Palik László: Bízom benne, hogy Vágó István fentről büszkén szemléli az eseményeket, és szívében hordozza a közös emlékeket.

Hétfőn új epizódokkal folytatódik a Legyen Ön is milliomos!, a kultikus kvízműsor, amely immár második esztendeje Palik László keze alatt bontogatja szárnyait. A műsorvezető véleménye szerint a siker titka ma is változatlan: az emberek élvezik, ha közösen gondolkodhatnak, izgulhatnak és osztozhatnak mások diadalain. Beszélgettünk vele a televíziózás világáról, a tudás valódi értékéről, a fiatal nézők elérésének fontosságáról, valamint Vágó István hagyatékának jelentőségéről.

Október 20-án újra életre kel a televízió képernyőin a Legyen Ön is milliomos!, Magyarország egyik legnépszerűbb kvízműsora. Ez a formátum évtizedek óta a tudás, a kíváncsiság és a szórakozás találkozópontjaként ismert, és most izgalmas új epizódokkal tér vissza a TV2 csatornájára. A nézők már a nyári hónapokban egy kis ízelítőt kaptak az új évad különleges világából, de most hétköznap esténként friss részekkel várják őket a műsor készítői. Ne hagyják ki a lehetőséget, hogy részt vegyenek a tudáspróbán, és izgalmas nyereményekért versenyezzenek!

A műsor házigazdája továbbra is Palik László, akinek jellegzetes stílusa és jelenléte meghatározó eleme lett a játék atmoszférájának. Palik szerint a Legyen Ön is milliomos! nem csupán kérdések és válaszok sorozata, hanem egy olyan tér, ahol emberi történetek, tudásvágy és feszültséggel teli, de mindig jóleső pillanatok találkoznak. Az új évad kapcsán vele beszélgettünk arról, mit jelent számára ez a formátum, hogyan látja a műsor szerepét ma, és miért tartja különlegesnek azt az élményt, amit a játékosok és a nézők egyaránt átélhetnek.

A „Legyen Ön is milliomos!” című műsor házigazdája, Palik László, az Indexnek adott interjújában megosztotta, hogy...

Két éve újra életre kelt a "Legyen Ön is milliomos!" műsor, és azóta úgy tűnik, hogy a nézők újra rátaláltak. Milyen érzésekkel tekint vissza erre a sikerre, és mit jelent az Ön számára, hogy ez a formátum ismét tartósan jelen van a televíziózás világában?

Előtte nagyon izgultunk, mert ez a világ egyik legsikeresebb televíziós formátuma, több mint 160 országban volt képernyőn. Hollywoodi filmet csináltak belőle, és ma is több mint 30 országban van aktívan adásban. Az egy nyomás, hogy valójában meg tudjuk-e találni ebben a formátumban a hangot vagy nem, mert a műsor már bizonyította, hogy sikeres. Ez azért az adott egy extra izgalmat. Wágner Tamással, a műsor kreatív producerével sokat gondolkodtunk rajta, sokat töprengtünk, hogy milyen megközelítési módot igényel ez a formátum a 2020-as években, aztán hosszas gondolkodás után lett az, amit a tévénéző látott is tavaly. A győztes csapaton nem szabad változtatni, így idén is pont azt csináltuk, mint tavaly, mert a néző vár valamit, amit megszokott. Ez most az a Legyen Ön is milliomos!, amire ő igent mondott.

Manapság egyre ritkábbak a tudásalapú vetélkedők a televízióban, holott az 1990-es és 2000-es években rendkívül gazdag és változatos kínálat volt elérhető a magyar médiapiacon. Vajon még mindig akkora az érdeklődés e műfaj iránt, mint két-három évtizeddel ezelőtt?

A nézettségi verseny kimenetele végső soron csakis a nézők döntésén múlik. Számunkra, televíziós szakemberek számára, a vége főcím után csupán csend marad. Ha a közönség figyel, akkor az a műsor sikeres, ha pedig nem, akkor elbukott. Minden más magyarázat csak felesleges bonyodalmat jelent. Nyilvánvaló, hogy a TikTok, Instagram és Facebook uralta világban felmerül a kérdés, hogy a hagyományos, időkorlátos formátumok hogyan tudnak érvényesülni a 2020-as években. Számomra azonban az a legfontosabb tanulság, hogy örömmel látom, hogy a tudás és az intellektus 2025-ben is vonzó marad. Ez a tény pedig a legjobb bizonyíték arra, hogy a saját műsorom mindig is sikeres volt a saját időszakában.

A nézettségi statisztikák szerint a 40-59 éves korosztály kiemelkedően kedveli a műsort. Mi lehet ennek az oka? Talán a tartalom relevanciája, amely jól rezonál a korcsoport élethelyzeteivel és érdeklődési köreivel. Ezenkívül a korábbi évek tapasztalatai és a műsor által kínált értékek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ez a közönség különösen elkötelezett legyen.

