"Felnőttek is kértek tőlem meséket" - A hang, ami megnyugtató ígéretet hordoz.

A mese egy különleges ajándék, amely nem csupán szórakoztat, hanem mélyebb érzelmi kapcsolatokra is képes. Gyerekként a mese a szórakozás forrása, egy varázslatos világ kapuja, ahol a képzelet szabadon szárnyalhat. Felnőttként pedig a mesék új értelmet nyernek: meditációs eszközként szolgálnak, gyengéd vigaszt nyújtanak, és segítenek a lélek gyógyításában. Az őserejű ringatás, amelyet a mesék nyújtanak, képes átölelni a hallgatót, és elrepíteni őt a mindennapok gondjai elől. Most egy különleges beszélgetésre invitálunk, amelyben a mesék világát tárjuk fel Kassai Etelkával, a mesék írójával. Készülj fel, hogy felfedezd a meseírás titkait és a történetek mögött rejlő varázslatot!

Kassai Etelka nem csupán meseíró és mesemondó, hanem egy igazi életművész, aki a szavak varázsával és a mesék erejével segít másoknak. Leendő meseterapeutaként, televíziós szakemberként, újságíróként és szociálpedagógusként egyaránt elkötelezett a közösség szolgálata iránt. Élete során számos kihívással nézett szembe, de soha nem engedte, hogy ezek letérítsék az útjáról. Amikor nevelőotthonba került, és a világ látszólag összedőlt körülötte, ő mégis talált erőt a folytatáshoz. A nehéz válás után is újraépítette önmagát, bizonyítva, hogy a belső tartás és a kitartás bármilyen nehézségen átsegíthet. Kassai Etelka története inspirációt ad mindazoknak, akik hisznek a mesék gyógyító erejében és a megújulás lehetőségében.

Először a mesék varázslatos világával egy hűvös, őszi délután ismerkedtem meg, amikor a nagymamám ölében ülve hallgattam a régi történeteket. A lágy, tűz mellett pattogó fa hangja mellett a szavak életre keltek, és a szobát betöltötte a bátorságról, barátságról és varázslatról szóló kalandok szelleme. Minden egyes mese egy új utazásra csábított, ahol a fantázia határai elmosódtak, és a valóság szürkesége helyett színes, mesebeli tájak bontakoztak ki előttem. Ekkor döbbentem rá, hogy a mesék nem csupán szórakoztatnak, hanem tanítanak is, és a bennük rejlő tanulságok örökre velem maradnak.

Egy végtelen alföldi tanyán láttam meg a napvilágot, ahol a víz és az áram luxusnak számított. Édesanyám petróleumlámpával világította meg az estéket, a halvány fény körül varázslatos árnyakat táncolt a falakon. Emlékszem, ahogy a lámpa füstje lassan kúszott felfelé, és anyám hangja, mint egy titkos varázsige, meséket szőtt körénk. Az estéink varázslatosak voltak, mert ha le akarta kötni öt gyerekét, csak elkezdett mesélni, és mi, mint elbűvölt kismanók, a szavaiba merültünk, fejből mondva a történeteket, melyek mindannyian a képzelet szárnyán repítettek minket.

Koromszagúak voltak azok a mesés esték, én mégis imádtam.

Hiszem, hogy ott szívtam magamba a mese szeretetét, meg ott tapasztaltam meg a mese lélekformáló, a valóságból kiragadó erejét. Ha anyám mesét mondott, a képzeletem messzire repített abból a füstös, zsúfolt kis szoba-konyhából. Tündérföldön jártam estéről estére.

Egy nap aztán hirtelen véget ért ez a csendes béke.

Állami gondozásba kerültünk, ami egészen megváltoztatta az életünket. Öten együtt indultunk az intézet felé, míg a legkisebb testvérünket már a kórházból egy másik család vitte haza, mert őt örökbe fogadták. Az ő története különleges, de nekünk egy új kezdetet kellett keresnünk az ismeretlenségben.

