"Halálos hatékonysággal és sebességgel célozok, mint egy mesterségesen felkészített világbajnok."

Miért számít a csocsó kocsmasportnak, míg a darts nem kap hasonló elismerést? Vannak-e esélyek arra, hogy a szövetség olimpiai ambíciókat dédelgessen? Ezekkel a provokatív kérdésekkel faggattuk Koncz Petrát, a csocsóvilágbajnokot, akivel egy budapesti csocsóklubban ültünk le beszélgetni – egy helyen, amely éppen most zárta be kapuit végleg. Vajon ilyen nehéz helyzetben van a sportág? És ki diadalmaskodott a csocsóvilágbajnok és az újságíró összecsapásán? Riportunk során minden titok napvilágra kerül.

"Csocsó? Az nem kocsmajáték? Nem mindenki részegen játssza?" - érdeklődött kollégám, mielőtt elindultam az egyik jól ismert budapesti csocsóklubba, hogy Koncz Petrával, világ- és Európa-bajnok csocsójátékossal beszélgessek a pályájáról, a sportág jelenéről és jövőjéről.

A pesti klub felé vezető úton végig az járt a fejemben, mi miatt gondolkodhatnak így sokan a csocsóról. Noha több kisbolt és dohányüzlet előtt vezetett az utam, nem vitt rá a lélek, hogy sört felszisszentve a felhőtlenebb játék reményében álljak le a világbajnokunkkal meccselni.

14:50-kor rápillantok az órámra, és megnyugszom, hiszen még bőven van időm, hogy időben odaérjek a 15:00-ra megbeszélt találkozónkra. Amikor megérkezek a Jósika utcai csocsóklubhoz, kívülről nem sok minden árulkodik arról, hogy hová is lép be az ember. Petra, mint profi sportoló, mindig pontos, és már a pincehelyiség bejárata előtt várakozik ránk, türelmesen az érkezésünkre.

"Csak reménykedni tudok, hogy sikerül bejutnunk!" – mondja Petra, majd egy sóhaj kíséretében hozzáteszi: "Sajnos a klub már bezárta a kapuit, így lehet, hogy itt csocsózunk utoljára."

Bár a már fűtetlen helyiségben lenyűgöző asztalok sorakoznak, most még nem ez a téma. Fontos, hogy elmeséljük, hogyan is vált Petra a világ legjobb csocsójátékosai közé.

"Életem során mindig is szenvedélyesen sportoltam. Az iskolás éveim alatt igazi Jolly Joker voltam: a pingpongtól kezdve a kézilabdán át az atlétikáig mindent versenyszerűen űztem. Még a lövészetet is kipróbáltam, és meglepően jól ment a célzás – ezt a kézilabdából hozott tapasztalatomból merítettem. A csocsóban pedig különösen ügyesnek bizonyultam" - meséli Petra, aki a hétköznapokban magántanárként dolgozik Szolnokon. Érdekes módon, a csocsóval való első találkozása nem egy klasszikus sportkörnyezetben, hanem egy szórakozóhelyen történt, ahol a sport szelleme egy egészen más, lazább formában mutatkozott meg.

A Kék Angyal volt a mi titkos búvóhelyünk, egy igazi késdobáló hangulatú hely, ahol a barátainkkal minden szabad percünket eltöltöttük. Beszélgetések, biliárdpartik, frissítő kólák és néha kártyajátékok jellemezték a délutánjainkat. Az asztaloknál mindig zajlott az élet, és a csocsóasztalok körül is gyakran gyülekeztek a nézők. Egy este azonban a srácok nem tudtak összegyűlni négyen, ami a páros játékhoz elengedhetetlen lett volna. Éppen ezért megkérdezték, lenne-e kedvünk csatlakozni. Mivel éppen nem akartunk kártyázni, beleegyeztünk. Odaálltam a csocsóasztalhoz, és elkezdtem utánozni a fiúk mozdulatait. A meglepetésükre, szinte azonnal belejöttem a játékba, és mindenki csodálkozva figyelte, hogy ez az első alkalom, hogy részt veszek egy ilyen mérkőzésen. Az este végére már mindenki tudta, hogy a Kék Angyal nemcsak a törzshelyünk, hanem a szórakozás forrása is lett számunkra.

Petra, a nem várt kocsmagyőzelmei után, egyre inkább vonzódni kezdett a góllövés izgalmához és a védekezés kihívásaihoz.

"Akkor még 20 forintossal működtek az asztalok. Munka után, délután négy körül megérkeztem a szolnoki klubba, kipakoltam az érméket, és egyedül gyakorolni kezdtem. Passz ide, passz oda, lövés elölről, hátulról - szigorúan pörgetés nélkül. Mikor megérkeztek a többiek, látták, mit csinálok, és beálltak játszani. Innentől kezdve minden nap éjfélig játszottunk."

Élesen él benne az emlék a legelső profi mérkőzéséről: 2003 májusában zajlott le egy országos bajnokság keretein belül.

Petra nem egyéniben, hanem párosban állt rajthoz Dombi Pankával, akivel régen közösen csocsóztak a szegedi klubban. Azonban a kihívás, amivel szembesültek, az volt, hogy eddig sosem játszottak együtt egyazon célért. Ennek ellenére sikerült diadalmaskodniuk az első versenyükön, ami új irányt adott Petra csocsós pályafutásának.

"A versenyen ott volt egy osztrák-magyar állampolgár, Gaál Alex, aki nagy névnek számít a csocsóban. Megkérdezte, nincs-e kedvünk ellátogatni Ausztriába, hogy megnézzük, milyen lehetőségek vannak egy olyan országban, ahol nagyobb a csocsós élet, és jobban működnek a professzionális keretek. Két hét múlva már ott versenyeztünk. Más volt minden: a játék stílusa, a csocsóról való gondolkodás, ami nagyon megtetszett."

Milyen különleges készségekre van szükség ahhoz, hogy az ember felkeltse a figyelmet, és egy másik országba invitálják játékra?