Az Instagramon megosztott fotók áradatával betelt a pohár, és mostantól fizetős belépők várják a látogatókat a népszerű olasz kirándulóhelyen.

Az Instagram-korszak új zarándokhelyei - mint az olasz Dolomitok vagy a skóciai North Coast 500 panorámaút - milliókat vonzanak a tökéletes fotó reményében. A hirtelen jött hírnév azonban túlterheli a természetet és a környezetet, feszültséget szül a helyiek és a turisták között, így egyre szigorúbb szabályozásokat kényszerít ki - a belépődíjas hegyi ösvényektől kezdve a drónok kitiltásáig. De hova nem érdemes már elindulni a jövőben egy jó fotó kedvéért?

A közösségi média világában az úti célok varázslatosan festenek: a hegyek csillogó hópelyhei, a tavak víztükre, melyen a napfény táncol, és a virágzó rétek színes kavalkádja mind olyan képeket varázsol elénk, amelyek szinte hívogatnak. Az Instagram révén egyre több helyszín válik közkedvelt fotózási ponttá, és az elkészült felvételek nemcsak szépségükkel bűvölnek el, hanem másokat is utazásra csábítanak. De a digitális vágyálmok mögött sokszor rejtőzik egy kemény valóság, amely nem mindig felel meg a csillogó képek ígéreteinek, és a felfedezések néha magas árat követelnek.

Az elmúlt évtizedben világszerte számos, addig viszonylag nyugodt, alig ismert táj került fel a globális utazási térképre - sokszor pedig nem a helyi turisztikai hivatalok tudatos kampányai, hanem sokkal inkább néhány virálissá vált kép vagy videó miatt. Az olasz Dolomitok és a skóciai North Coast 500 (NC500) pontosan ilyen helyszínek.

Mindkét helyszín az utóbbi időben a váratlanul megérkező hírnév következtében turisták tömegeit vonzotta, amit első pillantásra a helyi turizmusban dolgozók örömmel üdvözölhetnének. Azonban ez a megállapítás korántsem tükrözi a teljes valóságot. Bár a látogatók többsége valóban a hely varázslatos szépsége miatt érkezik, a felhalmozódó tömeg, a helytelen viselkedés, a túlterhelt infrastruktúra és a környezetrombolás következményei miatt a helyi lakosok egy része mára úgy érzi, hogy a turisták inkább elviszik a hely szellemét, mintsem hozzáadnának valamit. A feszültségek egyre nyilvánvalóbbá válnak, és a hatóságok kénytelenek egyre innovatívabb, vagy akár radikálisabb megoldások után kutatni.

Az észak-olasz Dolomitok korábban is népszerű kirándulóhelynek számított, de a közösségi médiának köszönhetően bizonyos ikonikus pontjai szó szerint a turistatömegek zarándokhelyévé váltak. A Seceda hegygerinc és a Drei Zinnen (Hármas hegyorom) ma már nemcsak az alpinizmus szerelmeseinek ismerős, hanem minden olyan utazónak is, aki akár csak egyszer is rákeresett már a #Dolomites hashtagre, vagy bekerült egy utazós algoritmus-buborékba.

A gond ezzel csak az, hogy ezek az ösvények és kilátópontok magánterületeken is áthaladnak. Sok földtulajdonos panaszkodik arra, hogy nyáron a közösségi média tartalmak miatt erre az évre naponta már több ezer ember halad át a birtokán, gyakran szemetet hagyva, növényeket letaposva, vagy akár a kijelölt útvonalat elhagyva, csupán azért, hogy jobb szögből fotózhasson. A helyieknek pedig olyannyira elegük lett a területüket megsértő turistákra, hogy

Az egyik földtulajdonos, Georg Rabanser korábbi profi snowboardos szerint ez a lépés egy "segélykiáltás" volt, és arra számítottak, hogy a tartományi hatóságok felkeresik majd őket, és közösen dolgoznak ki egy átfogóbb megoldást. Azonban hiába reménykedtek segítségben, semmilyen hivatalos reakció nem érkezett a kapuk felállítására, így folytatják a beléptetéses rendszer működtetését.