Ez a jelenség számos tényezőből ered. Fogyasztási szokások, médiafogyasztás, személyes emlékek és a múlt hatása mind szerepet játszanak benne. A „Legyen Ön is milliomos!” műsor hazai képernyőkön való megjelenése nem csupán szórakozást nyújtott, hanem kultikus státuszt is kapott. Aki ma a negyvenes évei elején jár, valószínűleg Vágó István alakját ikonnak tekinti a magyar televíziózás történetében. Nyugodjon békében, hiszen Pista irányításával több mint ezer epizód készült, ami hatalmas örökség. Amikor felcsendül a műsor zenéje, vagy hallani lehet a jól ismert telefonos segítséget, egyfajta nosztalgia árnyéka lengi körül a pillanatot, amely mára a köznyelv szerves részévé vált. Érdekes módon azonban azt figyeltük meg, hogy azok a fiatalok, akik nem élték át ezt a műsort, szintén egyre inkább elkezdtek érdeklődni iránta, ahogy teltek az évek. Ez azt mutatja, hogy képesek félretenni a telefonjaikat, és elmerülni a műsor izgalmaiban, függetlenül attól, hogy nem rendelkeznek közvetlen tapasztalattal vele kapcsolatban.

Lehetséges-e versenyre kelni az online tartalomgyártás robbanásszerű térnyerésével?

Nekünk televíziósoknak ez folyamatos kihívás. Állandóan visszatérő kérdés, hogy tudunk-e ma még a lineáris televíziózásban olyan tartalmat produkálni, ami leülteti oda a fiatalabb korosztályt. Tudunk-e a lineáris televíziózásban olyan terméket készíteni, amit akkor kell megnéznie az embernek, amikor azt sugározzák? Az online világban mindent is fogyaszt a fiatalabb korosztály, de azt ő mondja meg, hogy mikor és mit. Mi az archaikus múlt vagyunk, akik még a rádió és tévéújságból jelölgették be, hogy mit fognak megnézni, de szembe kell nézni azzal, hogy elmúlt az a világ. Az ő médiafogyasztási szokásaik ettől már nagyon messze vannak.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor a legkisebb gyerekem, aki ma már 17 éves, először találkozott a tévével. Odanézett a készülékhez, és kíváncsian odanyúlt a képernyőhöz, mintha csak egy okostelefont akarna feloldani. Persze, semmi sem történt. Kérdőn hátranézett rám, és akkor már láttam, hogy teljesen meg van zavarodva. Még háromszor megpróbálta, de amikor nem lett eredménye, úgy tűnt, hogy végleg megbántódott a tévé iránt. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiatalok felszínesek vagy érdektelenek lennének; épp ellenkezőleg! Ők egy teljesen más világban nőttek fel, és a kihívás számunkra, akik a televíziózás területén dolgozunk, az, hogy miként lehetne egyesíteni a hagyományos lineáris műsorkészítést az online platformokkal. Én négy éve kezdtem el műsort készíteni a YouTube-on, és úgy vélem, hogy van rá lehetőség. Az ott megtanultakat át lehet ültetni az online térbe, de nem ugyanazzal a megközelítéssel és elemekkel, mint amit eddig használtunk.

A sportközvetítés és egy kvízműsor vezetése két teljesen eltérő univerzumnak számít. Az egyikben a dinamizmus és az izgalom dominál, míg a másik inkább a tudásra és a stratégiai gondolkodásra épít. Kihívást jelentett számomra, hogy lassítsak a tempón, és alkalmazkodjak ehhez az új ritmushoz. Fontos volt, hogy megtaláljam azt a módot, ahogyan a saját személyes stílusom harmonikusan illeszkedik az ilyen típusú műsorhoz, miközben megőrizzem az egyedi hangomat és megközelítésemet. Az átállás nemcsak technikai, hanem mentális feladat is, hiszen az érzéseim és a közönség elvárásai között kellett egyensúlyt teremtenem.

Használtál egy szót, amit én kiemelnék, mivel nem ismerem. Ez a műsorvezetés. Ezt a szakmát nem ismerem, mert nem tanultam. Negyven éve gyakorlom a mesterségemet, ami a televíziózás. Engem erre Vitray Tamás képzett ki, aki mögött öt évig kullogtam és próbáltam elszedni tőle mindent, amit erről a mesterségről tud. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy a miénk egy borzalmasan kollektív műfaj. Nagyon sok ember kell hozzá, hogy elkészüljön valami és jó legyen. Ha valahol valaki elbotlik, akkor a kollektív teljesítmény nem lesz jó. A tévézés egy csapatsport, engem pedig Vitray Tamás televíziósnak képzett, azaz csapatsportolónak. Arra, hogy megpróbáljam megérteni azt, hogy kikhez szólunk, hogyan szólunk, mivel szólunk. Emiatt nekem minden típusú tévéműsor egy új kihívás. Mert meg kell értenem, hogy kik azok, akik fogyasztják. Ez nem izgalom, ez munka, ez feladat, ez kihívás. Az izgalom ott kezdődik, amikor másnap reggel várja az ember, hogy mik a nézettségi adatok, és 63 évesen ez a fajta izgalom tart itt, ebben a szakmában a mai napig. Ha sikerült megérteni őket, ha sikerült kiszolgálni őket, akkor nyerünk, ha pedig nem, akkor azt félreérthetetlenül közlik a nézettségi adatokkal. Azokkal nem lehet vitatkozni.