Ha azt mondom, hogy a mesék voltak az én lelki menedékem, elhiszed? Olyan volt, mintha a világom egy kártyavárként omlott volna össze körülöttem, és én mindössze négy éves voltam. Az idősebb nővérem, aki akkor nyolc éves volt, és akivel egy intézetbe, majd ugyanahhoz a nevelő családhoz kerültünk, szintén felfedezte a mesék varázsát. Ezek a történetek segítettek nekem újraépíteni önmagam, és megtalálni a reményt a legnehezebb időkben.

Miért döntöttél úgy, hogy mesét írsz?

Először csak meséltem. Közvetlenül azután, hogy intézetbe, aztán nevelőszülőkhöz kerültünk - akkor kezdtem el mesélni. A nővéremnek meg a mostohatestvéreimnek is én meséltem, pedig én voltam a legkisebb. Akkor még talán anyám meséit ismételtem, aztán szépen megérkeztek az új mesék is.

Cserfes kislány voltam, a faluban, ahova kerültünk, átjártam a szomszédokhoz is.

Szóval tartottam őket meg meséltem nekik. Szerették nagyon, cserébe sok szeretetet kaptam tőlük. A meséken keresztül fogadtak el.

Olvasni is korán, szintén olyan 4-5 éves koromban tanultam meg. Persze, hogy a mesék miatt, meg azért, mert a mostohabátyám egy évvel előbb ment iskolába,

Ahogy ő otthon szorgalmasan gyakorolta az olvasás mesterségét, én csendben figyeltem, és magamba szívtam a tudományát.

Meséket szőttem már kiskorom óta, amióta a betűk világába beléphettem. Hat éves voltam, amikor elkezdtem papírra vetni fantáziámat: tündérekről és állatokról írtam, kis versikéket manókról és virágokról. Gyermeki lelkem mélyén ott lapult az érzés, hogy a mesék sajátos varázslatukkal gyógyítanak. Rengeteg történet született, melyek családok életét ölelték körül, és minden egyes írásomban ott volt a remény, hogy egy kis fényt csepegtethetek mások szívébe.

A mesék varázslatos világai mindig is fontos szerepet játszottak az életemben. Gyerekkoromban a szüleim mesélték el nekem a klasszikus történeteket, és minden egyes este egy új kaland várta, hogy felfedezzem. A hercegnők, varázslók és mitikus lények tanulságai formálták a gondolkodásomat és az értékrendemet. Ahogy nőttem, a mesék nem csupán szórakozást nyújtottak, hanem menedéket is adtak a nehéz időszakokban. Egy-egy könyv lapjain keresztül elmerülhettem más világokban, ahol a problémák megoldódnak, és a jó végül mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. Ezek a történetek erőt adtak nekem, és emlékeztettek arra, hogy a kihívások leküzdése mindig lehetséges, akár a legnehezebb helyzetekben is. Felnőttként is továbbra is kerestem a mesékben rejlő bölcsességet. A filmek, könyvek és sorozatok, amelyek új értelmezéseket adtak a régi történeteknek, inspiráltak arra, hogy saját életemet is mesésebbé tegyem. Az álmok követése, a bátorság a nehéz döntésekben és a szeretet ereje – mindezek a mesékből tanult leckék, amelyeket magammal vittem. A mesék tehát nem csupán gyermekkori emlékek számomra, hanem a mindennapjaim szerves részét képezik, irányt mutatva és motiválva engem. A fantázia világának gazdagsága mindig is kísérni fog az utamon, és emlékeztetni arra, hogy mindenki életében van helye egy jó mesének.

A mesék világában egy különös átalakulás történt, amikor is az összes történet új formát öltött. Én pedig szinte egy szivacs módjára szívtam el mindent, ami csak a kezembe került. Másodikos voltam, amikor felfedeztem Gorkij Anya című művét. Az igazat megvallva, a szöveg egyetlen szavát sem értettem, de a címje magával ragadott – úgy éreztem, hogy valami fontosat fogok olvasni egy anyáról. Az életemben felsejlő fájdalmak, mint az anyám elvesztése és a családom szétesése, megviseltek, és mindenfelé kerestem a válaszokat. A szívem sebei mélyek voltak, és a könyvekben kerestem a vigaszt, kapkodva minden szó után, mint egy elveszett lélek.

