Magyarország kiemelkedő nemzetközi tudományos teljesítménye valóban figyelemre méltó. Az ország gazdag tudományos hagyományokkal rendelkezik, amelyek hozzájárultak számos jelentős felfedezéshez és innovációhoz. A magyar kutatók és tudósok nemcsak helyi sz

A Nobel-díj célja, hogy elismerje azon szakmai kiválóságok munkáját, akik az előző év során felfedezéseikkel, műveikkel vagy közéleti hozzájárulásaikkal jelentős hatást gyakoroltak az emberiség fejlődésére. Ezzel a kitüntetéssel azokat az egyéneket ünnepeljük, akik kiemelkedő szolgálatot nyújtottak a tudomány, a kultúra vagy a társadalmi élet területén.

A kimagasló szellemi teljesítmény elismerésének legjelentősebb nemzetközi díját eddigi tudomásunk szerint legalább 19 magyar, illetve magyar származású, de már nem hazánkban született tudósnak és írónak ítélték oda. Utóbbiak, bár magyar felmenőkkel rendelkeznek, jellemzően Ausztriában, Németországban és az USA-ban látták meg a napvilágot, kutatási eredményeik, alkotásaik is ezekhez az országokhoz kötődnek. Családjuk főként politikai vagy gazdasági okok miatt hagyta el Magyarországot.

Az egyedülálló tudós, aki hazai kutatásainak elismeréseként vehette át a rangos kitüntetést, nem más, mint Szent-Györgyi Albert. Őt a Szegeden végzett kiemelkedő biokémiai tevékenységéért, különösen a C-vitamin izolálásáért tüntették ki a fiziológiai és orvostudományok Nobel-díjával 1937-ben.

Szekér Nóra, a Fedőneve: Marslakó című könyvében írja, hogy a közéletben is igen aktív Szent-Györgyi a II. világháború után a politikai rendőrség számára fokozatosan célszeméllyé vált. A kommunisták nem bíztak benne, reakciósnak tartották. Tíz évvel a Nobel-díj odaítélése után a baloldali hatalomátvétel következményei miatt az USA-ba emigrált, ahol az FBI és a CIA - más vasfüggöny mögül érkező magyar tudósokhoz hasonlóan - évekig megfigyelte. Amerikai állampolgárságot is csak 1955-ben kapott. A '70-es évek enyhülő politikai légkörében kétszer is járt Magyarországon, 1978-ban éppen annak a delegációnak a tagjaként, amely a Szent Koronát hozta haza a tengerentúlról...

A szintén Budapesten született Kertész Imre írót - bár hosszú ideig Németországban élt - Szent-Györgyihez hasonlóan ugyancsak magyarországi munkájának elismeréseként jutalmazták Nobel-díjjal az önéletrajzi ihletésű, holokauszt-témát feldolgozó Sorstalanság című regényéért.

A legutolsó alkalom, amikor magyar tudós Nobel-díjat vehetett át, 2023-ban történt, és külön érdekesség, hogy ebben az évben két kiemelkedő teljesítményt is elismertek Stockholmban.

A Szolnokon született Karikó Katalint azokért az Amerikában végzett fiziológiai és orvostudományai kutatásaiért díjazták, amelyek lehetővé tették a Covid-19 elleni vakcinák kifejlesztését.

A móri származású Krausz Ferenc, aki főként Németországban tartózkodik, a lézerfizika terén végzett innovatív tevékenységéért érdemelte ki a rangos elismerést.

A világszerte elismert magyar Nobel-díjasok a tudomány különböző ágazataiból érkeztek, mindannyian kiemelkedő hozzájárulással a tudományos közösséghez. Közéjük tartozik Wigner Jenő, aki kulcsszerepet játszott a Manhattan-tervben és a hidrogénbomba kifejlesztésében, valamint Gábor Dénes, a holográfia úttörője. Emellett ott van Bárány Róbert, aki a belső fül működését kutatta, Harsányi János, a játékelmélet élharcosa, és Oláh György, aki a globális klímaváltozás kihívásaira keres megoldásokat. E kivételes elméket egy közös cél fűzi össze: mindannyian hozzájárulnak Magyarország nemzetközi renoméjának növeléséhez.

A magyar Nobel-díjasok emlékére készült, Kő Pál által tervezett emlékmű, a Tudósok fala, a főváros szívében, a WestEnd üzletközpont mellett található sétányon, a Váci úton kapott helyet.