Feltárult a homály, és a fénybe került az európai hatalom eddig rejtett, titokzatos kémügynöksége.

Egy svájci rakétavédelmi teszt során véletlenül napvilágra került egy informátor, aki az ADIT nevű titokzatos szervezethez tartozik. Ezzel indult el a L'Express újságírói nyomozása Franciaország egyik legeldugottabb, ugyanakkor legbefolyásosabb hírszerzési tanácsadójának ügyében. Az ADIT, amely kezdetben technológiai információs ügynökségként működött, mára a francia állam árnyékdiplomáciájának és vállalati hírszerzésének központi szereplőjévé vált. Az ügynökség ügyfelei között találhatóak volt nagykövetek, hírszerzési vezetők, valamint a CAC 40 legnagyobb vállalatai is. A digitális manipuláció, beépített szakértők és informális diplomáciai csatornák révén az ADIT évtizedek óta a háttérből irányítja a francia kül- és gazdaságpolitikát. Bár hivatalosan nem titkosszolgálat, sokan rejtett külügyminisztériumként vagy civil DGSE-ként, azaz hírszerző ügynökségként tekintenek rá.

2019 nyarán, a festői Menzingen dombjain, egy egykori légvédelmi bázison zajlott az amerikai Raytheon Patriot rakétavédelmi rendszerének tesztelése. A bemutatóra néhány újságírót is meghívtak, köztük egy különc blogírót, akit "Jacques"-nak hívtak. Ő nem a hagyományos médiában dolgozott, hanem saját platformján osztotta meg gondolatait. Amikor egyik kollégája kérdéseket tett fel a rakéta működésével kapcsolatban, Jacques lelkesen előhalászott egy névjegykártyát, amelyen az e-mail címe a francia hírszerzési tanácsadócég, az ADIT domainjéhez tartozott, így felkeltve a figyelmet a rendezvény során.

A terem csendje szinte tapinthatóvá vált, a jelenlévők mintha megkövültek volna. Kémtevékenység zajlott a háttérben? Vagy csupán egy rivális Raytheon számára folyó, aljas információszerzés? Jacques, a titokzatos figura, sosem reagált az újságírók érdeklődésére. Mégis, ez a történet egy izgalmas ablakot nyit az ADIT világába, ahol mindenki éber, de a kérdések helyett a hallgatás uralja a légkört.

- így kezdi cikkét a L'Express, amely egy hosszú oknyomozás révén bukkant a francia titkosszolgálatok teljesen titkos ügynökségére.

Az ADIT, vagy teljes nevén Agence pour la Diffusion de l'Information Technologique (magyarul: Technológiai Információterjesztési Ügynökség), a francia állam egyik legkülönösebb teremtménye. Eredetileg 1992-ben hozták létre a külügy és a kutatási tárca közös kezdeményezésére, hogy a nagykövetségek tudományos jelentéseit rendszerezze.

Pár év leforgása alatt a vállalat teljesen új pályára állt: a legrejtélyesebb francia titkosszolgálatává avanzsált.

Philippe Caduc, a francia nemzetbiztonsági apparátusból érkezett fiatal elemző 1994 végén vette át a vezetést, és megkezdte a cég átalakítását a védelmi ipar szolgálatába. Az ADIT egyre kevésbé volt "adatrendszerező és -értelmező központ", inkább a francia gazdasági és geopolitikai érdekek kiterjesztésének eszköze.

A kétezres évek elején a hírhedt Elf-ügy hatalmas hullámokat vert a francia üzleti szférában, és mélyen aláásta a nagyvállalatok bizalmát a hírszerzési műveletek iránt. Mindenki igyekezett távol tartani magát a "piszkos trükkök" világától, ám a globális versenytérben a francia cégek sorra lemaradtak amerikai és brit riválisaik mögött. A Total például úgy döntött, hogy nem hajlandó kockáztatni azt, hogy egy amerikai tanácsadó a saját kormányának információkat szolgáltasson – így inkább a félig állami ADIT-hoz fordult segítségért. Noha 2003-ban részben privatizálták, a francia állam hosszú ideig megőrizte befolyását. Az alkalmazottak büszkén használták trikolór színű névjegykártyáikat, amelyeket egy korábbi vezető így idézett fel:

Olyan légkör lengte körül a helyet, mintha egy titkos ügynökség színfalai mögött tevékenykednénk. A feszültség tapintható volt, és mindenki a részletekre figyelt, mintha a következő nagy küldetésünk tétje a világ sorsa lenne. A suttogások és a titkos jelek adtak egyfajta izgalmat, ami feledhetetlenné tette az egészet.

A valódi változás 2010 táján következett be. Ekkor a vállalat – titokban – digitális befolyásolási szolgáltatásokat is elindított. Egy Michelinnek tett ajánlat keretében a cél az volt, hogy kedvező kép alakuljon ki az interneten egy indiai gyárról, amihez Wikipédia-oldalak módosítása, névtelen hozzászólások és cikkek írása is hozzátartozott.

A megbízásnak semmiképpen sem lett volna szabad a céghez köthetőnek lennie – a művelet lebonyolításához külön bankszámlát és névtelen telefonvonalat alkalmaztak.

Az ajánlat 122 ezer euróról és egy 39 hetes megbízatásról.