A Milliomosban a játékosok mellett önnek is fel kell készülnie, hiszen bármikor jöhet egy váratlan kérdés vagy helyzet. Van erre tudatos módszere, vagy ehhez a tudás folyamatos, természetes naprakészen tartása szükséges?

Van egy képem ma már erről a formátumról, van egy képem arról, hogy mi a feladatunk nekünk, televíziósoknak, és egyet biztosan állíthatok. Erre vagy egy életen keresztül készülsz, vagy elbuksz. Annyira sokrétű, annyira színes a paletta, amiből meríteni kell. Annyira aktuális és történelmi, annyira sport és zene, és sorolhatom a végtelenségig. A Legyen Ön is milliomos!-nak köszönhetem, hogy ráébredtem, hogy az elmúlt több mint hat évtizedemben semmi nem volt felesleges. Lehet, hogy ezzel öregesnek tűnök majd, de gyerekkorom óta mániásan olvasok. Nekem az olvasás a kikapcsolódás. És most minden egyes betű, minden egyes oldal, minden egyes könyv visszafizeti a befektetést, eredményben, energiában, mindenben, mert én még mindig az olvasást tartom a legjobb eszköznek. A tudás, vagy a széleskörű világlátás alapvetően másképp ragad meg ezen keresztül az emberben, mintha mozgóképen nézi meg, vagy hallgatja. Tehát fel lehet készülni a műsorra, A tévésnek és a játékosoknak is, de ehhez élethosszig tartó tanulás kell a hitem szerint.

A műsor során nem csupán kérdéseket tesz fel, hanem aktívan részt is vesz a játékosok gondolkodásában, próbálva a kereteket figyelembe véve támogatni őket. Mennyire ragadja magával a játék izgalma, és érzékeli-e a feszültséget, amikor a versenyzők az ő útmutatását kérik?

Ez a formátum számomra hihetetlenül izgalmas, hiszen mindig ott motoszkál bennem a lehetőség varázsa. Amikor egy kérdést látok, ösztönösen arra gondolok: vajon képes leszek rá, hogy válaszoljak? Ez a kihívás sportolói mentalitást ébreszt bennem, hiszen minden kérdés egy új akadály, amit le kell győzni. Valami, amit el kell érni, és ami megoldást vár. Akárhogy is, de a feladatot végig kell vinni. Szívből sajnálom, ha tévedek, és egy rossz választ adok, mert ezzel esetleg valakinek az álmait sodrom veszélybe.

Akárcsak az autóversenyzés világában, ahol egy-egy hibás döntés drámai következményekkel járhat, az életben is hasonlóképpen formálhatja a választásaink kimenetele a jövőnket.

Kiváló példa a téma bemutatására. Soha nem vágytam arra, hogy a navigátor ülésében találjam magam, miközben autóversenyeztem. Mindig is úgy gondoltam, hogy a navigátornak hatalmas felelőssége van, hiszen amit ő mond, azt én végrehajtom. Ha pedig téved, és egy szakadék felé irányít, az már komoly probléma. Ezért is érzem, hogy amikor valaki az én irányításomra bízza magát a műsorban, óriási felelősség hárul rám. Könnyen elvezethetjük őket a szakadékhoz, ha nem figyelünk. Mivel mindenkinek saját logikája van, én kíváncsian figyelem az ő világát, próbálom megérteni a gondolkodásmódját. Itt érkezik a képbe egy szakmai elem, amelyet Vitray Tamásnak köszönhetek: minden ember egy film, amit csak meg kell tanulni helyesen megrendezni. Tehát, aki velem szemben ül, azt az embert meg kell ismernem. Meg kell értenem, ki ő, hogyan működik az elméje, mik a vágyai – szóval gyakorlatilag mindent el kell sajátítanom róla.

Ezek szerint amikor a játékosokkal beszélget, az nem pusztán a műsor színesítését szolgálja, hanem valódi betekintést is ad az életükbe. Jól érzem, hogy ezek a pillanatok azért fontosak, mert így a nézők is könnyebben bevonódhatnak a játékba?

