Magyarországon tízezrek küzdenek egy rejtélyes betegséggel, amely megkeseríti mindennapjaikat. Egy érintett így mesél: "Olyan fájdalmaim voltak, hogy sokszor csak állva tudtam pihenni, az ajtónak támaszkodva."
Létezik egy rejtélyes és gyógyíthatatlan betegség, amely senkit sem kímél, és mint egy váratlan vihar, derült égből csap le az áldozataira, teljesen felforgatva életüket. Nem tesz különbséget: érinti a fiatalokat, a középkorúakat és az időseket egyaránt, karrierálmokat semmisít meg, és elviselhetetlenné varázsolja a mindennapokat. Ez a sokízületi gyulladás, más néven reumatoid artritisz, amely ma Magyarországon körülbelül 50-60 ezer embert érint. Cikkünkben konkrét történeteket osztunk meg, valamint bemutatjuk, hogyan küzd az Országos Mozgásszervi Intézet ezzel a kihívással.
A sokízületi gyulladás különösen kegyetlen: tipikusan fiatal és középkorú emberek betegsége, leggyakrabban 20-50 éves kor között jelentkezik. Magyarországon mintegy 50-60 ezer ember életét keseríti meg. Nemcsak az ízületeket támadja meg, hanem az egész szervezetet gyötri, és drámaian megváltoztathatja áldozatai életét.
Az autoimmun rendellenességek során - ilyen a sokízületi gyulladás is - a test védekező rendszere tévesen a saját szöveteit azonosítja veszélyforrásként, és azok ellen indít támadást.
Riportunkban olyan emberek életútját mutatjuk be, akik hosszú évtizedek óta harcolnak egy súlyos betegséggel, hitelesen bemutatva a mindennapi küzdelmeket és megpróbáltatásokat. Nagy György professzorral, az Országos Mozgásszervi Intézet vezetőjével a sokízületi gyulladás tudományos aspektusait vizsgáljuk meg, és feltérképezzük azokat a lehetőségeket, amelyek a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő tízezrek számára elérhetők.
Vannak olyan fájdalmak, amelyeket csak akkor érthetünk meg igazán, ha saját bőrünkön tapasztaljuk őket. Péter, aki most 53 éves pék-cukrászként dolgozik, soha nem felejti el azokat a gyötrelmes éjszakákat, amikor a sokízületi gyulladás olyan elviselhetetlen kínokat okozott, hogy még a legegyszerűbb mozdulat, mint a lefekvés, is megpróbáltatás elé állította.
A fájdalom olyan intenzív volt, hogy a tízes skálán tizenkettesnek éreztem. Olyan erős húzó érzés gyötört a könyökömben és a vállamban, hogy végül állva kellett aludnom, az ajtónak támaszkodva. A párna és az ágy mintha el akarták volna rabolni a testemet, szinte tépték, és képtelen voltam vízszintes helyzetbe kerülni.
- felidézi azokat az éjszakákat, amikor a betegség mintha megpróbálná szétszaggatni az ízületeket. A fájdalom olyan erős húzó érzés, hogy az egyetlen megkönnyebbülés abban rejlik, ha az ember valamilyen módon támaszt keres.
A betegség első tünetei a 2000-es évek elején bukkantak fel nála, éppen húszas évei végén. A fájdalom különös módon vándorolt a testében: egyik nap a kezét gyötörte, másnap a vállát, aztán a könyökét keserítette meg. Volt olyan alkalom, hogy hat lépcsőfok legyőzése akár öt percbe is telt, annyira megviselte a fájdalmakkal teli út.
Tudta, hogy előbb-utóbb szakmát kell váltania, hiszen a pékmesterség kemény fizikai munka. Hét évvel ezelőtt döntött a cukrászat mellett, ahol a finommechanikai munka jobban kíméli az ízületeit.
Az ember fokozatosan elsajátítja ennek az állapotnak a kezelését. Vannak, akik már a legcsekélyebb fájdalomtól is letérdelnek, pedig az csupán apróság ahhoz képest, amit ez a betegség képes előidézni.