A helyi lakosok egy része úgy véli, hogy a turistaáradat kordában tartásához sokkal radikálisabb intézkedések szükségesek. Néhány gazda javaslata szerint akár 100 euróra is meg kellene emelni a belépődíjat, míg mások azt mondják, hogy a tömegeket vonzó influenszereket egyszerűen el kellene tiltanunk a területről.

A Dolomitok kihívásai szervesen illeszkednek az olaszországi trendekhez, mivel egyre több régió próbálja szabályozni a turizmus túlzott hatásait és a tömeges látogatottság következményeit. A nyári szezonban különösen szigorú viselkedési szabályokat vezettek be. Például a toszkán Elba-szigeten és a liguriai Diano Marinában megfogalmazták a tengerparti etikettet: itt 500 eurós (körülbelül 200 ezer forintos) bírságot szabhatnak ki azokra, akik fürdőruhában vagy félmeztelenül tartózkodnak a város területén. Ez a rendelkezés nemcsak a turistákra vonatkozik, hanem a helyi lakosságra is kötelező érvényű.

A strandokon is jobb lesz az utazóknak figyelnie, ugyanis Szardínia híres La Pelosa nevű strandjára csak 1500 látogatót engednek be egyszerre, a strand egyes részein pedig a homokba való ásást, a dohányzást és a drónhasználatot tiltják, a szabályok megszegését pedig büntetik.

Ezek a szabályok természetesen gyakran heves vitákat generálnak, hiszen a turisták egy része túlzottan szigorúnak tartja őket. Ezzel szemben a helyiek úgy vélik, hogy ennél is sokkal több korlátozásra lenne szükség ahhoz, hogy a nyaralók és az állandó lakosok békésen megférjenek egymás mellett a nyári hónapok során.

A North Coast 500 (NC500) története merőben eltér a Dolomitokétól. Ez a 830 km hosszú, lélegzetelállító körút Skócia északi partjain kalandozik, kezdő- és végpontja pedig Inverness. Ezt a kezdeményezést azzal a céllal indították, hogy felfrissítsék Skócia északi, alig lakott területeit, miközben a látogatók elmerülhetnek a táj szépségében és a helyi kultúrában.

A projekt óriási népszerűségnek örvendett, hiszen a közösségi média, az utazási blogok és különböző magazinok mind "Európa legelbűvölőbb útvonalaként" hivatkoztak rá. Ennek következtében a turisták száma évről évre folyamatosan emelkedett.

Csakhogy az infrastruktúra nem bírta el ezt a terhelést. Az egysávos utak forgalmi dugókká váltak, a lakóautók sokszor engedély nélkül álltak meg magánterületeken, és a vadkempingezők nyomai sokszor szemmel láthatóan megmaradtak a tájban. A Fodor's Travel 2025-ben részben ezek miatt felvette az NC500-at a "No List"-re, vagyis a kerülendő úti célok listájára.

Bár a tömegturizmus visszaszorítására tett intézkedések sorra érkeznek, a helyi közösségek reakciói vegyes képet mutatnak. A turizmus gazdasági előnyei azonban vitathatatlanok: új szálláshelyek, éttermek és kávézók nyílnak, ami lehetővé teszi a helyi termelők számára, hogy könnyebben értékesítsék termékeiket. Skóciában például a Crofters Kitchen tulajdonosai kifejezetten az NC500 útvonal sikerére alapozva alakították ki kínálatukat, helyi halak, vadhúsok és friss zöldségek bemutatásával vonzzák a látogatókat.

Ez kétségtelenül szép és vonzó, ám a közösségi média világában megjelenő tömeg által kiváltott hátrányok is egyre inkább szembetűnőek. Olaszországban a helyiek azt tapasztalják, hogy a turisták áradata elnyomja a természet nyugalmát, míg Skóciában egyre gyakoribbak a panaszok a lakóautók tulajdonosaira, akik a házak előtt parkolnak, vagy a tengerparti mezőkön hagyják maguk után a szemetet. Ez a kettősség komoly kihívások elé állítja a döntéshozókat, hiszen

Egy dologban biztosak lehetünk: mindkét régióban igyekeznek új megoldásokat keresni.

Bár ezek az intézkedések egyfajta támogatást nyújtanak, a kritikusok véleménye szerint, amíg a látogatók létszáma folyamatosan emelkedik, a felmerülő problémák nem fognak megszűnni.