2016-ban újabb impulzust kapott az ADIT a Sapin II korrupcióellenes törvény bevezetésével. A multinacionális vállalatok számára kötelezővé vált, hogy alapos háttérellenőrzéseket végezzenek partnereikkel kapcsolatban, és ebben az ADIT kiemelkedő teljesítményt nyújtott.

Egyetlen reputációs jelentés ára akár 100 ezer euróba is bele kerülhetett.

Közben a cég újabb felvásárlásokkal bővült: 2018-tól kezdve sorra vett cégeket a biztonság, lobbi és kommunikáció területéről. 2024-ben a DCI katonai képzővállalat megszerzése zárta le a stratégiai terjeszkedést. A DCI az ukrán Anne de Kiev dandárt is képezte, és fontos kapocs az Emírségek vagy Szaúd-Arábia hadseregeihez.

A francia elit napjainkban is mesterien ismeri a kapcsolatait. Az ADIT "vezető tanácsadói" sorában ott találjuk az elmúlt évtizedek legkiemelkedőbb francia diplomatáit, mint Levitte, Gourdault-Montagne, Besancenot és Delaye. Ezek a neves személyiségek egyetlen telefonhívással képesek megoldani olyan ügyeket, amelyeket mások hónapokig sem tudnának elintézni.

Nem titkosszolgálat vagyunk - de állandó kapcsolatban vagyunk az állammal

- mondta Gourdault-Montagne a lapnak. Az ügyfelek számára az ADIT egyfajta "kormányzati jóváhagyó pecsétet" jelent - és ezt nem is rejtik véka alá.

Bizonyos helyzetekben a cég szerepe messze túlmutat a klasszikus tanácsadói kereteken. Például, amikor a Naval Group ausztrál tengeralattjáró-szerződésének (56 milliárd euró) előkészítése zajlott, az ADIT egyik szakértője közvetlen kapcsolatba lépett Emmanuel Macron francia elnök egyik kabinettagjával. A cél az volt, hogy Joe Biden amerikai elnök is „áldását adja” az üzletre. Bár az egyezmény végül nem valósult meg, a történet jól tükrözi, hogy milyen szoros együttműködés alakult ki az ADIT és a francia állam között.

Egykoron egy hírszerzési vezető, félig-meddig tréfásan, így fogalmazott a cégünkről egy francia lapnak: „Olyan, mint egy titkos külügyminisztérium, egy szinte rejtett DGSE.”

Az együttműködés kölcsönös alapokon nyugszik: az ADIT volt az első, aki felhívta az Elysée-palota figyelmét az orosz Wagner-csoport afrikai aktivitására, ahogy azt Caduc is megerősítette.

A L'Express információi alapján néha előfordul, hogy volt hírszerzők keresik meg őket, hogy informális módon érdeklődjenek bizonyos ügyekről. Például: "Tudtok valamit erről vagy arról?"

Szakértők szerint ez a fajta puha hatalomgyakorlás legalább annyira fontos, mint a formális hírszerzés - főleg akkor, amikor a globális gazdasági tér újra nemzetállami logika mentén rendeződik.

Az ADIT nem mentes a botrányoktól sem. Néhány leányvállalata, mint például az Eurotradia vagy az Antidox, korrupciós és befolyásolási ügyek miatt került a hatóságok figyelmének középpontjába. Az ESL, az ADIT lobbiszárnya, nem csupán nagyvállalatok érdekeit védi, hanem olyan szektorokat is képvisel, mint a dohányipar, a kínai e-kereskedelmi gigászok, sőt még a marokkói paradicsomexport is.

Az ügyfelek között megtalálható volt a Huawei is - egészen addig a pillanatig, amíg az Elysée és a belbiztonsági hivatal közbe nem lépett, hogy megakadályozza ezt a folyamatot.

A jelenlegi többségi tulajdonos, a kanadai Sagard csoport miatt az ADIT most hazai partnerséget keres: tárgyalások folynak a Crédit Agricole-lal, a Covéa-val és az Amundival. Az indok világos: a francia kormány nem nézi jó szemmel, ha egy szuverenitási célokra szánt vállalat kanadai befektetési alap irányítása alatt működik, még akkor sem, ha az alap hivatalosan franciaországi székhellyel bír.

Ez az információ egyébként az ADIT-hoz kapcsolódó egyik weboldalon bukkant fel, névtelen cikk formájában. A média manipulációja - ez is a modern információs hadviselés egyik kulcsfontosságú eleme.

A történet szívverése: az ADIT nem csupán egy tanácsadó cég, hanem egy olyan titkos hírszerző entitás, amely a francia titkosszolgálatok legmélyebb rejtélyeibe is bepillantást nyújt. Elnyomott információk tárháza, informális diplomáciai híd, vállalati hírszerző gépezet és hatalmi közvetítő egy személyben. A CAC 40 legnagyobb szereplői, egykori államtitkárok, diplomaták és vezérigazgatók egyetlen asztal mellett találkoznak, ahol a jövő sorsa forog kockán.

A pontos tartalomról senki sem rendelkezik információval. Az viszont egyértelmű, hogy a beszélgetések nem minden részlete a nagy közönségnek készült - így zárja írását a L'Express.