Miért olyan elengedhetetlen a D-vitamin? Ez az egy tényező valóban megkerülhetetlen. A D-vitamin nem csupán egy vitamin, hanem egy olyan hormon is, amely kulcsszerepet játszik a szervezetünk megfelelő működésében. Segít a csontok és az immunrendszer egész
A D-vitamin napjaink egyik legnépszerűbb vitaminná vált, hiányát számos betegség kialakulásával hozzák összefüggésbe.
Nem véletlen, hogy hatalmas forgalmat bonyolít a táplálékkiegészítő-ipar. De miért lehet gond, ha nincs egységes szabvány a D-vitamin szintjének meghatározására? E kérdésekre is választ keres Bhattoa Harjit Pal, a Debreceni Egyetem docense és az MTA doktora, kutatásai során.
"A D-vitaminra vonatkozó tudományos ismeretek egyértelműen a csontanyagcserével állnak összefüggésben. Ez azt jelenti, hogy a D-vitamin hiánya egyértelműen csontanyagcsere-rendellenességekhez vezet. Minden egyéb állítás, amely nem ezzel a folyamattal kapcsolatos, még további bizonyítékokra vár" - nyilatkozta Bhattoa Harjit Pal az mta.hu portálnak.
A D-vitamin szerepe a biológiai folyamatokban rendkívül sokszínű, és ez a téma napjainkban a vitaminokkal kapcsolatos kutatások egyik legizgalmasabb területévé vált. A szakértők becslése szerint évente több tízezer új tanulmány lát napvilágot a D-vitamin hatásairól, különösen a csontrendszeren kívüli területeken, ahol a kutatások eredményei között egyaránt találhatók kedvező és kedvezőtlen megállapítások. Jelenleg még nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely egyértelműen alátámasztaná a D-vitamin szerepét bármely, a csontrendszertől független betegség esetében. Bhattoa Harjit Pal véleménye szerint azonban a D-vitamin-hiány valószínűleg hozzájárulhat különböző egészségi állapotok kialakulásához, így érdemes további kutatásokat végezni ezen a területen.
Természetesen mi is foglalkozunk ezzel a kérdéssel, és számos betegség esetében észleltük, hogy az alacsony D-vitamin-szint összefüggésbe hozható a kórkép gyakoribb megjelenésével. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ezek a korrelációk nem feltétlenül jelentenek ok-okozati viszonyt. Jelenleg is zajlanak a kutatások, amelyek célja, hogy feltárják, vajon a D-vitamin-hiány vezet-e a betegségek kialakulásához, vagy éppen ellenkezőleg, a meglévő betegségek okozzák a D-vitamin szint csökkenését.
Az MTA doktorát a D-vitamint tartalmazó étrend-kiegészítők indokoltságáról is kérdeztük.
Ha étrendünk kiegyensúlyozott, akkor a legideálisabb, ha a D-vitamint természetes módon, például napozással juttatjuk a szervezetünkbe. Azonban fontos, hogy ezt ne vigyük túlzásba: bőrtípusunktól és az éghajlati viszonyoktól függ, mennyi időt tölthetünk biztonságosan a napon. E tényezőket figyelembe kell venni, és törekednünk kell a természetes D-vitamin-források, mint például a halmáj és a gomba, kiaknázására. Ha azonban ez nem lehetséges, vagy más okok miatt el kell tekintenünk tőlük, számos alternatív pótlási lehetőség áll rendelkezésünkre. Ilyen esetekben is fontos betartani az ajánlott napi adagokat, hogy ne lépjük túl a biztonságos szintet, és biztosítsuk a megfelelő mennyiséget a szervezetünk számára.
Alapvetően a csontsűrűségérték dönti el, hogy a betegnek hivatalosan csontritkulása van-e, vagy sem. Ezenkívül sok egyéb biológiai jelzőérték (biomarker) is az orvosok rendelkezésére áll, amelyek segítségével részletgazdagabb képet alkothatnak a beteg állapotáról. Bhattoa Harjit Pal fontos kutatási célja, hogy a csontritkulás feltérképezését segítő biomarkerek meghatározására egységesen elfogadott eljárást dolgozzon ki.
A csontritkulás diagnosztizálásához alkalmazott képalkotó technikák napjainkra viszonylag egységesedtek, ám a biomarkerek, mint például a D-vitamin szintjének értékelése, a vizsgálati módszerek függvényében jelentős eltéréseket mutathat. A standardizálás hiánya nemcsak a tudományos terület fejlődését akadályozza, hanem a hatékony kezelési lehetőségek azonosítását is megnehezíti. Fontos megjegyezni, hogy a biomarkerek megbízhatóan alkalmazhatók a csontritkulás kezelése során a terápia hatékonyságának nyomon követésére, és a klinikai gyakorlatban már rutinszerűen integrálják őket.
A biomarkerek egyik kiemelkedő előnye, hogy már három hónap elteltével is képesek észlelni a terápia hatásait. Amennyiben nem tapasztalunk változást, felmerülhet a kérdés, hogy a kezelés nem megfelelő, vagy esetleg a páciens nem követi az orvosi ajánlásokat. A biomarkerek mérése tehát jóval gyorsabb visszajelzést nyújt a beavatkozás eredményességéről, mint a csontsűrűség-vizsgálatok, amelyek csak legalább egy évnyi aktív kezelés után képesek jelezni, hogy a terápia hatott-e.