De hát csak egy aprócska gyerek voltam.

A meséket azonban soha nem engedtem el teljesen. Olykor, amikor nagyon sajgott az élet, ha csaláncsípés volt a szívemen az, hogy nincs velem anyám, csak felütöttem egy mesekönyvet, és a mese, legyen bármilyen, tompítani tudta a fájdalmat. Igazából, ma is ugyanezt teszem. Amikor szomorú vagyok, megbántanak, valami nem jól alakul, mesét olvasok. Amikor magam alatt vagyok, ehhez a varázsmódszerhez folyamodom.

Kinyitok egy mesekönyvet, és mint egy gyógyírt, befogadom a mese üzenetét. Bármilyen furcsának is tűnhet, valahogy mindig ott nyílik ki a könyv, amilyen támogatásra éppen szükségem van.

Persze azért ennél tudatosabban is használom a mesék vigasztaló, gyógyító erejét, vettem részt egy meseterapeuta tanfolyamon is (Kecskés Karina egy korábbi interjúnkban mesélt a meseterápia erejéről - a szerk.). Pontosan azért, hogy célzottan tudjak magamnak és majd másoknak is segíteni.

Egyelőre a meseírás és a mesemondás van fókuszban - engedem, hogy a mesék láthatatlan ereje hasson arra, akinek mesélek, aki engem hallgat vagy az én meséim olvassa.

Amikor először találkoztam a szavaiddal, egy igazi Mesemondólány képét idézted fel bennem. Azóta történt valami változás?

Természetesen, íme egy egyedibb megfogalmazás: Már kislánykorom óta a mesék világában kalandozom, és sokáig a Mesemondólány címke volt rám ragasztva. Azonban az évek múlásával ez a címke kissé megkopott. A Meseanyó elnevezést talán még túlzásnak tartom, ám mivel számtalan tündérmesét írtam az évek során, így a Tündérkrónikás név szinte magától adódott.

Hogyan dolgozik egy meseíró? Vannak fix módszereid? Munkaidőt tartasz?

Néha úgy ébredek, mintha egy-egy mese kényelmesen elhelyezkedne az agyamban és a lelkemben, mint egy régi barát. Csak annyira van szükségem, hogy leüljek a gép elé, és szavakká formáljam a gondolataimat. Máskor, főleg ha valaki kéri, hogy írjak, hosszú beszélgetések után hagyom, hogy az élmények és a hallottak érlelődjenek bennem. Csak néhány nap elteltével ülök le a géphez, hogy megörökítsem a belső képeimet.

Ez is egy varázslat: a lelkem képes átkonvertálni az információkat és kéréseket egy mesebeli nyelvre.

Néha, amikor hosszabb művek írásába kezdek, készítek egyfajta mesevázlatot. Egy nagyobb mesekönyv, mint például a mostani gyógynövényes mesekönyv esetében, különösen izgalmas kihívást jelent. Ilyenkor először is meghatározom a könyv terjedelmét, fejezetcímeket alkotok, és rengeteget olvasok. Jelen esetben mélyebben belemerülök a növények sajátos tulajdonságaiba. Színeket, formákat és illatokat gyűjtök, szagolgatok, és a növények leveleit, szirmait morzsolgatom. Az egyik mesehős, a menta, éppen itt fekszik előttem az asztalon, és inspirál a kreatív folyamat során.

Tegnap különleges pipacsünnepet rendeztem, ahol a pipacsokkal töltöttem az időmet. Mélyen belemerültem a természet csodáiba, és szívembe zártam mindazt, amit tanítani tudnak nekem.

A munkaidő azt jelenti, hogy amikor csak lehet írom a meséket. Annyi mesecsírácska, kis meserügy van bennem, alig győzöm leírni azokat. A mesemondás viszonylag egyszerűbb, általában tudják az emberek, hogy milyen mesét szeret a gyerek, vagy ők milyen mesét kérnek. Felkészülök, akár fejből mesélek, akár felolvasok.