Azért, hogy te és én együtt ismerjük meg, hogy tudjuk, hogy kivel vagyunk, hogy kinek szurkolunk, vagy éppen kire legyintsünk. De ha mi televíziósok jól csináljuk a dolgunkat, akkor együtt ismerjük meg azt az embert, akit én nagyon tisztelek és szeretek, mert vállal egy komoly kockázatot. Ugyanis ő másnap visszamegy a mikroklímájába, ahol akár az is kiderülhet, hogy a barátai, családja szemében butává vált, mivel ezen vagy azon a kérdésen elvérzett. Ennek a formátumnak már súlya van az elmúlt három évtized miatt, és valójában az lett a súlya, ha bevalljuk, ha nem, hogy az okos nyer. Ezért, aki odaül, én azt rögtön nagyon tisztelem és szeretem, a bátorságáért, mert egyáltalán rajthoz áll, kockázatot vállal.

A civil versenyzők számára nem csupán a kérdések jelentik a kihívást; gyakran a szereplés nyomása és a lámpaláz is próbára teszi őket.

Ezt a feladatot tartom az egyik legfontosabbnak: elfelejteni a tétet, a stresszt, és egyszerűen csak jól szórakozni. Vannak, akik ezt könnyedén megvalósítják, és vannak, akiknél hiába próbálkozom, a szorongás mindvégig ott lebeg a levegőben. A tavalyi évadban például egy játékosunk már a 10 millió forint közelében járt. Most 2024-et írunk, és sokan azt gondolják, hogy minden a ragyogásról, a csillogásról és a pörgésről szól. Amikor a játék végén a hatalmas összegért folyik a küzdelem, sokan csak annyit mondanak: "Otthon a fotelban ez menne, ha nem világítanának a reflektorok, és nem ülne ott a közönség." Ekkor realizáltam, hogy ez az első alkalom, amikor ilyen extrém szituációval néz szembe. Éppen ezért kértem a kollégáimat, hogy csökkentsük a fényeket egy kicsit. Ez a tévéműsor világában szinte abszurdnak tűnik, ahol az a trend, hogy minél több és világosabb lámpát használjunk. Mi azonban visszavettünk annyira, hogy a nézők alig láthatták a játékost. Az ő reakciója mindent elmondott, és végül remekül válaszolt, így ez az epizód az egyik legnézettebb lett a műsorunk történetében.

és abban is, hogy létezik a sokféleség. aminek még ma is részese tud lenni a Legyen Ön is milliomos!.

A versenyzők kiválasztásának folyamata számos tényezőt figyelembe vesz, ami azt jelenti, hogy a jelentkezőknek sokféle követelménynek kell megfelelniük. A kiválasztás menete általában több lépésből áll, kezdve a jelentkezők előszűrésétől, egészen a végső döntéshozatalig. Minden szempont, mint például a fizikai adottságok, a technikai tudás, a pszichológiai felkészültség és a csapatmunkára való képesség, kulcsszerepet játszik a folyamatban. Ezek a tényezők nem csupán a versenyzők egyéni teljesítményét befolyásolják, hanem a csapat dinamikáját és összhangját is meghatározzák. A kiválasztás során tehát nem csupán az a fontos, hogy ki a legjobb egyéni szinten, hanem az is, hogy a kiválasztottak hogyan tudnak együttműködni, és miként járulnak hozzá a közös célok eléréséhez.

A televíziózást csapatsportnak tekintem, ezért elengedhetetlen, hogy mélyen belelássak a folyamatokba. Csak így tudom igazán betölteni a műsorvezetői szerepemet. Tudom, hogy a háttérben dolgozó kollégáim miért választják azt az utat, amit, és ez a tudás része a feladatomnak. Az országban kiváló casting csapatok működnek, akik a mi irányelveink és igényeink alapján szervezik meg a válogatásokat. Az egyik legfontosabb megállapításunk az volt, hogy míg én a háttérből figyelek, a játékosokkal csak akkor találkozom, amikor belépnek a stúdióba. Ekkor kezdődik el az igazi élmény, hiszen a kapcsolatunk tiszta és őszinte, ami mindkettőnk számára különleges pillanatot teremt, amikor végre szemben ülünk egymással a székekben.

Ezáltal a közönséggel együtt fedezitek fel egymás világát.

Pontosan ez a lényeg: közösen járjuk végig a történet felfedezésének izgalmas útját. Ha már lenne egy meglévő kapcsolat közöttünk, az teljesen más irányt adna a műsornak. Nem állítom, hogy ez rossz lenne, de a „Legyen Ön is milliomos!” esetében mi egy másfajta megközelítést választottunk.

