Fókuszban a házi kedvencek: Várgedei projektnap eseményei | ma7.sk
A háziállatainkkal való törődés nem csupán a mindennapi feladatok elvégzéséről szól, hanem mélyebb értékekről is árulkodik. Olyan, mint egy tükör, amelyben felfedezhetjük, milyen jövőt kívánunk magunknak: egy empatikus, fenntartható világot, ahol közösen értjük meg egymást.
- mondja bevezetőjében Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének (SzMPSz) országos elnöke, aki helyettesével, Vörös Máriával együtt izgulja végig a napot, holott, ahogy meg is jegyzi, a projektnap nem verseny, hanem felfedezőút. "Egy közös utazás, ahol mindenki találhat valami érdekeset, valami szépet - vagy akár valami vidámat is. Ez a nap a kíváncsiságról szól. Arról, hogy kérdezni jó. Játszani jó. Figyelni jó. És arról is, hogy együtt gondolkodni, mesélni, alkotni - még jobb".
Az Ádám Zita által irányított Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége 2008-ban indította el a projektnapok sorozatát, melyek mindig egy-egy sajátos téma köré épülnek. Ezek az események nem csupán történelmi eseményekre vagy azok helyi vonatkozásaira, hanem különböző történelmi személyiségekre is fókuszálnak. Az évek során Sajógömörtől Rozsnyón és Rimaszécsen át Fülekig számos iskola és helyszín adott otthont a projektnapoknak. Idén azonban Várgede volt az első település, amely bátorságot mutatott, és vállalta a sok-sok előkészületet igénylő rendezvény megszervezését.
Csomorné Knapp Andrea igazgató-helyettes részletesen mesél a rendezvény előkészületeiről, ám ezt szinte felesleges hangsúlyozni, hiszen a rendezvény gördülékenyen zajlik. Minden résztvevő maximálisan odateszi magát, és a szerző, aki a projektnapok többségén jelen volt, ilyen kiváló szervezést alig-alig tapasztalt eddig.
Fekete Irén is megerősíti a rendezvény fontosságát, bár a Komáromhoz való távolság miatt nem tervezte, hogy részt vegyen, de lelkesedése nem ismer határokat, hiszen végig figyelemmel kíséri a projektnapot. Érdemes is, hiszen a tizenkét csoport valóban kitett magáért. A sajógömöriek népi játékának, amely a disznótoros hagyományait idézi, zajos sikere van, és akár a Duna Menti Tavasz színes eseményeként is megállhatta volna a helyét. A tornaljaiak és a rimaszécsi Speciális Alapiskola diákjai szintén nagyszerű szórakozást nyújtottak a közönségnek. Különösen figyelemre méltó, hogy a Speciális Alapiskola évről évre jelen van a projektnapon, bár az ilyenkor szokásos interjúzás még mindig kihívást jelent számukra, de ez is része a fejlődésnek. Bodon Sándor csapata egy régi vásári hangulatot idéz meg, ahol a résztvevők szorgosan válogatnak az őshonos magyar háziállatok között, míg mindegyiket haza nem viszik. Ádám Zitától, a projektnap fiatalos szervezőjétől azt is megtudjuk, hogy eredetileg tizennégy csapat indult, de végül két csapat különböző okok miatt visszalépett. A tanév végéhez közeledve egyre több rendezvény zajlik, és ahogy a kissé késve érkező tornaljai pedagógus, Miko Attila is megjegyzi, éppen a Bíborpiros szép rózsa regionális döntőjéről érkezik két diákjával, akik mindkét eseményben részt vettek.
Gondolkodom azon, hogy milyen más arcát mutathatta volna egy hasonló tematikájú rendezvény 25-30 évvel ezelőtt, amikor a falusi élet még szorosan összefonódott az állattartással. Akkoriban a háztartások java része tele volt apró állatokkal, akik a mindennapok szerves részét képezték. Ma viszont, ha Várgedén sétálok, a két kezem elegendő ahhoz, hogy megszámoljam, hány olyan udvar van, ahol a macskák és kutyák mellett más háziállat, például haszonállat él. Az idő múlása és a vidéki életformák átalakulása igencsak szembetűnő.
Manapság a falusi életmód jelentősen megváltozott, hiszen a legtöbb vidéki ember már nem a saját spájzát tölti meg, hanem inkább a közeli bolt vagy a kisvárosi szupermarket kínálatától függ. A falusi gyerekek ma már alig ismerik fel a kacsát és a libát, és nemcsak az állatok hasznosságát nem értik, hanem a felelősségtudatot is elfeledték, ami egykor az állattartással járt. Emlékezzünk csak a kis hercegre, aki megmondta: felelősséggel tartozunk azok iránt, akik számítanak ránk - legyen az egy hűséges kutya, aki a gazdáját jobban szereti saját magánál, egy elkényeztetett és szeszélyes macska, vagy akár egy szeretetteljes, játékos kecske. Az állatok iránti kötődés és az őrizetük alatt érzett felelősség érzése ma már sokszor hiányzik a fiatalok életéből.
A várgedei projektnap során igazán gazdag élményekkel gazdagodhattunk, hiszen nemcsak a háziállatok hasznosságát ismerhettük meg, hanem azt is, hogy ezek a kis lények ugyanolyan érzésekkel rendelkeznek, mint mi. Mindezek mellett szerves részei egy háztartásnak, és nem ritkán átveszik az emberek helyét és szerepét a mai rohanó, elmagányosodott világunkban. A projektek előkészítése hónapokig tart, amelyben az iskola tanárai és diákjai egyaránt részt vesznek, és az általunk látott végeredmény csupán egy töredéke a mögöttes munkának, ahol az iskola szinte minden tagja közreműködik. Számos csoport fotók és helyi kiadványok segítségével bizonyítja a megszerzett tudást, míg mások a legújabb technológiákat is bevonják, hogy mondandójukat a modern, túltelített médiavilághoz igazítsák (például a rimaszombati Tompa Mihály Oktatási Központ). Akadnak, akik szakértőket is felkérnek, így Majoros Jácint kollégánk révén méhészeti ismeretekkel gazdagodhatunk (a dereskiek munkája), de többen saját dalra is fakadnak. Összességében, valóban ínycsiklandó élményekkel gazdagodtunk!
Ádám Zita szívében nosztalgiával idézi fel gyerekkorának emlékeit.
Fekete Irén, aki most először lépett be ebbe a faluba, figyelmesen szemléli a környezetét. Kihasználva az alkalmat, gyors kérdéseket intéz a helyiekhez, hogy minél több információt gyűjtsön. Szomorúan veszi tudomásul, hogy a kultúrház mellett magasodó, mindössze tíz éve felújított, lenyűgöző Sztojkovits-kastély kapui zárva állnak előtte, így nem lehetősége, hogy belépjen és felfedezze annak titkait.
Ádám Zita kiemeli, hogy az ember és az állat közötti kapcsolat mélyen gyökerezik kultúránkban, és számos irodalmi művet idéz, amelyek ezt a különleges köteléket ábrázolják. Ilyen például Fekete István és Gerald Durrell legendás barátságokat bemutató írásai, amelyek nemcsak az érzelmi kötődést, hanem a kölcsönös tiszteletet és megértést is hangsúlyozzák.
