Robert C. Castel finoman, de határozottan megcsapta Tarjányit egy elegáns taslival.
"AMIT A KOLLÉGA NEM ÉRT: TARJÁNYI KONTRA ORBÁN
Rövid időn belül felfedeztem, hogy a magyarországi beszélgetések kultúrájában elengedhetetlen, hogy a véleményünket finoman tálaljuk. Például, gyakran használjuk azt a kifejezést, hogy „én ezt egy kicsit másképp látom”, ami lehetővé teszi, hogy kifejezzük eltérő nézőpontunkat anélkül, hogy konfliktust okoznánk.
Mivel nem Magyarországon élek, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy azt mondjam, hogy Tarjányi kolléga meglátásaival kapcsolatban még a vesszőkkel sem értek egyet.
Ugyanakkor számomra a "hazugság" kifejezés nem igazán illik a helyzethez. Hiszen ez nem csupán egy politikai fogalom, hanem annál sokkal összetettebb.
Ehelyett inkább úgy fogalmaznék, hogy Tarjányi kollégának nem sikerült rátappintania a Nagy Kelet-Európai Háború lényegére.
A háború lényege mélyen gyökerezik az emberi történelemben és pszichológiában. Alapvetően a háború nem csupán fegyveres konfliktus, hanem egy komplex jelenség, amely mögött politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális tényezők állnak. A hatalmi harc, az erőforrásokért folytatott küzdelem, vagy éppen a különböző ideológiák ütközése mind hozzájárulhat a háborús helyzetek kialakulásához. A háború során nemcsak a fizikai erőszak dominál, hanem az emberek érzelmei, félelmei és vágyai is. Az ellenségképek kialakulása, a propaganda szerepe és a közvélemény formálása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a konfliktusokat hogyan éljük meg és értelmezzük. A háború tehát nem csupán a harcmezőkön zajlik, hanem a társadalmakban, az elmékben és a szívekben is. Végső soron a háború lényege abban rejlik, hogy az emberi természet ellentmondásait tükrözi: a béke keresését és a konfliktusok megoldására való törekvést. Az emberiség történetében a háború és a béke folyamatosan váltakozik, és ez a dinamikus viszony alapjaiban formálja a jövőnket.
Semmi olyan ami a kolléga által felhozott indikátorokon keresztül mérhető lenne.
Nem a megszállt ingatlan hektárjai, nem a katonatemetők mérete, nem a lövészárkok hossza, nem a gazdasági számvarázs és még csak nem is a feltételezett európai egység megléte.
A háború lényegét a NATO és Oroszország között elhelyezkedő egykori pufferállamok dinamikája határozza meg.
A NATO és Ukrajna erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy áthidalják a hosszú évtizedek óta fennálló status quo-t, és jelentősen kiterjesszék az új vasfüggönyt kelet irányába.
Ennek a hosszú, kumulatív de facto folyamatnak a de jure megkoronázása Ukrajna NATOs csatlakozása lett volna.
A probléma csupán annyi, hogy nem valósult meg.
Clausewitz mestertől tudjuk, hogy a védekezés inherensen erősebb a támadásnál.
Természetesen! A kérdésedre adott válaszom így hangzik: Miért? Ez a kérdés gyakran felmerül, amikor mélyebb megértésre vágyunk. Talán azért, hogy felfedezzük a világ rejtelmeit, vagy hogy tisztázzuk a saját érzéseinket és motivációinkat. Az okok keresése lehetőséget ad arra, hogy új perspektívákat nyerjünk, és betekintést nyerjünk a mögöttes összefüggésekbe. Az „miért” kérdése nem csupán információt kér, hanem egy utazásra invitál, ahol a válaszok felfedezése során gazdagabbá válik a megértésünk.
Azért mert a védekező nyerésre áll akkor is ha nem tesz semmit, legalábbis ameddig a status quo fennmarad.
A támadónak azonban cselekednie kell, meg kell változtatnia status quo-t, ahhoz hogy a győztes pozíciójában tetszeleghessen.
A "védekező" és "támadó" kifejezéseket teljesen semleges értelemben alkalmazom, kizárólag a jelenlegi helyzet keretein belül értelmezve őket.
Oroszország már a háború kitörésével (legyen szó agresszióról vagy bármi másról, amit mondani szeretnétek) a győztesek szerepébe emelkedett.
Természetesen! A kérdésedre adott válaszom így hangzik: Miért? Ez a kérdés gyakran felmerül, amikor mélyebb megértésre vágyunk. Talán azért, hogy felfedezzük a világ rejtelmeit, vagy hogy tisztázzuk a saját érzéseinket és motivációinkat. Az okok keresése lehetőséget ad arra, hogy új perspektívákat nyerjünk, és betekintést nyerjünk a mögöttes összefüggésekbe. Az „miért” kérdése nem csupán információt kér, hanem egy utazásra invitál, ahol a válaszok felfedezése során gazdagabbá válik a megértésünk.
A háború következményeként Ukrajna belépése a NATO-ba most már elkerülhetetlenné vált.
Függetlenül attól, hogy a lövészárkok a Don folyóhoz vagy a Dnyeszterhez közelítenek, a háború folytatásával Ukrajna továbbra is a NATO keretein kívül helyezkedik el. Amíg ez a helyzet meg nem változik, addig a NATO legambiciózusabb vállalkozása Clausewitz fogalomrendszerében valószínűleg kudarcnak számít.