A formátumot sokan a mai napig Vágó István nevéhez kapcsolják, hiszen az ő egyedi stílusa és karaktere olyan mércét jelent a tévénézők számára, amihez mások is viszonyítani próbálnak. Ez azonban komoly nyomást is gyakorol a következő generációs műsorvezetőkre. Mennyire érzik magukénak ezt az örökséget, és mennyire igyekeznek megfelelni a közönség elvárásainak?

Vágó István nem csupán egy műsort indított el, hanem egy olyan televíziós jelenséget teremtett, amely a magyar kultúra szerves részévé vált. Nyolc esztendőn át, minden este megörvendeztette a nézőket, és több mint ezer epizód révén mélyen beágyazta a tudás örömét a társadalom mindennapjaiba. Az ő teljesítménye nemcsak figyelemre méltó, hanem a televíziózás történetében is maradandó nyomot hagyott. Bár az ő öröksége inspiráló, én magam egy másfajta kihívással nézek szembe: a másnapi nézettséggel. Ha ezen a nyomáson rágódnék, valószínűleg elveszíteném a kreativitásomat, mivel ez annyira megterhelő, hogy szinte megfojtana. Az elvárásoknak való megfelelés nem az én célom, és nem is szeretném azt elérni. Az én feladatom az, hogy a Vágó által megteremtett szellemiséget továbbvigyem, és esténként arra inspiráljam a nézőket, hogy leüljenek a képernyő elé, és gondolkodjanak. Ha ez sikerül, bízom benne, hogy ő fentről büszkén figyel minket.

Bár nem hasonlítja össze magát az elődökkel, a nézettségi versenyben mégis erőteljesen jelen van a másokhoz való viszonyítás. Volt olyan időszak a forgatások vagy évadok között, amikor észrevették, hogy valamin sürgősen változtatni szükséges?

Szerencsére eddig nem kellett foglalkoznunk ezzel a kérdéssel, hiszen minden egyes epizód magasan kiemelkedett a saját kategóriájában. Tavaly és most is ez a vetélkedő vitte a prímet a legnézettebb programok között, a rengeteg konkurens ellenére. Ennek köszönhetően nem volt szükségünk arra, hogy bármiféle problémát orvosoljunk.

Az önkritika egy rendkívül fontos eszköz az önfejlesztésben. Segít abban, hogy reálisan lássuk saját hibáinkat és gyengeségeinket, így lehetőséget ad arra, hogy fejlődjünk. Az önreflexió révén nemcsak a saját teljesítményünket értékelhetjük, hanem jobban megérthetjük a környezetünket és a kapcsolatainkat is. Az önkritikus szemléletmód lehetővé teszi, hogy tanuljunk a hibáinkból, és ezáltal erősebbé és tudatosabbá váljunk. Azonban fontos, hogy ne essünk túlzásba, mert a túlzott önkritika könnyen önbizalomhiányhoz vezethet. A kulcs az egyensúly megtalálása: legyünk őszinték magunkkal, de tartsunk szem előtt a fejlődésre és a pozitív eredményekre is.

Négy évtizede járom az utamat a munkámban, különböző formákban és kihívásokkal találkozva. Ha ez alatt az idő alatt a saját arcom nem vált volna a legfontosabb munkaeszközömmé, és ha másféle kapcsolatban lennék az önképemmel, valószínűleg már régen elbuktam volna. Senki sem nézi annyira kritikusan a saját teljesítményét, mint én. Ahol pedig nem vagyok elégedett az eredményeimmel – kivéve, ha éppen egy élő előadás zajlik –, ott könyörtelenül kiszorítom Lacit a produkcióból.

Az utóbbi évek során a YouTube csatornájuk kiemelkedő szereplővé vált, ami elindította a lineáris és online tartalomgyártás fúzióját. Kérdés, hogy a televíziós világ elemeiből mennyit tudnak átültetni a saját, egyedi tartalmaikba?

Teljes mértékben egyetértek! Ha összehasonlítjuk az online jelenlétünket a „Legyen Ön is milliomos!” műsorral, akkor azt mondhatom, hogy mindkettőben ugyanaz az énem tükröződik, és ez nem véletlen. Vannak olyan aspektusok, amelyeken már nincs mit változtatni, és igazából nem is lenne bölcs dolog, ha mégis megpróbálnánk, mert az könnyen lebukáshoz vezethet. Én nem színész vagyok; az egy külön szakma, amit nem sajátítottam el. A televíziózás az én világom. Remélem, hogy a nézők észreveszik, hogyan viszonyulok az emberekhez, legyen szó a képernyőről vagy az online térből. Hogyan foglalkozom az érzéseikkel, és igyekszem támogatni őket a nehéz helyzetekben. Van egy mondás, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres. Én mindig a félig tele pohár típusú ember voltam, és hiszek abban, hogy ez a pozitív szemléletmód sok jót hozhat. Persze, én is visszahúzódok, ha valaki durván viselkedik velem, vagy ha érzem, hogy bántani akarnak. Remélem, hogy mind az online térben, mind a hagyományos televíziózásban érzékelik az emberek, hogy nem szeretnék kárt okozni senkinek, és nem mások rovására akarok érvényesülni.