„Ehhez olyan társra van szükségem, mint a feleségem” - mondja halkan. „Ő sosem rohangál körülöttem, kétségbeesetten, és nem mondja sajnálkozva, hogy ‘jaj, biztosan nagyon fáj’, mert pontosan tudja, hogy ez csak ront a helyzeten. Persze ő sem pihen ilyenkor, megkérdezi, szükségem van-e valamire, de hagyja, hogy a saját tempómban birkózzak meg a nehézségekkel. Ha valaki sajnálkozik, az csak még inkább fokozza a fájdalmat.”
Ezek a szélsőséges fájdalmak ma már ritkábban jelentkeznek a megfelelő kezelésnek köszönhetően, de Péter máig emlékszik az éjszakákra, amikor csak az ajtó és a saját akaratereje tartotta talpon.
Péter jelenlegi kezelése mellett gyakorlatilag panaszmentes, és elmondása szerint sikeresen megbirkózott azzal a gondolattal, hogy a betegsége gyógyíthatatlan. Az életében mindig a következő lépésre összpontosít, és ez ad neki erőt a mindennapokban.
Ritka kincs az olyan ember, aki 75 évesen, súlyos betegséggel megküzdve is képes derűsen szemlélni az életet. Klára, a New Yorkból hazatért pszichológusnő története egyszerre megdöbbentő és inspiráló. Az autoimmun betegség, amely már több mint egy évtizede része az életének, számára nem csupán egy diagnózis, hanem egyfajta „vándorfájásként” indult, és azóta is folyamatosan formálja a mindennapjait.
Hol az egyik vállam lüktetett, hol a másik kezdett el sajogni, hol az egyik térdem jelezte, hogy nem bírja tovább, hol a másik térdem panaszkodott, hol az egyik csuklóm érezte a nyomást, hol a másik csuklóm szenvedett. Összesen hat helyen küzdöttem a gyötrelmes fájdalmak tengerével.
- felidéz. De ez csupán a kezdeti stádium volt. Ma már szinte száz apró daganat található a testén, amelyek folyamatosan növekednek, és az orvosi szakemberek is tanácstalanok, hogy pontosan miként is kellene kezelni őket. Az ő esetében a sokízületi gyulladás mellett más, rejtélyes betegségek is megjelentek.
A betegség zord és könyörtelen arca különösen kiemelkedően megmutatkozott egy tavalyi esemény kapcsán:
Megműtötték a jobb lábamat, mivel leszakadt az Achilles-ín a sarkamról. A seb azóta sem gyógyult be teljesen, mivel az autoimmun betegségem miatt a sebek gyógyulása rendkívül lassú és nehézkes.
A legmegrázóbb momentuma talán az volt, amikor egy biológiai terápia következtében majdnem elveszítette a bal kezét. "A második injekció után furcsa váladék kezdett megjelenni a kézfejemen. Öt napon át izgatottan vártuk, hogy vajon amputálni fogják-e a kezem. Tíz nap leforgása alatt negyven infúziót kaptam" - idézi fel a nehéz időszakot. Az orvosa figyelmes észrevételeinek köszönhette, hogy időben felfedezték a problémát, különben a szepszis veszélye is fenyegette volna.
Klára családjában az autoimmun betegségek árnyékot vetettek az életükre: édesanyja mindössze 56 évesen távozott el egy ritka betegség következtében, míg tíz és fél éves kisfia egy olyan kórban hunyt el, amelyből akkoriban csupán hét esetet regisztráltak világszerte. Talán ezért képes Klára olyan bölcsességgel megélni saját gyógyíthatatlan állapotát: "El kell fogadni a sorsot, harc helyett inkább békét kell keresni. Két évtizede vegetáriánus vagyok, mindent kipróbáltam az étrendemben – laktózmentestől a gluténmentesig –, de egyik sem hozta meg a várt eredményt. Az egyetlen dolog, amire biztosan rájöttem: a stressz csak tovább súlyosbítja az ember helyzetét."
Pszichológusként saját technikát fejlesztett ki a nehéz helyzetekkel való megküzdésre, merítve a keleti bölcsességekből is. "A mának kell élni, ma. Nem tudjuk, mi lesz holnap. A mának kell örülni. Örülni, hogy nem esik az eső, vagy perzsel a hőség. És én így élek. Hatalmas fájdalmaim vannak, de ha stresszelem magam, akkor jobb lesz? Nem. Csak a saját helyzetemen rontanék" - ecsetelte.
