Egy valódi autóból alakítottak ki egy működő videójátékos perifériát, amely igazi különlegességnek számít.

Valódi autóval játszani a Need for Speedet? Igen, létezik olyan ember, aki ezt a merész ötletet valóra váltotta!

A simracing világában már mindent láttunk: többmonitoros pilótafülkéket, 3D nyomtatott kormányadaptereket, sőt olyanokat is, akik a Forzát WASD-gombokkal próbálják irányítani. De olyat, hogy valaki egy igazi autót köt össze egy videójátékkal, még nemigen. Eddig. Mr. Yeester, vagy ahogy a neten ismerik, mryeester, ugyanis pontosan ezt tette: egy régi Honda hatchbackből csinált kontrollerként működő perifériát.

Az egész a jármű OBD2-portján keresztül indult, amit minden 1996 utáni amerikai autóba kötelezően beépítenek. Ez normál esetben hibakódok kiolvasására szolgál, de Mr. Yeester nem a szerviz miatt nyúlt hozzá. Egy egyszerű OBD2-USB kábel segítségével csatlakozott a kocsi elektronikus vezérlőegységéhez, és elkezdte olvasni az érzékelőadatokat. Ezek közül a gázpedál pozícióját, vagyis azt az értéket akarta használni, hogy mennyi gázt adunk, de ez nem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik.

A végső megoldás végül Python nyelven született meg, amely lehetővé tette az autó szenzorainak valós idejű adatainak olvasását a pySerial könyvtár segítségével. Az első lépés az volt, hogy megtalálja a gázadás mértékét jelző PID (Parameter ID) azonosítót. Ezt követően egy olyan szkriptet kellett írnia, amely ezt az értéket digitális bemenetté alakítja. A szkript folyamatosan frissítette egy JSON fájl trigger_value mezőjét, amelyet egy másik program, az AutoHotkey monitorozott. Itt következett a csavar: amikor az érték 0.2 fölé emelkedett, a szkript egy Space gombnyomást generált, amit a játék gázadásként értelmezett. Az eredmény: ha a Hondádban megnyomod a gázpedált, a Need for Speedben is azonnal gyorsulsz!

És ez még nem minden. A hosszabb videóban Mr. Yeester azt is megmutatta, hogyan tudta bekapcsolni a kormányt is a mókába. Egy régi Honda diagnosztikai eszköz segítségével hozzáfért a kormány pozícióját mérő rejtett szenzorhoz, amit hasonló módon illesztett a Dolphin emulátorba. Ezzel gyakorlatilag az egész autó, vagy legalábbis annak két fő kezelőszerve teljes értékű kontrollerként működik.

A projekt végére ugyan egy kissé reklámszagú dashcam bemutató következik, és a részletesebb technikai lépések sajnos nem kerülnek napvilágra, de ettől még ez az egyik legőrültebb és legköltségesebb simracing-setup, amit valaha láttunk, még akkor is, ha valójában csak néhány USB-kábel, Python-sor és egy öreg Honda kellett hozzá. Ha ez nem DIY-zseni kategória, akkor semmi sem az.