Szilágyi János súlyos egészségi állapotáról osztotta meg gondolatait: "Nincs biztosíték arra, hogy reggel, amikor felébredek, még itt leszek." | Meglepetés

Májusban lesz 89 éves Szilágyi János, aki nyíltan beszél a demenciáról, amiben évek óta szenved. Ugyan nem készül a halálra, tudja, hogy bármikor bekövetkezhet a legrosszabb.

Májusban 89 éves lesz Szilágyi János, aki azon ismert emberek közé tartozik, aki sem letagadni, sem szépíteni nem szeretné azt, ami ezzel a korral együtt jár. Nem először beszél demenciájáról, amivel évek óta küzd ő és felesége, Vidák Györgyi is. Kollégánkkal pedig azt is megosztotta, nem csak a mentáális képességeinek romlása aggasztja.

Nagyon frusztráló számomra, hogy néha szédülés gyötör, és az orvosok sem tudnak mit kezdeni ezzel a problémával. A tanácsuk az volt, hogy tanuljak meg együtt élni ezzel a helyzettel. Fizikailag egyébként jól érzem magam, de sajnos az időskori demencia engem is elérte. Mások nem észlelik rajtam, de gyakran előfordul, hogy a szavak nem jutnak eszembe, vagy nem tudom, miért teszek valamit. Például, amikor elindulok a lépcsőn az emeleti szobába, néha félúton teljesen elfelejtem, hogy miért is mentem fel, és mivel szerettem volna foglalkozni ott.

Nagyon frusztrál, hogy az emlékezetem már nem olyan, mint régen, de el kell fogadnom, hogy ezzel a helyzettel kell megbirkóznom.

Amikor betöltöttem a nyolcvanat, akkor kicsit megijedtem, hogy vajon hány évem lehet még. A legrégebbi barátomat, Müller Tibit januárban temettem el, és tudom, hogy velem sem lehet már egy hétre előre tervezni. Nincs garancia arra, hogy holnap reggel felkelek. Nem félek a haláltól, csak szenvedni nem szeretnék, a hirtelen elmúlással kiegyezem. Azt szoktam mondani, az élet a halál előszobája. Ha pedig így van, akkor csak egy lépésre vagyok tőle.

Annak ellenére, hogy a legendás televíziós tisztában van a korával és elméje börtönével, nagyon is aktív életet él.

"Autót már nem vezetek, a jogosítványomat két évvel ezelőtt visszaadtam. Úgy gondoltam, ha már nem érzem magam biztonságban a volán mögött, akkor el kell engedni ezt a dolgot. A háziorvosom megdicsért, szerinte is jól tettem. Reggel hat és nyolc óra között ébredek. Szeretek sétálni a környéken, vagyis inkább tempósan gyalogolni, szinte mindennap teszek egy nagy kört, és a bevásárlás sem okoz gondot. Néha villamosra ülök, és bemegyek a belvárosba, ha arra akad dolgom, de többnyire itthon netezek, olvasom a híreket, böngészem az online oldalakat.