Matuzsálemek és titkaik: ez az ország legidősebb fája, amelyről a néphit úgy tartja, hogy egy család otthonául szolgált évszázadokon át.

Öt éve járja az országot Kállai Márton fotós, hogy megörökítse Magyarország legnagyobb és legidősebb fáit, most album készül a nem mindennapi gyűjteményből. Vele beszélgettünk.

Minden fa történetet őriz. Van, ami egy közösség emlékét, más egy régi legenda nyomát, vagy egyszerűen csak a természet időtlen kitartását. Ezeket a történeteket kereste és örökítette meg az elmúlt öt évben Kállai Márton fotós, aki képszerkesztő kollégájával Kovalik Mátéval járta be a Kárpát-medencét, hogy lencsevégre kapja Magyarország legnagyobb és legidősebb fáit. A túrák során készült több mint száz felvétel most egy albumban áll össze, amelyet nemcsak a képek tesznek különlegessé, hanem azok a tudományos és szépirodalmi szövegek is, amelyek a fákról mesélnek.

A "Matuzsálemek - Barangolás Magyarország nagy fái között" című kötet lenyűgöző fotói mögött neves szakemberek állnak. Aszalós Réka, az Ökológiai Kutatóközpont erdőökológusa és a 10 millió Fa közösség szakértője, Boldizsár Ildikó, elismert mesekutató és író, valamint Háy János, József Attila-díjas író és költő, mind hozzájárultak a kötet szellemi gazdagságához. Emellett Pósfai György, Széchenyi-díjas biokémikus és a Dendrománia oldal alapítója, Szél Győző, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum muzeológusa és entomológus, valamint Ifj. Vitray Tamás, a National Geographic magyarországi kiadásának főszerkesztője is megosztják értékes gondolataikat. Ez az album magánkiadásban kerül forgalomba novemberben, és a közösségi finanszírozás keretében előrendelők egy facsemete ültetéséhez is hozzájárulhatnak, így nemcsak a könyv, hanem a természet megóvásához is hozzájárulnak.

Márton mesélt nekünk arról, hogyan indult a sorozat, és milyen élményekkel gazdagodott a sokéves munka során.

Mi volt az első fa, amit lefotóztál a sorozatban, és hogy született az ötlet?

Az első fa, amit már a sorozat elképzelésével a fejemben megörökítettem, egy impozáns mamutfenyő volt Sopron gyönyörű táján. Az inspiráció Kovalik Máté képszerkesztő barátomtól származott, aki szenvedélyesen járja a természetet. Éppen egy másik fotózás során kalandoztunk együtt, amikor ez az első felvétel készült.

Milyen kritériumok alapján döntöttetek a több mint száz helyszín kiválasztásáról?

Sokat segített nekünk a Dendrománia oldal adatbázisa, rengeteget nézegettük és próbáltuk fejben eltenni a képeket. Amikor adott tájegység felé vitt az utam, igyekeztem egy-két ígéretes fát is útba ejteni. Rengeteg leírást, térképet néztem végig, Máté sokszor a háttérből segített navigálással. Persze olyan is volt amikor több napra elindultunk, célzottan csak fákat fotózni. A szempont az volt, hogy vizuálisan érdekes legyen. Ebben a műfajban sokat kell várni a fényre, néha olyan sokat, hogy egyszerűbb máskor visszatérni. Cél volt az országos lefedettség de ezt igazból a riporteri munkám hozza is magával: öt év alatt azért többször is megfordulok az ország összes megyéjében.

Igen, volt egy olyan különleges pillanat a munkám során, amikor egy fa története mélyen megérintett. Ez a fa nem csupán egy egyszerű természeti elem volt, hanem egy egész életutat hordozott magában. Az évgyűrűkben rejlő titkok és a környezete által formált tapasztalatok egyfajta mesét meséltek el, ami mindig visszahúz. Néha jólesik visszatérni hozzá, hogy újra átéljem azt az érzést, hogy a természet mennyire gazdag és sokszínű, és hogy minden egyes fa egyedi történetet mesél el az életről és a változásról.

Minden fához izgalmas történetek kapcsolódnak, és ahogy az évek telnek, úgy ezek a legendák egyre gazdagabbá válnak. Különösen figyelemre méltóak azok a különleges példányok, mint például az Ötvöskónyiban álló hársfa, amelyet sokan az ország legidősebb élő fájaként tartanak számon. E fáknak nem csupán az életkoruk, hanem a köréjük szőtt történetek is varázslatos aurát adnak.

