Rudolf Péter: A shakespeare-i tükör állandóan ott lebeg előttünk, mint egy rejtélyes, mindennapi tükörkép, amely a mélyebb igazságokat tárja fel.

Szombaton kerül sor a Pesti Színházban Spiró György Az imposztor című komédiájának bemutatójára, amely immár több mint negyven év elteltével új befejezést kapott. A darab főbb szerepeit olyan neves színészek alakítják, mint Kern András, Fesztbaum Béla, Seress Zoltán, Szilágyi Csenge, Wunderlich József, Majsai-Nyilas Tünde, Kőszegi Ákos, Igó Éva és Medveczky Balázs. Az előadásról Rudolf Péter rendező osztotta meg gondolatait az InfoRádióban.

Spiró György lenyűgöző regényéből, Az Ikszekből merített inspirációval készült egy szál, amelyet a Katona József Színház vitte színpadra a 80-as években, Major Tamás főszereplésével. Rudolf Péter szavai szerint ez a színdarab idővel igazi klasszikussá nőtte ki magát, és sok színház repertoárján feltűnt már. A darab középpontjában egy egykori fénykorát élő lengyel kisebbségi színház áll, amely az akkoriban három részre osztott Lengyelországban várja a lengyel színházművészet megújítóját, Boguslawskit. A történet arra fókuszál, hogy ez a várva várt személy milyen hatással van a társulatra, akiket szinte messiásként tisztelnek. Ahogy a szereplők felfedezik Boguslawski zsenialitását, úgy tapasztalják meg a csalódás keserű ízét is, amikor szembesülnek azzal, hogy a tehetség és a valóság sokszor milyen távol áll egymástól.

A szakmai jártasság és az emberi nagyság nem mindig kéz a kézben járnak. A tudás és a tapasztalat önmagukban nem garantálják az empátiát, a tiszteletet vagy a morális értékeket. Az igazi nagyság sokkal inkább abban rejlik, hogy miként alkalmazzuk tudásunkat a másokkal való kapcsolatokban, és hogyan tudunk hozzájárulni a közösséghez.

- tette hozzá a rendező.

"Egy elnyomó rendszer árnyékában élnek, és ez a rendszer mélyen befolyásolja mindennapjaikat, hatással van az egész közösségre is. Itt is számos nézőpont létezik aszerint, hogy ki hogyan viszonyul a hatalomhoz. Vannak, akik ellenállnak, mások büszkén vállalják identitásukat, míg akadnak olyanok is, akik inkább behódolnak" - folytatta Rudolf Péter. Amikor megérkezik Boguslawski - akit Kern András formál meg -, a társulat éppen Molière híres drámáját, a Tartuffe-ot próbálja. Az igazgató és rendező szerint ez a darab különlegessége, hogy egy színház belső dinamikáját tárja fel: a próbafolyamat során a színészek szinte saját magukat irányítják, miközben gyakran feszültségek keletkeznek, szétesnek, majd újra összeszedik magukat.

Tehát ez egy olyan színház, amely önállóan létezik egy másik színház keretein belül.

Rudolf Péter hangsúlyozta, hogy kiváló ötlet a Tartuffe színrevitele, hiszen Molière műve már a megjelenésekor is hatalmas felháborodást keltett, még ha a királynak tetszett is. Az író évekig küzdött azért, hogy újra bemutathassa a darabot az első előadás után. "Talán nem túlzás azt mondani, hogy ez a harc szinte az életébe került" - tette hozzá a rendező. Érdekes megjegyezni, hogy az eredeti Tartuffe végén nincs az a fordulat, amely szerint a jó király mindent megold, és a hatalom mindent elrendez. Ez a megoldás később került a történetbe.

Rudolf Péter szerint nagyon izgalmas, hogy a kis lengyel színház életének képei és a Tartuffe jelenetei hogyan váltogatják egymást. A jóságos hatalom létének elfogadása, vagy tagadása egyben a hatalommal való konfrontálódást, vagy kapcsolódást is jelenti a színészek között. "Aztán mikor Boguslawski innen kilép, beül egy kocsiba és elhajt, akkor maga mögött hagyja ezt a színházat, ahol valami megy tovább, zajlik az élet, újra ott vannak a nyomorúságban, de valami történt velük, és ennek bizonyos morzsái ott maradnak a lelkekben" - fejtegette a rendező.

"Fesztbaum Béla játssza a rendezőt, Każyńskit, aki a darabban néha olyan mondatokat mond, mint amiket én is szoktam. Ilyenkor ijedten veszem észre, hogy olyan vagyok, mint Każyński, aki miközben harcol a társulatáért, el is magányosodik" - mesélte Rudolf Péter. Majd még hozzátette: "Az ember sokszor érzi azt, hogy ő is valami hasonló helyzetben van. Az az igazán elképesztő ebben a színház a színházban, hogy folyamatosan itt van az orrunk előtt a shakespeare-i tükör."