Ez a felfogás a Palikék világa-univerzumot is tovább bővítheti?

Az online jelenlétünkkel kapcsolatos ambícióink már az első pillanatoktól kezdve hatalmasak voltak, hiszen évek óta ápoljuk ezt az álmunkat. Az elején nem is sejtettük, hogy valójában mennyi tudásunk van ezen a területen.

Nem éppen a pandémia kényszerűsége inspirálta a csatorna létrejöttét?

Egyáltalán nem, nagyon sokáig terveztük. aztán amikor belefogtunk, akkor megkerestük a Youtube magyarországi vezetőjét, hogy magyarázza el nekünk, hogy hogy lehet jól tartalmat gyártani a platformra. Nagyon kedves volt, egy kettő napos prezentációt tartott nekünk, ahol mi, Wágner Tamás barátommal - aki a kreatív producere volt az Exatlonnak, most pedig ahogy már említettem A Milliomosnak -, mindent feljegyeztünk, és azok szerint a sztenderdek szerint kezdtük el a csatornát. Akkor az volt a mondás, hogy ma már nem nagyon lehet feliratkozókat szerezni, és azokkal versenybe szállni, akik korábban indultak.

Ennek ellenére ma már büszkén mondhatom, hogy a feliratkozóink száma meghaladja a 145 ezret, mindössze négy évvel az indulásunk után. Ezt a sikert teljesen organikus módon értük el, annak ellenére, hogy már az elején megkerestek minket szakértők, akik különböző ajánlatokkal álltak elő a követők vásárlására. Én azonban határozottan elutasítottam ezeket az ajánlatokat, hiszen közgazdászként mindig is a valós számokban hittem. Tudtam, hogy ha egyszer manipulálom a statisztikákat, az információ soha többé nem marad objektív. A hosszabb utat választottuk, és most már annyi feliratkozónk van, ami egy nagyobb magyar város lakosságának felel meg. Ennek az alapos és kitartó munkának köszönhetően ma már pontosan tudjuk, hogy kikhez is szólunk, ami óriási előny a tevékenységünk során. Úgy érzem, hamarosan elérjük a kritikus tömeget, ami számomra körülbelül 150 ezer feliratkozót jelent. Ezt a célt a havi kétmillió feletti megtekintéseink és a folyamatos fejlődésünk alapján egyre inkább reálisnak tartom.

Miért lehet ennyire kiemelkedő a csatorna?

Az elején sokan kétkedtek bennünket a vállalásaink miatt. Folyamatosan hangoztatták, hogy lehetetlen, amit ígérünk: heti három alkalommal, hétfőn, csütörtökön és szombaton új, friss tartalmat kínálunk. Pedig most, négy év elteltével, büszkén mondhatjuk, hogy hűek maradtunk ehhez az ígéretünkhöz. Jelenleg bővülés előtt állunk, és az első lépésünk az volt, hogy Ábel Anitával kiterjesztettük a világunkat, ami rendkívül jól sikerült. Most pedig örömmel jelentjük be, hogy keddenként Balázsi Panna is csatlakozik hozzánk, aki a saját csatornájáról költözik át, ezzel létrehozva a "Panna napját". Szerdánként pedig Walter Csabával és Pócsik Lászlóval beszélgetünk közérthetően a szenvedélyünkről, az autókról, és igyekszünk válaszolni minden olyan kérdésre, ami az emberek érdeklődésére számot tart. Ahogy sok más területen, itt is a számok a legmeghatározóbbak. Magyarországon évente 100-150 ezer új autó talál gazdára, ami hatalmas reklámkampányokat generál a különböző márkák között. De arról kevesebb szó esik, hogy eközben körülbelül egymillió használt autó cserél gazdát az országban. Ezért úgy döntöttünk, hogy ezeknek az embereknek van igazán szükségük a segítségünkre, és így született meg a "Gurulunk" című formátumunk. Mostantól tehát hétfőtől szombatig új tartalom várja a nézőinket a YouTube csatornánkon!

A csatorna jelentős hatással bír a bulvárújságok világára is, hiszen egyre több hírportál publikál olyan anyagokat, amelyek közvetlenül egy-egy videójukra építenek.