A mesék rendkívül fontos szerepet játszanak a gyerekek fejlődésében, mivel nem csupán szórakoztatják őket, hanem számos értékes tanulságot is közvetítenek. A történetek világán keresztül a gyerekek megtanulják megérteni a különböző érzelmeket, helyzeteket és problémákat, amelyekkel a karakterek szembesülnek. Emellett a fantázia és a kreativitás fejlődését is serkentik, hiszen a mesék gyakran varázslatos világokat és elképzelt lényeket tárnak a kicsik elé. A mesék segítenek a gyerekeknek az empátia kialakításában is, mivel azonosulhatnak a szereplők érzéseivel és döntéseivel. Ráadásul a mesélés közös élményt teremt a szülők és gyerekek között, ami erősíti a kötelékeket és a kommunikációt. Összességében tehát a mesék nem csupán szórakoztatnak, hanem fontos tanulságokat is hordoznak, amelyek hozzájárulnak a gyerekek érzelmi és szociális fejlődéséhez.

Számos kutatás megerősíti, hogy életünk sikeressége nem csupán értelmi képességeink függvénye. Nem csupán az számít "sikeresnek", aki jól teljesít a tanulmányai során, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire tudunk harmonikusan együttműködni másokkal, és hogy milyen mértékben vagyunk képesek egészséges határokat kijelölni önmagunk számára. Az igazi elégedettség és boldogság akkor érhető el, ha megtaláljuk az egyensúlyt a saját igényeink és a társadalmi kapcsolatok között.

ha képesek vagyunk felismerni, határozottan azonosítani saját és mások érzelmeit.

Akkor tudunk asszertív módon működni: konfliktusokat kezelni, segítséget kérni, és a vágyainkat késleltetni, ha belül rendben vagyunk.

Az egészséges fejlődés alapjait már a gyerekkor hajnalán meg kell kezdeni, és ebben a folyamatban a mesehallgatás kulcsfontosságú szerepet játszik. A mesék világa nem csupán szórakoztat, hanem gazdagítja a gyermeki képzeletet és érzelmi intelligenciát is.

A megfelelő mese, a jó mese, a mesehallgatás vagy meseolvasás (kiemelném, hogy nem a kész képeket nyújtó mesefilmekről van szó) szinte minden területen kedvezően hat a fejlődésre. Serkenti a kreatív gondolkodást, erősíti a képzelőerőt, és hozzájárul az érzelmi intelligencia fejlődéséhez. Ráadásul azokat a készségeket is fejleszti, amelyekre a későbbiekben, az iskolai évek során is szükség lesz. Ha rendszeresen mesélünk a gyerekeknek, akkor nagyobb eséllyel birkóznak meg a kihívásokkal.

Hiszen a mesehallgatás a koncentrációs képességet, a figyelmet, a társas kapcsolatokban való eligazodást is segíti. Az egészséges nyelvi fejlődésnek pedig alapköve a mese, ahogy a mondókák, versek, dalok is.

Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy hipnoterapeuta képzésen, így most bátran állíthatom, hogy a mesehallgatás egy különleges formája a gyengéd hipnózisnak, amely nyugalmat és kellemes ellazulást biztosít a hallgatóknak, különösen a gyerekeknek. Ez az élmény ellazítja az elmét és a testet, olyan állapotot teremtve, amely lehetővé teszi a lélek számára, hogy befogadja a pozitív hatásokat és élményeket.

Fontos hangsúlyozni, hogy a mese valódi varázsa akkor bontakozik ki, amikor nem célja a közvetlen nevelés vagy oktatás. A történetek ereje abban rejlik, hogy szabadon engedik a képzeletet, és nem szorítják a gyereket egy előre meghatározott tanulság kereteibe.

Kifejezetten hátrányos, ha a gyerekek nevelése során úgy próbálunk elérni engedelmességet és rendet, hogy a mesékből példabeszédeket gyártunk. A gyerekek rendkívül éleslátóak, és könnyen észreveszik, ha a szórakoztató történetek mögött direkt tanítások rejtőznek. Az ilyen mesék helyett sokkal inkább a szabadon áramló, szórakoztató tartalmakra vágynak, amelyek nem csupán tanítanak, hanem el is varázsolnak.

