**Stresszorexia: A Dolgozó Anyák Táplálkozási Kihívásai** A stresszorexia egy olyan táplálkozási zavar, amely különösen a dolgozó anyák körében terjedt el. Ez a jelenség a munkahelyi és otthoni kötelezettségek miatti stressz következményeként alakulhat k

A stresszorexiások életében az étkezés háttérbe szorul, hiszen számukra a mindennapi teendők és a nyomás sokkal sürgetőbbek. Gyakran hallani tőlük ezt a drámai kijelentést: "Még a halálra sincs időm, nemhogy az evésre!"

A stresszorexia egyre elterjedtebb. Ez a táplálkozási zavar elsősorban a 20-as, 30-as, 40-es életéveikben járó dolgozó nőket érinti, közülük is elsősorban azokat, akik egyben édesanyák is. Mindenáron a maximumot akarják kihozni magukból a munkahelyükön és otthon egyaránt, miközben szeretnének továbbra is vonzóak, szexik, karcsúak maradni és divatosak lenni. Tökéletesek akarnak lenni és ebből nem hajlandók engedni. Kiváló teljesítményre törekszenek a munkában, fantasztikus anyák és elbűvölő feleségek igyekeznek lenni. Maximalisták.

A stresszorexia, az anorexiához és bulimiához képest, nem csupán egy pszichés betegség. Azok, akik ezzel küzdenek, nem az étkezéseket elkerülve keresik a kontrollt, hanem inkább azért hagyják ki a falatokat, mert az életükbe beférő időkeret szűkössége miatt nem tudják beilleszteni az étkezést. A stressz hatásai a táplálkozásra összetettek: a megemelkedett kortizolszint fokozhatja az édességek iránti vágyat, ami hosszú távon hízáshoz vezethet. Ugyanakkor a stressz csökkenti az éhségérzetet, mivel egy akut stresszhelyzetben a szervezet az életben maradásra koncentrál, így az emésztésre nem marad energia. Ezt tapasztalják a stresszorexiások is, akik egy fárasztó munkanap után gyakran már nem érzik az éhséget. Ha mégis megéheznek, az esti étkezést gyakran azzal az indokkal hagyják ki, hogy megőrizzék a kívánt alakjukat.

Az elnevezés hátterében az áll, hogy ezek a nők egyre stresszesebbek, kimerültebbek, miközben a rengeteg határidős munkára és családi teendőkre hivatkozva kihagyják az ebédet, majd apránként a többi étkezést is. Ez a kimerítő életforma, ami pedig amúgy is alapvetően több energiát emészt fel, drasztikus fogyáshoz vezethet.

A stresszorexia jellemzően a magas iskolai végzettséggel rendelkező, magukkal szemben rendkívül magas elvárásokat támasztó, jól képzett nők körében jelentkezik. Ezek a nők gyakran törekednek arra, hogy életük minden területén a lehető legjobbak legyenek, miközben sokszor úgy érzik, hogy a körülöttük lévő világ egyre inkább elszabadul. Ebből fakadóan a táplálkozás válik számukra az egyetlen olyan aspektussá, amelyet még képesek irányítani. Vannak, akik az étkezéseket a sűrű napi programjuk miatt hagyják ki, míg mások annyira kimerültek és stresszesek, hogy az étvágyuk teljesen eltűnik.

Ellenkezőleg, az anorexia leginkább a fiatalabb nőket érinti, akik érzelmi nehézségekkel küzdenek. Ezek a nők gyakran alacsony önértékeléssel bírnak, és torz testképpel rendelkeznek, ami súlyosbítja a betegségük mértékét.

A jelenségért szakértők szerint a nemek közötti munkamegosztásban az utóbbi időben bekövetkező változás a felelős. 50 évvel ezelőtt a nőknek "csak" jó anyának kellett lenniük. Ma már az élet minden területén a maximumot várják el tőlük.

A szakértők szerint, ha a családfenntartás anyagi terhei kizárólag a férfiakra hárulnának, akkor a táplálkozási zavarokkal küzdő nők száma drasztikusan megnőne. Azonban, mivel a társadalmunk már így alakult, óriási előnyökkel járna, ha a férfiak aktívan részt vennének a gyermeknevelésben és a háztartási feladatokban, ahogyan azt sokan már most is teszik. Amennyiben egy nőnek egyedül kell szembenéznie a szülői kihívásokkal, elengedhetetlen, hogy foglalkozzon saját egészségével is, és ne törekedjen a tökéletességre. Ha ez nehézségekbe ütközik, érdemes szakember, például pszichológus vagy pszichoterapeuta segítségét kérni.

Természetesen nem azt akarjuk kifejezni ezzel, hogy a gyermekeikkel otthon lévő anyák élete mentes a stressztől, és hogy ne lennének kitéve a táplálkozási zavarok kialakulásának kockázatának.