A szíriai válság jelentős hatással van a migrációs folyamatokra, hiszen a konfliktus következtében milliók kényszerültek elhagyni otthonaikat. Ez a helyzet nemcsak a szíriai menekültek sorsát formálja, hanem a befogadó országok társadalmaira és gazdaságár

A Willkommenskultur, vagyis az "üdvözlés kultúrája" és az ezt kísérő, gyakran vitatott európai bevándorláspolitika olyan válságot idézett elő, amely példátlan mértékben sújtja az Európai kontinenst, különösen a nyugat-európai liberális demokráciákat. Az eltérő kulturális és vallási háttérből eredő feszültségek, valamint a gazdasági, társadalmi és biztonsági kihívások komoly sebeket ejtettek a kontinens szövetén, megkérdőjelezve a stabilitást és a közös értékeket.

Miközben Európa stabilitása komoly kihívásokkal néz szembe, a Közel-Keletről és Afrikából érkező menekültek sok esetben olyan kedvező szociális ellátásokhoz jutottak, amelyek nemcsak hogy versenyképesek, de gyakran még az európai őslakosság helyzeténél is kedvezőbbek.

Mindehhez egy olyan vallási alapú, önfeladó attitűd is társult a liberális döntéshozók részéről, amely az Európát formáló zsidó-keresztény hagyományokat, kvázi "másodrendű vallásként" kívánta kezelni az iszlámmal szemben. Ezt jól tükrözik a Nyugat-Európában tapasztalható keresztényellenes megnyilvánulások, mint például a templomok megrongálása, vagy a zsidó közösséggel szembeni, az elmúlt időszakban tapasztalt erőszakos cselekmények.

Összességében elmondható, hogy a valószínűsége annak, hogy a menekültstátusz miatt Európában tartózkodó egyének könnyen feladják a kényelmes, alkalmazkodó és már megszokott nyugat-európai életüket, meglehetősen kicsi. Az a tény, hogy egyre több európai ország bejelenti a szíriai menedékkérelmek befogadásának leállítását az Aszad-rezsim megdöntését követően, jogi szempontból nem meglepő, ám ezek a döntések elsősorban politikai okokkal magyarázhatóak. Az 1951-es genfi menekültügyi egyezmény 1. cikkelye értelmében az államoknak ideiglenesen kell befogadniuk a menekülteket, és amint megszűnnek azok a körülmények, amelyek alapján az adott személyt menekültként elismerték (például, ha hazájukban helyreáll a biztonság, vagy önkéntesen visszatérnek állampolgárságuk szerinti országuk védelme alá), abban a pillanatban a menekültstátuszra való jogosultság is véget ér, pontosabban a genfi egyezmény alkalmazhatósága is megszűnik.

Felmerül a kérdés, hogy az európai államok milyen specifikus intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy a tervezett több százezer embert hatékonyan visszatoloncolják hazájukba. Ez a feladat rendkívül összetett, hiszen nem csupán politikai aspektusokat érint, hanem jogi, humanitárius és legfőképp gyakorlati kihívásokkal is szembesül. Az ilyen helyzetek kezelése igazi próbatétel a nemzetközi együttműködés és a jogi keretek terén.

A 2015-ös migrációs válság óta Európa határait átlépő emberek számos kihívással néznek szembe, különösen ami a személyazonosságuk hitelesítését illeti. Számtalan menekült érkezett olyan körülmények között, hogy nem tudták bemutatni személyi okmányaikat vagy más, azonosításra alkalmas irataikat. Emellett előfordul, hogy a szükséges dokumentumokat szándékosan megsemmisítik, ami tovább bonyolítja a helyzetet. A származási országokkal való együttműködés is gyakran nem zökkenőmentes, így ezek a tényezők jelentősen megnehezítik a már amúgy is hosszú és bonyolult eljárásokat. Ráadásul a jogvédő szervezetek beavatkozása is újabb rétegeket ad a problémához, tovább fokozva a helyzet összetettségét.

Lehetséges eszközként jöhetnek szóba a pénzügyileg támogatott önkéntes visszatérési programok, illetve a származási országokkal történő megállapodások megkötése (lásd irányelv). De míg előbbi újabb terhet ró az európai költségvetésre, addig utóbbi kapcsán szintén problémaként merülhet fel, hogy sok esetben a származási országok gazdasági jellegű feltételekhez köti az ilyen megállapodásokat, vagy egyáltalán nem hajlandóak visszafogadni állampolgáraikat.

A jogi aspektusokat illetően, ahogyan azt korábban már említettük, a genfi menekültügyi egyezmény alkalmazási lehetősége megszűnik azok számára, akik esetében a menekültstátusz megszerzésére való jogosultság a jövőben már nem áll fenn. Fontos azonban megjegyezni, hogy az egyezmény nem foglalkozik a menekültstátusz megszűnését követően a visszatoloncolásra vonatkozó feltételekkel, illetve az ilyen eljárásokkal kapcsolatos konkrét szabályokkal.

Az Európai Parlament és a Tanács által kidolgozott 2008/115/EK irányelv a harmadik országok illegálisan tartózkodó polgárainak visszatérésével foglalkozik, és a tagállamok számára közös normákat és eljárásokat határoz meg. Az irányelv hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak olyan átfogó szabályozást kell létrehozniuk, amely minden olyan harmadik országbeli állampolgárra vonatkozik, aki egy tagállamban nem felel meg a beutazásra, tartózkodásra vagy letelepedésre vonatkozó érvényes feltételeknek.

A tagállamoknak garantálniuk kell, hogy a harmadik országbeli állampolgárok illegális tartózkodásának megszüntetése során tisztességes és átlátható eljárásokat alkalmazzanak. Az Európai Unió általános jogelveivel összhangban az ezen irányelv alapján hozott határozatoknak eseti megközelítéssel és objektív kritériumok figyelembevételével kell történniük. Ez azt jelenti, hogy az illegális tartózkodás egyszerű ténye mellett más fontos szempontokat is figyelembe kell venni.

Az irányelv hangsúlyozza, hogy a kiutasítási eljárások gördülékenyebbé tétele érdekében elengedhetetlen a Közösség és harmadik államok, valamint a kétoldalú visszafogadási megállapodások létrehozása. Ezen kívül az irányelv megerősíti, hogy a tagállamoknak joguk van az illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok kiutasítására, feltéve, hogy rendelkeznek egy tisztességes és hatékony menekültügyi rendszerrel, amely maradéktalanul tiszteletben tartja a visszaküldés tilalmának elvét, különösen abban az esetben, ha a menekültstátuszra való jogosultság fennáll.

Összegzésként, a legfrissebb fejlemények fényében fontos hangsúlyozni, hogy az államok rendelkeznek a szuverén jogukkal, hogy meghatározzák, kik léphetnek be a területükre. Ezen kívül kiemelendő, hogy a menekültstátusz nem azonos a végleges letelepedési joggal.