Beszélgetésünk során Klára éppen abban a nehéz helyzetben van, hogy járni sem képes, hiszen a tünetei hirtelen fellángoltak. Egyedül él egy budapesti lakásban, ahol a mindennapok kihívásai mellett is megőrzi kedvességét és mosolygós természetét, amikor válaszol a kérdéseinkre. Fájdalmai szinte elviselhetetlenek, mégis úgy gondolja, hogy a pozitív hozzáállás valamilyen formában mindig megtérül. Történetének talán ez a legfontosabb üzenete: az élet nehézségei ellenére is érdemes reménykedni és hinni a jobb holnapban.
Ha vállalod, hogy segítesz másoknak, vagy egyszerűen csak figyelmesen meghallgatod őket, az a mai világban igazi kincs. Ez a kedvesség és empátia nemcsak másokat emel fel, hanem téged is gazdagít; a jóságodért cserébe duplán visszakapod a pozitív energiát.
- vallja. Amikor kórházban feküdt, sokan látogatták, beszélgettek vele, szerinte azért, mert mindig mosolygott és jóindulattal fordult embertársaihoz. Most is hárman-négyen segítenek neki a környéken - a szomszéd főnővér reggel hatkor jön, ha kell, az ügyvéd barátnője bevásárol neki. Úgy tűnik, a segítőkészség és a pozitív hozzáállás olyan értékek, amelyek képesek áttörni még a legsúlyosabb betegség által emelt falakat is.
"Az emberek is úgy állnak hozzád, ahogy te állsz hozzájuk" - foglalja össze életfilozófiáját. Ez a szemlélet nemcsak a betegség elviselésében segít neki, hanem egy támogató közösséget is teremtett körülötte, ami a mindennapokban is támaszt nyújt.
Az orvosok világa gyakran a gyógyítás szentélyeként jelenik meg, azonban néha ők is a betegágyon találják magukat. A 1984-ben kezdődő történet Ferenc, egy tapasztalt szájsebész-fogorvos küzdelmét tárja elénk, aki 35 éven keresztül harcolt egy rejtélyes betegséggel, amelynek diagnózisát a legkiválóbb szakemberek sem tudták megállapítani. Az ő története nem csupán egy orvosi rejtély, hanem a kitartás és az emberi sorsok összefonódásának lenyűgöző példája.
Már harmincéves koromban megjelentek az első figyelmeztető jelek. Volt, hogy annyira elviselhetetlen volt a fájdalom, hogy az ágyból sem tudtam felállni. A műtét reggelén a vállamat szteroidokkal kellett körbepókhálózni, hogy egyáltalán esélyem legyen az operációra.
- emlékezik vissza az orvos, aki nemcsak tudományos fokozattal bír, hanem vezető szerepet is betölt a szakmájában. A diagnózis hiánya rendkívül megterhelő helyzetet idézett elő:
Tisztában voltam vele, hogy ha nem kapok megfelelő kezelést, néhány év alatt olyan torzulások alakulhatnak ki a kezeimen, hogy egy kanalat sem tudok majd megfogni, nemhogy operálni. Sebészként ez volt a legnagyobb félelmem.
Elmondta, hogy súlyosabb esetekben tolószékbe kerülnek a betegek, és nem lesznek képesek ellátni magukat. Ettől is félt.
Több mint száz különböző vizsgálaton esett át, járt az ország legjobb szakembereinél, de a pontos diagnózis nem született meg. A fordulat 2019 decemberében következett be, amikor Nagy György professzorhoz került.
Egyetlen laborvizsgálattal kiderítette, hogy reumatoid artritiszem van. Kiderült, hogy egy speciális antitestet kellett volna vizsgálni, ez az anti-CCP teszt, ami az én esetemben azonnal igazolta a betegséget.
Kifejtette, hogy a sokízületi gyulladás kezelésére általában szteroidokat alkalmaznak, ám ezeknek hosszú távon komoly mellékhatásaik lehetnek. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy minél előbb felállítsák a pontos diagnózist.
