Félévi "füstölgés" | ma7.sk A félévi vizsgák közeledtével sok diák számára válik aktuálissá a tanulás és a felkészülés. A stressz és a feszültség gyakran elkerülhetetlen, de nem kell, hogy ez a folyamat csak a szorongásról szóljon. Az "füstölgés" időszak
A diákok tegnap csupán egy kivonatot vehettek kézhez a szokásos bizonyítvány helyett, és az idei félévben sajnos elmarad a félévi szünet az iskolákban. A gyerekek továbbra is folytatják tanulmányaikat, mintha minden a megszokott kerékvágásban haladna. Pedig az influenzajárvány tombol, és egyre több iskola kénytelen bezárni kapuit. Ilyenkor jól jönne egy kis szünet, hogy a diákok átvészelhessék ezt az időszakot, de meglepetésünkre értesültem arról, hogy máris a második félévhez tartozó dolgozataikat írják. Miért ez a sürgetés és kapkodás? Kinek az érdekeit szolgálja mindez? A hosszú téli szünet után a gyerekekre azonnal a félévi nagydolgozatok és feleltetések várnak. Talán a tavaszi szünet alatt majd megpihenhetnek?
Feszültségek uralkodnak Kassán, ahol a két magyar középiskola között semmiféle megegyezés nem körvonalazódik. Megérthettük, hogy a középiskolai struktúra optimalizálása nem ígérkezik zökkenőmentesnek, de meglepő, hogy egy olyan városban, ahol a magyar közösség folyamatosan csökken, és ahol mindkét intézmény a környező falvakból ingázó (ott is fogyó) diákok támogatására támaszkodik, nem találják a közös hangot. Mi vár ránk a nyugati területeken, ahol jelenleg talán valamivel kedvezőbb a helyzet? Milyen következményekkel járhat, ha az alapiskolák esetében is megkezdődik a hálózatszűkítés? Három magyar, három különböző irányba húz. A gondolat akaratlanul is felmerül. Pedig csupán annyira lenne szükség, hogy a saját érdekeken túllépve közös célt találjanak, hiszen a városban és vonzáskörzetében még hosszú éveken át biztosítható lenne a magyar középiskolai oktatás. Egy erős, jól felszerelt, megfelelő pénzügyi támogatással rendelkező iskolaközpont igazi védőbástyát jelenthetne a hazai magyar közösség számára az ország keleti részében.
Tanítani, ahogy csak lehet... Ezt mondhatná számos pedagógus, akik nap mint nap szembesülnek azzal a kihívással, hogy a gyerekek figyelme egyre nehezebben terelhető az órák során. Az új generáció, a digitális világ gyermekei, akik a technológia adta impulzusokkal nőttek fel, gyakran türelmetlenek, és a figyelmük fenntartása igazi kihívást jelent. A szülők részéről tapasztalható túlzott engedékenység a mobiltelefonok használatával kapcsolatban, valamint a nevelési felelősség elhanyagolása oda vezetett, hogy egyre több gyermek küzd különböző problémákkal. Figyelem- és viselkedészavar, tanulási nehézségek – ezek a kifejezések egyre közismertebbek a szülők körében. „Hol rontottam el?” – teszik fel a kérdést sokan, miközben talán nehezen ismerik el, hogy ők maguk játszanak kulcsszerepet abban, hogy gyermekeik speciális szükségletekkel küzdenek. Az óvodák és iskolák könnyű célpontok, de talán érdemes lenne emlékezni arra, hogy az alapok bizony otthon, a családban rakódnak le. Milyen családi környezetben élnek a gyerekek? A hagyományos családmodell mára már inkább kivétel, mint szabály. Az a fajta szétesettség és mozaikszerű élet, amelyben napjainkban létezünk, nem kedvez egyetlen gyermek fejlődésének sem, és ennek következményei hosszú távon drámaiak lehetnek.
Annyi problémája van a gyerekemnek, annyiféle szakemberhez, fejlesztésre hordjuk, hogy félünk másik babát vállalni... Ezt még egyszer végigcsinálni, esetleg a csecsemőt is vinni magunkkal a foglalkozásokra, el sem tudjuk képzelni. Nem egy anyukától hallani ezt manapság, ami szintén nem sok jót sejtet a demográfiai mutatókat illetően. A pszichológus szerint a Covid óta érezhetően romlott gyermekeink mentális állapota, ugrásszerűen emelkedett a szakember segítségére szoruló gyermekek száma. Ott, ahol a szülő belátja, hogy baj van, és maga is mindent elkövet a javulás érdekében, szép eredményeket tudnak elérni. Ahol ez a közreműködés hiányzik, ott már nehéz a helyzet.
Nemrégiben napvilágot látott egy INEK0-felmérés, amelynek eredményei nem éppen kedvező fényben tüntették fel a magyar oktatási rendszert. Szerencsére az iskolák és az oktatásban jártas szakemberek nem tulajdonítanak túlzott jelentőséget ennek a felmérésnek. Mi, akik ismerjük az iskolák valós helyzetét, tisztában vagyunk vele, hogy sok kiváló intézmény működik hazánkban, ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bőven akadnak olyanok is, amelyeknek még van hová fejlődniük.
