Minden idők legelképesztőbb F1-es versenyét akár a Monty Python is megálmodhatta volna, olyan abszurd pillanatokkal és váratlan fordulatokkal teli volt, hogy az ember szinte nem is akarta elhinni, ami a pályán zajlik.
A Forma-1 történelemkönyvében az 1996-os Monacói Nagydíj kiemelkedő helyet foglal el, hiszen minden idők egyik legemlékezetesebb versenyeként vonul be a motorsport annaleseibe. Fedezd fel velünk, miért örvendezik ez a futam ilyen különleges hírnévnek!
Ha már hétvégén jön a Monacói Nagydíj, idézzük fel, mennyire kaotikus volt az 1996-os hercegségbeli futam: a versenyt még idő előtt le is fújták, 78 körből csak 75 lett, mivel a verseny időtartama meghaladta a két órát, és így is csak hárman értek célba a 22-ből.
Természetesen, itt van a szöveg egyedi változata: Nyilvánvaló, hogy mindannyian a dobogóra léphettek: Olivier Panis (Ligier-Mugen-Honda) számára ez volt az első és egyben utolsó győzelme a Forma-1-ben, míg mögötte David Coulthard (McLaren-Mercedes) és Johnny Herbert (Sauber-Ford) zárták a sort a célvonalon.
A versenytáv 90%-át teljesítő versenyzők rangsorolásra kerültek, ami azt eredményezte, hogy Heinz-Harald Frentzen (Sauber-Ford), Mika Salo (Tyrrell-Yamaha), Mika Häkkinen (McLaren-Mercedes) és Eddie Irvine (Ferrari) is elérte a célvonalat. Érdemes megjegyezni, hogy Irvine, a korabeli pontozási rendszer következtében, hiába ért célba, nem szerzett egyetlen pontot sem.
És akkor azt sem hagyhatjuk ki, hogy Coulthard Michael Schumacher sisakjában volt kénytelen versenyezni, mivel sajátja alkalmatlan volt a bevetésre, a győztes Panisnak meg egy öltönyt kellett kölcsönkérnie a győzelmi fogadásra, mert ekkora sikerre egyáltalán nem számított.