Ez nagyban köszönhető annak, hogy sikerült megalapoznunk azt a hangulatot magunk körül, hogy hozzánk mernek jönni a vendégek, mert egyetlen egyben biztosak lehetnek hogy, nem az a célunk, hogy bántsuk őket. És nem is fogjuk. Megérteni szeretnénk őket, együttérezni, vagy adott esetben együtt nevetni szeretnénk velük. Ha pedig úgy alakul, akkor együtt sírni. Éppen emiatt a hozzáállás miatt mondanak el nálunk olyan dolgokat is, amit máshol nem, mert nem kényszer alatt cselekszenek. Nem én vagy a kollégáim szedik ki belőlük, hanem ők maguk bányásszák elő ezeket a dolgokat önmagukból. Azt hiszen, mára bíznak bennünk, és ez jó, ez olyan, mint egy bank. HIszen senki nem rakja be a pénzét akkor az adott bankba, ha nem bízik meg benne. Ki merem jelenteni, hogy ezt a felénk áradó bizalmat ma már érezzük.

A televízió és az online világ egyaránt kiemelkedő szerepet játszik a személyes márka kialakításában. Ám meglepő módon, a legtöbb tartalom gyakran nem tükrözi az egyén valódi lényegét. Vajon lehetséges, hogy ennyire eltávolodunk önmagunktól?

Nemrégiben olvastam egy érdekes tanulmányt, amely arra világított rá, hogy napjainkban a személyes brandek sokkal erősebbek, mint az intézményi brandek. Ez azt jelenti, hogy egy adott személy, a közösségi média korában, sokkal könnyebben elérhető, mint egy távoli call center Ázsiában, amely néha még a telefonhívásokra sem reagál. Én egy olyan időszakból származom, amikor Magyarországon mindössze egyetlen televíziós csatorna létezett, és ha tetszett, ha nem, azt kellett néznünk. Az én pályafutásom is ebben az egycsatornás világban indult, ahol a tévének köszönhetően vált ismertté az arcom. Az idő múlásával a televíziók száma megnövekedett, majd megjelent az online tér is. Én pedig szinte végig jelen lehettem ezen a fejlődési úton, és úgy érzem, hogy a 40 év, amit ebben a szakmában töltöttem, a sikerem kulcsa. Valahogy úgy érzem, hogy a jó időben és jó helyen való tartózkodás segített abban, hogy ki tudjam használni a lehetőségeket.

Tehát úgy tűnik, elégedett a saját lényével?

Igen, nagyon igen! Én imádok hatvan pluszos lenni, mert megőriztem a fizikai aktivitásomat, nincsenek fizikai korlátaim, ezért aztán fogalmam sincs róla, hogy milyen a negatívumaival élni. Nem is élek ennek a negatívumaival, viszont a pozitívumai elképesztőek, mert gyakorlatilag iszonyú higgadttá tud válni az ember a tapasztalatainak köszönhetően. Tehát minden sokkal egyszerűbbé válik. Biztos eljön az a pillanat, amikor érezni fogom a kor súlyát magamon, és akkor nem lesz ennyire vidám, de ez ma még nem foglalkoztat, mert köszönöm szépen, én jól vagyok.

A neve mára legendává vált a Forma-1 világában, aranyszavai pedig még mindig élénken élnek a szurkolók emlékezetében. Vajon lesz még alkalmunk hallani vagy látni őt ebben a lenyűgöző környezetben? Tényleg vágyik még arra, hogy a száguldó cirkusz világában tevékenykedjen?

Az életkorom és a szakmában eltöltött 40 év tapasztalata arra tanított, hogy soha ne zárd le magadban a lehetőségeket. Mert egy nap, lehet, hogy szembesülsz a saját korlátaiddal. Ráadásul az internet emlékezete örök, és sosem tudhatod, mikor kerül elő egy régi mondatod.

A sport iránti szenvedélyem ma is töretlen. Különösen a Forma-1 iránti vonzalom az, ami az életem egy gyönyörű szakaszát idézi fel, és minden egyes emlékét szeretettel őrzöm. Gondoljunk csak a Hungaroringre, a közvetítések izgalmára, és arra a varázslatra, ami az évek során velem történt. Jelenleg a TV2 csapatának tagja vagyok, ahol rendkívüli módon megbecsülnek, és ahol valóban azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Ezért hálás vagyok, hiszen itt jól érzem magam. A jövőm kilátásai számomra azonban bizonytalanok. Holnap vagy holnapután mi fog történni, azt nehezen tudom megjósolni, ahogyan azt sem tudtam, hogy Fischer Gábor programigazgató hívása révén az Exatlon világába lépek, és hogy másfél évet tölthetek Dominikán. Azt sem sejtettem, hogy egyszer a Legyen Ön is milliomos! stúdiójában fogok ülni. Az élet kiszámíthatatlansága az, amiért igazán rajongok. Olyan érzésem van, mintha egy rég elveszett hullámvasútra ültem volna fel, és azóta is száguldoznék rajta, örömteli sikolyokkal kísérve az utamat.

Ha Dominika és az utazás szóba kerül, érdemes megemlíteni, hogy korábban több országban is otthonra lelt. Lehetséges, hogy a jövőben ismét Magyarország határait elhagyva találja meg a boldogságát és a lehetőségeit?

