A sztáredző szkeptikus volt a tüneteivel kapcsolatban, és csaknem késlekedett a diagnózissal, amikor végül fény derült a rákjára.

Az 56 éves Bill Maeda személyi edzőként mindig is energikus ember volt, egészen addig, amíg egy nap rá nem jött, hogy súlyos betegséggel küzd.

Már 7-8 éves korában elkezdett edzeni, miután Bruce Lee gyorsasága és izomzata lenyűgözte. Az évek során a sport az élete részévé vált. 2012-ben azonban, miközben épp egy edzőteremben dolgozott, úgy érezte, valami nagyon nincs rendben vele. Kórházba küldték, ahol megdöbbentő felfedezést tettek: vastagbélrákkal diagosztizálták.

Aznap éppen egy harcművészeti edzést tartott az egyik tanítványának, aki éppen a rúgások technikáit csiszolta. Maeda a hasára helyezett védőpárnát tartott a fiatal harcos számára, figyelve, hogy a mozdulatok helyesek legyenek. Később, amikor elindult a mosdóba, döbbenten állt meg: a padlón rengeteg vért vett észre, ami azonnal feszültséget keltett benne.

„Tedd különlegessé a mondanivalódat!” – javasolta Maeda. Rögtön a sürgősségi osztályra szállították, ahol azonnal megkezdték a műtétet.

Nem mintha korábban ne mutatkozott volna nála néhány figyelmeztető jel, csupán más okokra gyanakodott. Negyvenes éveiben például különös székletürítési szokásokkal szembesült, amit az étkezési szokásainak megváltozására fogott.

- vallotta be a New York Post-nak.

Hozzátette: ez sokakat meglephet, de sok sportoló él kettős életet: kívül izmosnak és egészségesnek tűnnek, miközben nagyon egészségtelenül étkeznek.

Egy újabb figyelmeztető jelként a has közepén, a köldök környékén jelentkező erős fájdalom tűnt fel, amely olykor annyira elviselhetetlenné vált, hogy szinte kétrét görnyedt a kín miatt. Ennek ellenére próbálta leplezni a szenvedését, és úgy tett, mintha csupán a kliense lábának pozícióját tanulmányozná.

Soha nem képzelte volna, hogy rákos betegséggel kell szembenéznie, hiszen a családjában ez sosem fordult elő. Most viszont már tisztában van vele, hogy a legnagyobb tévedése az volt, amikor éveken át figyelmen kívül hagyta az alvás fontosságát.

A diagnózis után, amely mélyen megrázta, sosem engedte, hogy a halál gondolata eluralkodjon rajta. Határozottan elhatározta, hogy a jelen pillanataira összpontosít, és minden egyes napot teljes szívvel él meg. A hite végül gyümölcsözőnek bizonyult: már 13 éve szabad a ráktól, és saját szavai szerint sosem érezte magát ennyire jól, mint most.