A szteroidok hosszú távú alkalmazása súlyos következményekkel járhat, mint például cukorbetegség, szívbetegségek és elhízás kialakulása. Így tehát a szteroidok mellékhatásai akár komolyabb problémákat is generálhatnak, mint az eredeti betegség, ami miatt alkalmazásra kerültek.
"Ez egy immunszupresszív gyógyszer, mivel a szteroidok segítségével hatékonyan csökkenthető az ízületi gyulladás, tehát az arthritisz. Ugyanakkor azonban növelheti a rizikót más fertőzések és gyulladások kialakulására. Éppen ezért fontos, hogy lehetőség szerint elkerüljük a használatát, és a professzor úr stratégiája is ezt tükrözi: csak akkor alkalmaz szteroidokat, ha mindenféleképpen szükséges" - magyarázta a sebész-orvos.
Tapasztalatai alapján néhány hét szteroid kezelés után lehetséges visszatérni azokhoz a gyógyszerekhez, melyek kedvezően hatnak a betegség lefolyására. Ezeket a gyógyszereket betegségmódosító szereknek nevezik, például a metotrexát vagy a salazopyrin. Ezek segítségével fenntartható a betegség stabil állapota, csökkenthetők a fellángolások, és a betegek továbbra is aktívan részt vehetnek a munkában, miközben elkerülhetik a szteroidok esetleges mellékhatásait.
A szájsebész felfedi a titkokat:
Ha a betegséget korábban észlelik, elkerülhetővé vált volna a 35 éven át tartó szteroidkezelés összes mellékhatása.
"A korai diagnózis korai kezelést tesz lehetővé, és a korai kezelés pedig munkaképesen tartja az embereket" - összegzi az orvos, aki ma már megfelelő kezelést kap, és továbbra is praktizál.
A fájdalom olykor olyan elviselhetetlen mértékűvé válik, hogy még a legegyszerűbb mozdulatok is szinte lehetetlenné válnak. Pál, egy 69 éves nyugalmazott taxisofőr Győr városából, 15 évvel ezelőtt találkozott először ezzel a megpróbáltatással. Az ízületi gyulladás annyira megnehezítette az életét, hogy még az autóból való kiszállás is komoly kihívást jelentett számára.
Olyan érzés volt, mintha az ujjaim bőre hirtelen megfeszült volna, mintha kisebb lett volna, mint amire szükségem lett volna. Amikor megpróbáltam behajlítani őket, szinte elviselhetetlen kín hasított belém. Az állkapcsom annyira fájt, hogy a nyelés is kínszenvedésnek tűnt. Minden falat főzelék vagy köret lenyeléséhez erőltetnem kellett az állkapcsomat, mintha az csak így engedne utat. A fájdalom mardosott, és azt éreztem, hogy a végén bele fogok őrülni.
- Emlékezett vissza. Attól tartott, hogy a fájdalmai miatt elveszítheti a megélhetését, és nem lesz képes taxizni. Az éjszakák különösen küzdelmesek voltak: "Ülve próbáltam pihenni az ágy szélén, mert fekvő helyzetben mindenhol éreztem a fájdalmat."
A győri kórházban komoly kihívással néztek szembe az eset kapcsán. Eleinte szteroidokkal indították a kezelést, amely bár ideiglenesen csillapította a fájdalmat, súlyos mellékhatásokat is magával hozott.
A fejem olyan mértékben megdagadt, hogy szinte kétszer akkora lett, mint korábban. Fájdalmat nem éreztem, így a munkámat zavartalanul tudtam folytatni. Azonban, amint a gyógyszer hatása elmúlt, minden visszatért a kiindulópontra, és ismét kezdődött minden elölről.
A fordulópont akkor következett be, amikor egy budapesti immunológus szakorvoshoz került, aki továbbküldte Nagy György professzorhoz.
"Tegnap megéltem az első biológiai terápiás infúzióm hatását, és azonnal éreztem a különbséget. Olyan volt, mint amikor az ember szenved a fogfájástól, bevesz egy fájdalomcsillapítót, és fokozatosan enyhülni kezd a kín. Aztán, egy pillanatban, mintha varázsütésre, teljesen eltűnne a fájdalom."