Valahol ebben a szakaszban az ember fokozatosan ráébred, hogy az élet kalandja valóban villámgyorsan halad előre. Még húszas-harmincas-negyvenes éveimben nem tapasztaltam ezt olyan intenzíven. Megértettem, amit az idősebb generációk, például a szüleim mondtak, de a szavak mögött rejlő érzéseket nem tudtam átélni.

Most, hatvanon túl, az élet egy új szakaszának küszöbén állok, és ez igazán izgalmas. Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg kaland fűződik hozzám: nyolc Dakar-rally, két évtized Forma-1, negyven év a televíziózás világában, és az utóbbi négy év az online térben. De vajon ez mind? Vagy létezik még előttem valami új? Ami igazán boldoggá tesz, az az a hit, hogy még mindig várnak rám izgalmas kalandok. Mindig újabb kihívásokba keveredem, és a napi impulzusok folyamatosan táplálnak. Még ma is képes vagyok korán kelni, hogy izgatottan várjam a nézettségi adatokat, hiszen még mindig versenyben vagyunk. A múlt tanulságai alapján nem zárhatom ki, hogy egyszer újra egy másik országba szólít az élet. Mert ha egyszer felültem a hullámvasútra, az már nem egy visszaforduló út.

Ezt hallva meglehetősen nehéz elképzelni az életét pörgés nélkül...

Az élet csodálatosan színes és izgalmas, hiszen egyetlen napom sem unalmas. Három rendkívül aktív, és korlátok nélkül szeretett gyermekem van, akikkel minden nap új kihívások és élmények várnak rám. A családom, barátaim és a párom, akinek szintén van egy kisfia, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy sosem érezzem a monotóniát. Mindig van valami, amire várunk: egy vizsgaeredmény, egy új munkaprojekt, vagy éppen egy sportteljesítmény. A gyermekeim és a körülöttem élők mind lángoló szenvedéllyel élik az életüket, és ez folyamatosan inspirál engem. Többen közülük a világ különböző tájain próbálnak szerencsét, ami külön izgalmat ad az életünknek. Hálás vagyok a modern technológiának, hiszen a nyomkövető segítségével mindig nyomon követhetem, hogy éppen hol tartózkodnak. Szülőként ez nemcsak öröm, hanem megnyugtató érzés is, különösen, mert a gyermekeim különböző országokban élnek. Mégis, a napi kapcsolattartásnak köszönhetően a távolság szinte észrevétlenül eltűnik, és mindig közel érzem őket a szívemben.

Ilyen az igazi Palik László?

Van egy történetem, amiből érteni fogod, hogy ezek nem csak üres szavak a részemről, és hogy mit is értek ezen a hullámvasúton. Még az Exatlont forgattuk Dominikán, ahol hajnali három óra volt akkor, amikor Magyarországon megérkezett a nézettségI adatsor. Én pedig gyakorlatilag minden nap éjjel fél háromkor felkeltem, és vártam az előző napi eredményt. Teltek-múltak a hónapok, én pedig ebben a ritmusban éltem, felkeltem fél 3-kor, megnéztem a nézettséget, kimatekoztam, értékeltem a számokat, majd nagyságrendileg négykor visszafeküdtem, mert kellett körülbelül egy óra, amíg telefonon beszéltem a magyarországi kutatási csapat vezetőjével, hogy vele is kielemezzük a számokat.

A forgatási időszak végéhez érkeztünk, de a műsor még mindig csúsztatott adásban futott, és én, mint mindig, fél háromkor keltem. Csakhogy a nézettség nem akart megjönni. Negyed négykor, egy kis frusztrációval a hangomban, felhívtam a kutatási csapat vezetőjét, hogy érdeklődjem az én kis nézettségi adatsorom felől. Ő viszont, mint egy morgós medve, de rendkívül kedvesen válaszolt, hogy a számok majd háromnegyed kilenckor érkeznek, mint ahogy az már megszokott. Csak éppen elfelejtettem, hogy közben földrészt váltottam, hiszen hazarepültem Magyarországra. Kicsit szégyelltem magam emiatt, és azt hiszem, később vittem neki bonbont, hogy kiengeszteljem, mert felébresztettem az éjszaka közepén a saját butaságom miatt. De az automatizmus működött: éhes voltam, és tudni akartam, hogy milyen teljesítményt nyújtott az aznapi műsor. Végül is Magyarországon is sötét van hajnali háromkor, akárcsak Dominikán éjjelente... Úgy tűnik, ilyen vagyok, és valószínűleg mindig is ilyen maradok a hibáimmal és tévedéseimmel együtt, hiszen ezek a pillanatok teszik igazán színessé és izgalmassá az életem hullámvasútját.