Mesélni a felnőtteknek nem csupán szórakozás, hanem egy olyan mélyebb kapcsolat és megértés kiépítése is, amely gazdagítja életünket. A mesék révén a felnőttek új perspektívákat nyerhetnek, szembesülhetnek saját érzéseikkel, és újra felfedezhetik a gyermeki kíváncsiságot. A történetek érzelmeket ébresztenek, és lehetőséget adnak arra, hogy tapasztalatokat osszunk meg, amelyek erősítik a közösségi kötelékeket. Emellett a mesélés segíthet a stressz csökkentésében, a fantázia szárnyalásában, és akár problémák kreatív megoldásában is. Az élet bonyolultságát egy jól megválasztott történet tükrözheti, emlékeztetve minket arra, hogy mindannyian részesei vagyunk egy nagyobb narratívának.

A Covid időszaka alatt egy különleges élményben volt részem, ami mély nyomot hagyott bennem. A közösségi média világában arra az ötletre jutottam, hogy felajánlom, mesét olvasok fel telefonon vagy Messengeren, mindazoknak, akik szeretnék. A reakciók felülmúlták a várakozásaimat; szinte alig bírtam lépést tartani a rengeteg megkereséssel. Elsősorban gyerekekre gondoltam, de meglepetésemre felnőttek is csatlakoztak a meséléshez. Gyakran előfordult, hogy az egész család együtt hallgatta a történeteket, az apuka és anyuka is a vonal túlsó végén figyeltek. Az élmény igazi közösségi pillanatokat teremtett, és felejthetetlen emlékekkel gazdagított.

Vagy csak egy-egy felnőtt. Szabadkoztak, de kérték a mesét.

Ekkor vált számomra még világosabbá a saját gyerekkori élményeim jelentősége. Amikor a világ hirtelen felborul, szükség van mesére és egy megnyugtató hangra, amelybe bele lehet kapaszkodni. Ez a hang biztonságot ígér, még akkor is, ha minden körülöttünk darabjaira hullik.

Ekkor döntöttem úgy, hogy egy magazin számára saját mesefelvételeket készítek, hogy ezzel támogassam és megnyugtassam az olvasók lelkét.

Egy különleges élmény ragadott magával nemrég. Otthoni lomtalanítás közben rábukkantam egy régi, fedél nélküli mesekönyvre, amely már jó ideje porosodott a polcon. A kötet a Dante könyvkiadó 1943-as kiadásában jelent meg, és Andersen ismert meséit rejtette magában. A belső oldalon egy kézzel írt üzenet fogadott: „Magdusnak szeretettel, 1944. IV. 2-án, Anna nénitől.” Ez a kis üzenet egy különös nosztalgiát ébresztett bennem, mintha egy időutazásra indultam volna, ahol a múlt titkai és a gyermeki álmok egyaránt életre keltek.

1944 áprilisában egy olyan időszak kezdődött, amely mély nyomokat hagyott a történelem lapjain. E dátum hallatán szívem egy pillanatra megáll, és a múlt fájdalmas emlékei törnek felszínre. Az események súlya, a történelem szele, mindannyiunkat érintett, és a következmények örökre megváltoztatták a világot.

Akkor már évek óta égett Európa, évek óta zajlott a második világháború, és ugyan Magyarországot 1944 júniusáig, Debrecen bombázásáig elkerülte a borzalom, a levegőben volt a háború rémülete. Azzal keltek, feküdtek az emberek.

Egy nap valaki úgy határoz, hogy mesék világát idézi meg, és mesekönyvet ad ki. Nem harci eszközöket készít... hanem varázslatos történeteket ír és nyomtat.

Valaki, valaki Anna nénije egy Magdus nevű kislánynak mesekönyvet ajándékozott a háború zűrzavarában. Napokig ott kavargott bennem az a különös, megrendítő, mégis felemelő érzés. Mert az az Anna néni – akinek sorsa talán már régóta ismeretlen – úgy érezte, hogy a mesék varázsával képes örömöt csempészni egy kisgyerek életébe, még a legnehezebb időkben is.

