Papírízű | Demokrata A "papírízű" kifejezés egy különös, szokatlan érzést kelt, mintha egy könyv lapjait forgatnánk, miközben a szavak életre kelnek előttünk. A demokratikus eszmék pedig mindig is a nyitottságot és a párbeszédet hangsúlyozták. E két foga
A cikk emailben történő elküldéséhez kattintson ide, vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/kultura/papirizu-981811/
Rózsa Gábor, az ambiciózus alkotó, aki nem rendelkezik szakirányú végzettséggel, jól tudja, hogy nem számíthat semmiféle állami vagy piaci támogatásra. Ennek tudatában saját forrásaiból készíti filmjeit. Két vígjáték (Mentés másképp, Legénybúcsú extrákkal) után most egy egészen más területre lépett. A Reménytelenül című film József Attila pszichoanalízisét tárja elénk, Gyömrői Edit (Michl Juli) elkeseredett küzdelmét bemutatva, hogy kigyógyítsa a költőt (Sütő András) a még akkoriban alig ismert borderline személyiségzavarból. Sajnos, ahogyan azt előre tudjuk, nem járt sikerrel. A Terápia című sorozat is bizonyította, hogy rendkívül izgalmas lehet a pszichológus és páciense közötti dinamikát ábrázolni. Itt egy rendkívül érdekes karakter kezeléséről van szó, mégis a megvalósítás csalódást keltő. Az alkotók maximálisan törekedtek az események hű rekonstrukciójára, azonban nem elég hitelesnek lenni – annak látszania is kell. Sajnos, ezt a célt a papírízű párbeszédek, a túlságosan színpadias játék, és a történet drámai élének kicsorbítása akadályozza meg. A színészek tisztességes teljesítményt nyújtanak, és néhány ügyes jelenet azt mutatja, hogy a téma mennyire gazdag lehetett volna. Azonban a végeredmény keserű szájízt hagy maga után, noha kétségtelenül erénye, hogy a film az iskolában tanultaknál sokkal komplexebb képet fest a költőről.