A történet nemcsak a gyógyulásról szól, hanem az orvos-beteg kapcsolat jelentőségéről is. "Egy győri gyereknek megadja egy budapesti professzor a telefonszámát, hogy bármikor hívhatom - ez hihetetlen. Tizenöt év alatt olyan kapcsolat alakult ki közöttünk, hogy már várom a havi találkozásokat, nem a fájdalom miatt, hanem mert olyan a fogadtatás."
A betegség legmélyebb tanulsága számára az alázat volt: "Az orvos szavát mindig tiszteletben kell tartani. Soha nem szabad feladni, harcolni kell, még akkor is, ha az ember néha a végsőkig kimerül. És természetesen a család támogatása elengedhetetlen ebben a nehéz időszakban."
Nagy György professzor, az Országos Mozgásszervi Intézet vezetője, számos megható eset tanúja volt már, és a fentebb említett történetek szereplőivel is személyesen találkozott. Megosztotta, hogy mobiltelefonjában több száz hasonló beteg telefonszáma található, akiktől nap mint nap érkeznek hozzá kérdések, leletek és különféle beszámolók.
Számos súlyos betegségből, így például daganatos betegségekből ma már sokszor lehetséges a gyógyulás. Itt viszont arról van szó, hogy minden nap megy előre a gyógyíthatatlan betegség. Pusztul az ízület, egyre kevesebbet mozog a beteg, így pusztul az izom, és ezzel a lélek is
- mondta a főigazgató. Részletezte, hogy a reumatoid artritisz egy egész testre kiterjedő (szisztémás) autoimmun betegség, amelynek során a szervezet immunrendszere saját maga ellen fordul. A betegség leginkább a kéz és láb kisízületeit, a csuklókat, könyököket érinti, ritkábban a vállakat, térdeket és bokaízületeket támadja meg.
Az ízületek nem csupán fájdalmassá és duzzadtá válnak, hanem idővel romlásnak is indulnak. A betegség megjelenésében a genetikai prediszpozíció mellett a környezeti faktorok is jelentős szerepet játszanak, ám a professzor véleménye szerint a környezeti hatások tűnnek dominálónak.
A betegség hirtelen észrevétlenül lopózik be az életünkbe.
- mutatott rá Nagy György. Az első figyelmeztető jelek közé tartozik a fáradékonyság, a koncentrációzavarral kapcsolatos nehézségek, valamint az enyhe ízületi fájdalmak. Kezdetben csupán egy apró kellemetlenség tapasztalható a kézmozgások során, de idővel jelentkeznek a komolyabb ízületi fájdalmak, melyek jellemzően szimmetrikusan, vagyis a test mindkét oldalát érintik. Az egyik legjellemzőbb tünet a reggeli ízületi merevség. A megelőzésről a professzor határozottan megfogalmazta:
Ez a megállapítás mindenféle dohányzási formára érvényes. Míg más életmódbeli tényezők esetében a bizonyítékok nem mindig egyértelműek, a kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres mozgás és a stressz csökkentése általánosságban védelmet nyújt a különféle egészségügyi problémákkal szemben.
Amikor azt mondjuk, hogy a reumatoid artritisz alattomos betegség, abban nincs semmi túlzás. A professzor és csapata áttörő felfedezést tett az érrendszeri hatások terén, amit a betegség vált ki.
Felfedeztük, hogy ezeknél a betegeknek az érrendszere lényegesen gyorsabban mutat öregedési jeleket. Egyetlen év leforgása alatt akár másfél-két évvel is idősebbnek számíthat az érrendszerük.
A betegség tehát messze túlmutat az ízületi fájdalmakon, ezt igazolja a professzor egy másik kutatása is, amely megdöbbentő eredményt hozott:
Azt találtuk, hogy nemcsak a fájdalom feldolgozása, hanem a teljes agyi működés drámaian más ezekben a betegekben. Másképp gondolkodnak, másképp emlékeznek, másképp dolgoznak fel egy jó filmet is
Nagy György, aki a főigazgatói feladatai mellett tanszékvezető egyetemi tanárként is tevékenykedik, így fogalmaz: a betegség képes radikálisan átalakítani az érintettek személyiségét és világnézetét.
