Ki lesz a kaland irányítója?
A legfrissebb elemzések szerint a két elnökjelölt közötti támogatottsági különbség az első közvetlen vita hatására csökkent, ami azt jelzi, hogy az erőviszonyok megváltozhatnak. A vasárnapi második forduló előtt tehát minden eshetőség nyitva áll, és izgalmas fordulatok várhatóak.
Soha nem volt még ilyen súlyos tétje választásnak ebben a jobb sorsra érdemes országban, hiszen a szociálisták ügyesen teremtettek egy olyan válsághelyzetet, amely példa nélküli a haza történetében. Az állam élén álló két legfontosabb közszereplő, az államfő és a szenátus elnöke ideiglenes megbízatással bír, ami azt jelenti, hogy hatáskörüket tekintve korlátozottak. A szocik távozásával a kormány is ügyvivővé vált, amely legfeljebb 45 napig maradhat hivatalban, de ez is csak elvileg van így, hiszen itt bármikor történhet váratlan fordulat. Az alkotmánybíróságnak, amely szintén a szociálisták befolyása alatt áll, érdemes lenne ezt a helyzetet pontosan értelmeznie.
Ebben a különleges helyzetben a vasárnapra tervezett új elnök különösen jelentős erővel bír majd mandátuma kezdetén. Nem csupán azért, mert ő lesz az állam vezetésében az egyetlen, aki teljes körű döntési jogkörrel rendelkezik, hanem mert a szokványos elnöki hatáskörökön felül is kiterjedt befolyással lesz az új kormány megalakítására. Általában az elnöknek nem sok lehetősége van egy teljes jogkörű kormány ellenében, hacsak nem áll mögötte egy erős parlamenti párt. Azonban most a helyzet kedvező, hiszen az elnöknek jelentős mozgástere van a következő kormányfőjelölt kijelölésében. A szabályok értelmében konzultálnia kell a parlamenti pártokkal, és e konzultációk eredményeként egy olyan jelöltet kell megbíznia az új kormány megalakításával, aki mögött parlamenti többség áll.
Ebben a politikai játékban a játékos kedvű elnöknek bőséges mozgástere van, főleg akkor, ha a parlamentben nincs világos többség. Jelenleg a helyzet éppen ilyen, hiszen a nyugatbarát koalíció, amely eddig irányította az országot, a legerősebb pártja távozásával elvesztette a kontrollt. A fennmaradó nyugati orientáltságú erők pedig nem tudnak elegendő támogatást összegyűjteni a kormányzásra. Eközben a szuverenista oldal, amely látszólag a szocialistákhoz képest is radikálisabb, szintén képtelen egyedül kormányzóképes többséget kialakítani. Így hát a politikai játszmában a döntő szereplővé válik az a párt, amely most távolodott el a hatalom rúdjától. Ennek a pártnak a felelőtlen költekezése, amely a békeidőkben egy példátlan gazdasági válságot idézett elő, már jól ismert. Most, hogy a nehéz idők közelednek, úgy tűnik, ők ismét háttérbe vonulnak, és a következő kabinet terheit másokra hárítják, miközben a politikai színpadon a felelősségvállalás elől menekülnek.
Szóval az új elnöknek fel van adva a lecke, és egyben biztosítva van egy széles lehetőségekkel rendelkező játszótér is a kormánycsináló játszmához. Mert afelől nincs kétség, hogy ez kell legyen az első dolga, az államháztartási helyzet gatyába rázására képes kormányt kell állítani, mert másképp elzárják az uniós pénzcsapokat, és újabban már a hitelezők sem tolakodnak ide kölcsönt adni, mert csődszag van, egyre büdösebb. A jelenlegi erőviszonyok mellett ebben a kormánycsinálásban minden benne van, ami csak elképzelhető, akár az előrehozott parlamenti választásokig. Kire bízzuk a hatalmat, hogy ezt a lehetetlennek tűnő helyzetet kezelje, az itt a kérdés. Hogy erre egy főállású fociultra, vagy egy milliós várost ellenszélben vezető közszereplő alkalmasabb-e, abban nincs kérdés.
