet teremtsem meg, amit Vancu poétikája megkövetel, tiszteletben tartva annak építkezését."

A beszélgetés során kiemelt téma volt a kortárs költők megélhetése, valamint a kultúratámogatás kérdése. André Ferenc rámutatott, hogy "nagyon kevés költő képes kizárólag a piaci értékesítésből fenntartani magát, legyen szó akár Magyarországról, akár Romániáról." Hozzátette, hogy az Egyesült Államokban a piac mérete és az angol nyelv globális elterjedtsége miatt a helyzet más, de Európában, különösen a kisebb nyelvű országokban, a költészet gyakran állami vagy magánfinanszírozásra támaszkodik.

Romániában számos lehetőség kínálkozik az állami ösztöndíjak és kulturális támogatások terén. Ezen kívül a magánszektorban is aktív kezdeményezések találhatók, mint például a Cărturești könyvesbolt-hálózat, amely méretét tekintve hasonlítható a Magyarországon ismert Libri vagy Líra boltjaival. A Cărturești rendszeresen részt vesz irodalmi események támogatásában, és ösztöndíjakat hirdet, ezzel is hozzájárulva a kulturális élet gazdagításához.

André kiemelte, hogy az alkotói szabadság megőrzéséhez elengedhetetlen az anyagi háttér és az alkotói idő. "Nem lehet igazán elmélyülni és kísérletezni, ha az alkotó napi 10-12 órát más munkával tölt, és nem jut ideje a versírásra, olvasásra, tájékozódásra. A támogatások rendszere soha nem tökéletes, és mindig vita tárgya, hogy milyen szempontok alapján osztják el a pénzeket, mennyire átlátható ez a folyamat."

A Látó folyóirat működése elsősorban pályázati forrásokon alapul, hiszen a kormányzati támogatások gyakran szűkösek és nem mindig elegendőek a fenntartásukhoz. André véleménye szerint ennek ellenére mindkét országban egy dinamikus és vibráló kulturális színtér bontakozott ki, amely folyamatosan harcol a finanszírozásért és az elismerésért.

A költészet fenntarthatósága és az alkotói szabadság védelme szorosan összefonódik egymással, így elengedhetetlen, hogy mindkét országban kiemelt figyelmet kapjon a kultúra támogatása.

Az irodalom fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy minőségi könyvek jelenjenek meg és eljussanak az olvasókhoz. Csak így teremthető meg az a bensőséges kapcsolat, amely az irodalom mélyebb megértéséhez vezet. Emellett nem szabad elhanyagolni az irodalmi események és fesztiválok jelentőségét sem; ezek a rendezvények lehetőséget adnak az olvasók számára, hogy közvetlenül tapasztalják meg az élő irodalom varázsát és sokszínűségét. Ugyanakkor az alkotók is értékes kapcsolatokra tehetnek szert, és új inspirációkat nyerhetnek egymástól. Az irodalom így válik igazán élővé és dinamikussá, ahol a szavak és gondolatok szabadon áramlanak.