A fájdalom átélése valóban rendkívül személyre szabott. "Előfordul, hogy egy betegünk esetében a képalkotó vizsgálatok súlyos gyulladást jeleznek, ám ő mégis azt állítja, hogy jól elviseli a fájdalmat. Ezzel szemben vannak olyanok, akiknél csak minimális elváltozást észlelünk, de ők mégis elviselhetetlen fájdalomról számolnak be" - magyarázta. Ez is jól illusztrálja, hogy milyen bonyolult a betegség természete.
Vannak, akik nem tudnak aludni a fájdalomtól, mások nem képesek megfogni egy poharat vagy kinyitni egy ajtót. Amikor sikerül javítani az állapotukon, az olyan, mintha visszakapnák az életüket. Tudnak pihenni, mozogni, dolgozni.
A szakemberek szerint ma már van remény: bár a teljes gyógyulás még nincs a láthatáron, a Magyarországon is elérhető új terápiák segítségével sokan visszakaphatják az irányítást életük felett.
A sokízületi gyulladás kezelése az elmúlt évtizedek során jelentős átalakuláson ment keresztül. Az 1950-es években a szteroidok bevezetése igazi áttörést hozott, lehetővé téve, hogy az addig mozgásképtelen betegek ismét aktív életet élhessenek. Ugyanakkor gyorsan világossá vált, hogy ezeknek a gyógyszereknek komoly mellékhatásai is vannak, mint például csonttörések, cukorbetegség és elhízás, amelyek komoly kihívások elé állítják a kezelést.
A következő fejlődési ugrást a nem szteroid alapú, betegségmódosító gyógyszerek képviselték, majd a '90-es években új dimenziót nyitottak a biológiai terápiák, amelyek célzottan a specifikus citokineket támadják meg.
A jelenlegi terápiás arzenálunkban már többféle gyógyszercsoport is rendelkezésre áll, mégis a betegeknek csak mintegy 30-50 százalékánál sikerül igazán jó eredményt elérni
- hívta fel a figyelmet a professzor. Ez a felismerés indította el egy jelentős magyar innováció útját. Nagy György és csapata körülbelül egy évtizeddel ezelőtt kezdett el foglalkozni azokkal a betegekkel, akik esetében a hagyományos terápiák nem bizonyultak hatékonynak. "A korábbi ajánlások csupán egy egyszerű körforgást javasoltak: ha az A gyógyszer nem vált be, lépjünk a B-re, majd a C-re, aztán kezdjük az egészet elölről" - részletezte a professzor.
A magyar kutatók az Európai Reumatológiai Társaság (EULAR) támogatásával kidolgoztak egy teljesen új megközelítést a "nehezen kezelhető" (difficult-to-treat) betegek számára. Létrehoztak egy klasszifikációs rendszert és egy olyan terápiás algoritmust, amit ma már világszerte használnak. A módszer különlegessége, hogy a gyógyszeres kezelések mellett nagy hangsúlyt fektet a nem-gyógyszeres kezelési módszerekre is.
Az új megközelítés fokozatosan, lépésről lépésre valósul meg. Első lépésként alaposan felülvizsgáljuk a diagnózist, majd a hagyományos gyógyszeres kezelés mellett pszichológiai támogatást is integrálunk a folyamatba. Fontos megérteni, hogy a fájdalom forrása nem mindig a gyulladás, hanem egy fájdalomszindróma is lehet a háttérben. Ilyen helyzetekben nem a drága gyulladáscsökkentők alkalmazása a megoldás, hanem például pszichoterápiás intervenciókra van szükség.
- részletezte a professzor, aki hangsúlyozta, hogy ez a szemléletváltás ellentétes a gyógyszergyárak profitérdekeivel, mivel a fókusz a valódi okok felderítésére helyeződik a túlzott kezelések helyett. A magyar kezdeményezésből származó módszert már nemcsak a reumatológiai területen alkalmazzák, hanem világszerte más szakterületeken is elterjedt. "Olyan ez, mintha valaki Magyarországon kitalált volna egy új megoldást a nehezen kezelhető bélbetegségekre, és azt már Tokióban is használnák" - világította meg az áttörés fontosságát Nagy György.