Én is így éreztem volna, így is érzek. Mert a mese ajándék. Szórakozás, szórakoztatás. Vigasztalás gyerekkorban. Meditáció, gyengéd vigasz, gyógyítás felnőttkorban. Őserejű ringatás. Anya élmény. Az otthon melege. Ropogó tűz. Meleg takaró. Kucorgás. Bizalom. Biztonság. Bölcsesség. Tanulságok. Megkérdőjelezhetetlen értékek átadása, befogadása. Ősi szimbólum-nyelv elsajátítása. Emberlét.

Varázslat a fogantatás pillanatától az utolsó szívdobbanásig. Felnőtteknek is ajánlott!

A mese varázslatos gyógyító ereje valóban lenyűgöző. Én magam is mostanában kezdtem el mélyebben foglalkozni ezzel a csodálatos területtel, és szándékomban áll, hogy elsajátítsam mindazt a tudást, ami szükséges hozzá. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy számos szakember már jelentős tudásra tett szert e téren. Hálásak lehetünk azoknak, akik életüket a mesék tanulmányozásának szentelték. Különösen Boldizsár Ildikót emelném ki, aki nem csupán elismert mesekutató, hanem kivételes meseterapeuta is, és ő az, aki megalkotta a Metamorphoses Meseterápiás Módszert.

Meséket különböző korosztályoknak és érdeklődési köröknek írok, mindig figyelembe véve az olvasók igényeit és vágyait. A legkisebbeknek színes, varázslatos világokat teremtő meséket írok, tele állatokkal és barátsággal, ahol a tanulságok játékosan bontakoznak ki. Az iskoláskorú gyerekeknek izgalmas kalandokat és rejtélyeket, amelyek segítik őket a bátorság és a barátság fontosságának megértésében. A fiatalabb felnőtteknek pedig mélyebb, elgondolkodtató történeteket mesélek, amelyek érzelmi rétegekkel és komplex karakterekkel dolgoznak, hogy tükrözzék a valóság kihívásait és szépségeit. Minden esetben igyekszem kreatívan és szórakoztatóan tálalni a mondanivalót, hogy az olvasók elmerülhessenek a mesék varázslatos világában.

Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Sok mesém szól a Balatonról, ezek jellemzően tündérmesék - dolgos lány, tündér, ördög is szerepel gyönyörű tavunk mellett a meséimben. Van közöttük mítoszmese, furfangos mese és olyan mese is, ahol az ember túljár az ördög eszén. Legfrissebb meséim között egyféle tündér-regék, izgalmas ritmusú meseversek is vannak. Fogalmam sincs, honnan jönnek, egyszer csak ott vannak a fejemben.

Természetesen a sárkányok is velem tartanak, néha lángokat lehelnek, máskor pedig varázslatos átkokat törnek meg, és újraélednek.

Meséim legfőbb ihletforrása a természet csodái, valamint a gyerekek mindennapi kalandjai, amelyeket varázslatos történetekbe szőve élesztgetek újjá. Különös figyelmet fordítok arra, hogy meséim segítségével erősítsem a gyerekekben az elfogadás és az önzetlen segítségnyújtás fontosságát. Színes és kedves karakterekkel népesítem be a mesebeli világomat, akik mindig készen állnak arra, hogy jót tegyenek másokkal.

Mivel a mese valóban gyógyító és segítő hatással bír, időnként tudatosan építem erre a történeteimet. Szeretem írni a félelmet eloszlató meséket, amelyekben a varázslat és a bátorság kéz a kézben járnak.

Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy a gyerekek félelmei milyen változatosak és sokszor szokatlanok. Olyan dolgoktól rettegnek, amelyek a felnőttek számára talán teljesen jelentéktelenek. Legyen szó egy apró egérről, a sötétség titokzatos árnyairól, vagy a szekrényből kiszűrődő nyikorgó zajokról, számukra ezek mind-mind ijesztő és aggasztó élmények.

Felkérésekre is írok meséket, mesekönyvet is, most is egyszerre két nagy mesekönyv is ad feladatot.

Az egyik projektünk a környezetünk megóvására összpontosít, míg a másikban a gyógynövények varázslatos világát ötvözöm tündérmesék csodáival. És persze, nem titok, hogy egy tündérszótár is készül, amely a mesékből merített inspirációval gazdagítja a szavak birodalmát.