De olyan is van, ami nem ennyire közismert, mégis sokszor meglátogattam. Ilyen egy magányosan álló tölgyfa a Túristvándi határában található Rókás-legelőn, ahol ma is legelnek állatok, és a helynek egészen különleges hangulata van. Ha jobban belegondolok, a két említett fa szépen érzékelteti a távolságot: egymástól 555 kilométerre állnak.

Ha mindössze egyetlen képet kellene megjelölnöm az egész sorozatból, melyik az, ami a leginkább megragadja a figyelmemet?

Mindenképpen a Zsennyei "ezeréves" tölgy az, ami a figyelmet magára vonja. Ez a monumentális fa egykor hazánk legnagyobb tölgyfája volt, toronymagasan vezetve a rangsort. Sorsát azonban nem kímélték, több csapás is érte, mígnem a törzsének jelentős része kidőlt. A robusztus törzs darabjai ma is ott hevernek, míg mindössze egy kisebb része áll, alátámasztva. Egyik oldalról nézve mintha mosolyogna, mintha az idő múlását gúnyolná. Ez az időt állító, pusztulását is túlélt csoda lett a sorozat emblematikus képe, és a Matuzsálemek album borítófotója.

Volt olyan helyszín, amit szinte lehetetlennek tűnt megközelíteni, vagy különleges technikai felkészülést igényelt?

Az Agár-tetőn, Veszprém megyében egy különleges hársfa áll, amelynek meglátogatása régóta a terveim között szerepelt. Nyáron sok időt töltök a környéken, így nem volt kérdés, hogy egyszer elmegyek felfedezni ezt a fát. Bár a terepet valamennyire ismertem, és megvoltak az irányelveim is, a hársfa elérése mégis kihívásokkal teli feladatnak bizonyult. Két különböző alkalommal is nekivágtam, de a sűrű növényzet annyira elburjánzott, hogy a nadrágom végül a küzdelem áldozatául esett. A visszafelé vezető út már sokkal egyértelműbb volt, hiszen láthatóvá vált, hogy miként hódította meg a természet az ösvényt. Az egész hely hangulata igazi vadont idézett, és amikor a szarvasok néhány méterre elém léptek, hogy figyeljenek rám, egy hátborzongató izgalom kerített hatalmába. A természet közelsége és az ismeretlen felfedezése egyaránt lenyűgöző élmény volt.

Volt már olyan alkalom, amikor a fotózás közben egy váratlan szituációval kellett szembenézned?

Estefelé egyedül kószáltam a Gemenci erdő varázslatos ösvényein, célom a "pörbölyi titán", hazánk legnagyobb törzskerületű fája volt. A fák susogása és a természet csendje körülölelt, miközben a nap utolsó sugarai beszűrődtek a lombok között.

Mi alapján döntöttetek a szerzők kiválasztásáról, akiknek a művei kísérik majd a fotókat?

Olyan írókat választottunk, akikkel személyes kapcsolatunk volt, és akikben éreztük, hogy mély kötelék fűzi őket a fákhoz. Ez a könyv nem csupán egy klasszikus ismeretterjesztő mű, hanem inkább egy elmélkedésre és gondolkozásra ösztönző alkotás, amelynek középpontjában a fák léte áll. Természetesen érintünk benne olyan témákat, mint a dendrománia vagy a fotoszintézis, de alapvetően ez az album egyfajta tisztelgés az emberi élettől gyökeresen eltérő életstratégiák előtt.

Hogyan tervezed a jövőjét ennek a projektnek? Lesz folytatás, vagy lezárásként tekintesz az albumra?

Ennek a projektnek sosem lesz vége. Nagyon sok visszajelzés érkezett már eddig is, hogy milyen hasznos ezzel foglalkozni, és sokan látják értékek őrzőiként a fákat. Ezt a gondolatot szeretnénk továbbvinni. Menjenek el az emberek a fák közé, élvezzék mindazt a fantasztikus élményt, amit ott érezni lehet és óvják-védjék természeti értékeinket. Ezért is döntöttünk úgy, hogy augusztusban,

Idén ősszel Zala megyében izgalmas együttműködés valósul meg, hiszen a 10 millió Fa csapata csatlakozik hozzánk partnerként.

A Matuzsálemek - Barangolás Magyarország nagy fái között c. fotóalbumot ide kattintva tudod megrendelni a kampány keretében, kedvezményesen.