„Olyan üzeneteket kapok a betegeimtől, mint például: 'Doktor úr, újra tudok fogni, újra tudok aludni'” – osztotta meg Nagy György. Bár a betegség gyógyítása jelenleg nem lehetséges, a korszerű kezelési módszerek révén sok beteg visszanyerheti korábbi életminőségét. A szakember hangsúlyozza, hogy a siker kulcsa a személyre szabott terápia és a betegek teljes élethelyzetének alapos figyelembevételében rejlik.
Nem véletlen, hogy a krónikus vagy gyógyíthatatlan betegségek kezelésében kulcsszerepe van például a pszichológiai támogatásnak.
A pszichológus szerepe különösen fontos lehet olyan krónikus betegségek esetén, ahol a beteg hosszú távon kénytelen szembenézni a betegség okozta kihívásokkal és terhekkel.
- magyarázta. Ez különösen lényeges azon fiatalok számára, akik korán találkoznak a diagnózisukkal, mivel a betegség hatással lehet életük minőségére, hivatásukra és sportolási lehetőségeikre is.
Lapunk betekintést nyert az Országos Mozgásszervi Intézet munkájába, ahol azt tapasztaltuk, hogy a téves közhiedelemmel ellentétben a reumatológia bőven túlmutat a fürdőkezeléseken.
A korszerű gyógyszeres terápiák mellett a szakértők egyre inkább a kombinált fizioterápiás megközelítésekre helyezik a hangsúlyt. Ezek közül az egyik leghatékonyabb módszer az elektromos áram és az ultrahang együttes alkalmazása, amely kiemelkedő eredményeket mutat a rehabilitációs folyamatok során.
Az ultrahang elsősorban az izmokat és kötőszöveteket lazítja, míg a hozzáadott interferencia áram fájdalomcsillapításra és duzzanat csökkentésére szolgál
- fejtette ki a kezelést végző szakember. A kombinált terápia célja az ízületek mozgásának javítása, a fájdalom csökkentése és a vérkeringés fokozása. Ez különösen lényeges a gyulladásos területeken, ahol a kezelés elősegíti a káros anyagcsere-végtermékek eltávolítását, miközben a tápanyagban és oxigénben gazdag vér könnyebben eljut a szükséges helyekre.
Az intézetben több szinten kínálnak különböző kezeléseket. Az emeleten kis- és középfrekvenciás elektromos kezeléseket végeznek speciális vagy vákuum elektródákkal. A földszinten található a rekeszes galvánkezelő, valamint egy különleges, fémhálóval védett helyiségben végzik a nagyfrekvenciás kezeléseket.
Egy másik épületben pedig a biológiai terápiát végzik, ami tulajdonképp egy speciális infúziót jelent, amely a reumatoid artritisz kezelésének továbbá számos más gyulladásos reumatológiai betegség kezelésének is sarokköve.
A betegek visszajelzései rendkívül kedvezőek. "Hiszek ezekben a terápiákban, a lézerkezelés után például sokkal könnyebb volt járnom" - osztotta meg élményeit az egyik páciens. A szakértők kiemelik, hogy a kezelések sikerességében a bizalomnak meghatározó szerepe van. Ez különösen fontos, mivel a terápiák gyakran kórházi tartózkodást igényelnek, ahol a pácienseket programfüzet alapján, napokra bontva irányítják a különböző kezelésekhez.
Összességében elmondható, hogy a magyar orvostudomány nemzetközi szinten elért kutatói áttörései új reményeket kínálnak számunkra. Ezek az eredmények lehetőséget adnak arra, hogy még alaposabban megértsük a betegségeket, és fejlettebb, hatékonyabb kezelési módszereket dolgozhassunk ki.
A kortárs orvostudomány fejlett eszközeivel és a célzott terápiás stratégiákkal számos beteg újra birtokba veheti azt az életet, amelyet a betegség elrabolt tőle. Bár ez az út gyakran hosszadalmas, megpróbáltatásokkal teli és fájdalmakkal tarkított, a remény és a kitartás segítségével sokan képesek újra megtalálni az egészséget és a boldogságot.