Újabban nagyobb a hangsúly ugyan a kifejezetten kicsiknek szóló meséken. Ennek az az oka, hogy van hét unokám, a saját családomat is kényeztetném "Mamamesékkel". Kis verseket is írok, csiki-versikéket, amik közös játékba csalogatja a szülőket és a gyerekeket.

Milyen céljaid, vágyaid vannak a meseírással kapcsolatban?

25 éve vagyok újságíró és televíziós szerkesztő, és bár mindkét hivatás iránti szenvedélyem töretlen, a média világa gyakran eltávolít a családomtól. Egy-egy nagyobb forgatás során hetek telhetnek el úgy, hogy alig látom a gyerekeimet és az unokáimat, vagy csak röpke látogatásokra van lehetőségem. A gyerekkorom tele volt kalandokkal és kihívásokkal, és éppen ezért fontos számomra, hogy aktívan részt vegyek a családom életében. Azt szeretném, ha a gyermekeim és unokáim tudnák, hogy mindig ott vagyok mellettük, még akkor is, ha a munkám néha elvonja a figyelmemet.

Legyek ott a mindennapokban, hogy mindig elérhető legyek. Tudjanak hívni, hogy meséljek nekik, mint egy szeretetteljes Mama.

De ugyanilyen fontosnak érzem azt is, hogy a hazai "meseboltban" jelen legyenek az én vigaszt, szép meseélményeket kínáló történeteim is. Hiszem, ha a mesehallgatás akár néhány percre is, de kiragadja a kicsiket a képernyők elől, az már jó. Főleg, ha a meseolvasást testi kontaktus, ölelés, simogatás, összebújás kíséri... Én ezt az utat választottam, nekem segített, tudom, hogy másoknak is segít.

Eddig összesen három könyvet adtam ki, és a következő évben szeretnék még kettőt megjelentetni. Az írás számomra mindig is szenvedély volt, és folyamatosan új ötletek fogalmazódnak meg bennem, így a terveim között szerepel, hogy a jövőben még több történetet osszak meg az olvasókkal.

Meséket felkérésekre körülbelül húsz éve írok, sok magazinban jelentek meg meséim, tévé képernyőjén is viszont láthattam a meséket egy-egy magazinműsorban. Van saját meseblogom, ott mindenki számára elérhetőek a meséim. Folyamatosan fejlesztem a Facebook oldallal együtt, töltöm fel az új meséket.

Két éve jelent meg az első mesekönyvem, egy felkérésre írtam azt, és egy gyönyörű történet egy papagáj és egy család közös életéről. Most egyszerre két mesekönyvön is dolgozom.

Minden egyes mese, amellyel foglalkozom, különleges módon gyógyítja a lelkem. A mesék világának varázsa mindig új erőt ad.

A meseírás jövője izgalmas és sokszínű lehet. A technológiai fejlődés, különösen a mesterséges intelligencia és a digitális média terjedése új lehetőségeket teremt a mesék létrehozásában és terjesztésében. Az olvasók igényei is folyamatosan változnak, így a mesék formája és tartalma is alkalmazkodik ehhez. A hagyományos mesék mellett egyre nagyobb szerepet kapnak az interaktív és multimédiás történetek, amelyek lehetővé teszik, hogy a közönség aktívan részt vegyen a cselekmény alakulásában. Emellett a sokszínűség és a különböző kultúrák bemutatása is egyre fontosabbá válik, így a jövő meseírói lehetőséget kapnak arra, hogy új perspektívákat és élményeket osszanak meg. Összességében a meseírás jövője tele van potenciállal, ahol a kreativitás és az innováció találkozik, lehetőséget adva arra, hogy a mesék továbbra is varázslatos és tanulságos élményeket nyújtsanak minden generációnak.

Mesékre mindig szükség volt és mindig szükség lesz. Az emberi kultúra meghatározó eleme a mese, a történetmesélés is. Nem tudom, mennyire hígulhat a piac, de én tiszta szívvel drukkolok, hogy egyre többen írjanak mesét, akár mindenki... mert az varázslat, szebbé teszi az emberi életet.