Szia! Érdekelne esetleg, hogy van-e lehetőség ingyenes televíziózásra?
Ha valaki különös vonzalmat érez a hatalmas, extravagáns képernyők iránt, akkor a Las Vegas-i CES valódi paradicsom számára: itt a legnagyobb gyártók szoktak bemutatni legújabb innovációikat, az év során debütáló friss készülékeket és a legújabb technológiai varázslatokat, amelyekkel igyekeznek meggyőzni az embereket, hogy ideje lecserélniük azt a tévét, amelyet még tavaly ajánlottak nekik.
A konkurenciaharc óriási, és amúgy nagyon érdekes is: az elmúlt pár évtizedben ugye nagyjából az történt, hogy az amerikai gyártókat lenyomták a japánok, aztán a japánokat a dél-koreaiak, és most vagyunk abban a fázisban, hogy a kínaiak jönnek fel ezerrel, hogy lenyomják a dél-koreaiakat. Az emberek ugyan egyre kevesebb tévét néznek, de emellett egyre több egyéb dolgot néznek tévén, szóval a piac, ha nem is növekszik őrülten, azért jól elvan úgy évi 100 milliárd dollár magasságában.
Egy újabb érdekes fordulatot vesz a technológiai piac, hiszen a "nagyobb, szebb, okosabb" mantra már nem elég vonzó a vásárlók számára. A felbontás növelése már nem tűnik indokoltnak, és a hajlított képernyők, a 3D-s megoldások és hasonló technológiai trükkök mind kudarcot vallottak. Így hát igencsak nehéz kitűnni a tömegből és valóban újdonságot nyújtani. Csak annyival nem lehet megúszni, hogy ismételten bemutatjuk az idei CES slágertermékét, majd megemlítjük, hogy mesterséges intelligencia is található benne – ennél többre van szükség a vásárlók figyelmének felkeltéséhez.
E szellemben vágtunk neki a kiállítás felfedezésének, célunk pedig az volt, hogy rátaláljunk az idei televíziós kínálat valódi uralkodójára.
A tévés piacon mostanában az LG és a Samsung a király, ők villantották a legnagyobbat a CES-en is: az LG a G5 OLED-et hozta, aminek papíron 40 százalékkal fényesebb a képe a tavalyi bajnok, sokszoros díjnyertes G4-énél, 165 hertzes a képfrissítése, és tényleg piszok jól néz ki a képe:
De a Samsung trónkövetelője, az S95F is igazán kiemelkedő, hiszen OLED technológiával készült, és idén a képernyő tükröződésmentessége volt a legnagyobb ütőkártyája. Mindkét tévé 4K felbontású, de míg a Samsung 83 hüvelykes (210 cm) méretben érkezik, addig az LG változata hat különböző méretben választható, 48-tól 97 hüvelykig (122-246 cm) terjedően.
A szakértők véleménye szerint jelenleg két tévé tűnik ki a piacon, és én is hajlandó vagyok elfogadni az ő szavukat. Ha éppen három ezer dollárt szánnék egy új televízióra, valószínűleg egy érmefeldobás döntene a választásomban. Ez a helyzet igencsak kínos az iparág számára: az átlagos néző már a 4K és 8K felbontás közötti különbséget sem igazán érzékeli, nemhogy a csúcstechnológiás készülékek apróbb részleteit. Emellett mindkét nagy dél-koreai gyártó bemutatta az átlátszó képernyőket, amelyek tavaly a CES kiemelkedő attrakciói voltak, és továbbra is lenyűgöző látványt nyújtanak. És ha a szórakoztató jellegről van szó, a Samsung lebegő holokijelzője, a semmiben úszó ananászos pizzával, simán veri a mezőnyt a humoros megjelenésével.
A kínai gyártók hatalmas versenyben álltak egymással és a dél-koreaiakkal, hogy ki tud nagyobb és lenyűgözőbb terméket bemutatni. A TCL például a mini-LED technológia élharcosa, és most bemutatta a QM7K nevű óriási tévét, amely 115 hüvelykes (292 cm) képátlóval rendelkezik. Az ára pedig megközelíti a 20 ezer dollárt, ami körülbelül 8 millió forintnak felel meg.
A Hisense még ezt is felülmúlta egy lenyűgöző, 136 hüvelykes (354 cm) micro-LED kijelzővel rendelkező óriásmodell, a 136MX néven. Az ára egyelőre rejtély marad, de ez a szörnyeteg biztosan figyelemfelkeltő!
És itt azért a méregetős versenyhez tegyük hozzá, hogy amikor a Samsung játszott ilyet pár éve, akkor a 292 hüvelykes (740 centis!), The Wall nevű monstrumnál unták meg a dolgot, és oda aztán tényleg senki nem kívánkozik vissza.
Ne felejtsük el megemlíteni a Displace TV két innovatív modelljét, amelyek teljesen vezeték nélküli működésükkel és akkumulátoros áramellátásukkal tűnnek ki. A tartalmakat wifin keresztül kapják, ami igazán kényelmessé teszi a használatukat. De most jön a legmeglepőbb rész: a tévé hátoldalán található tapadókorongok segítségével egyszerűen felrögzíthetjük a falra, akárcsak egy fogkefetartót a fürdőszobai tükörre. Elképesztőnek tűnik, de a tesztelők szerint remekül bírja a tartást. OLED technológiával készült, és kapható 27 és 55 hüvelykes változatban is, előbbi 3000, míg utóbbi 5000 dolláros áron, ami körülbelül 1,2 és 2 millió forintnak felel meg. Igazán kedvező ár azért, hogy bármikor leválaszthassuk a falról, és akár a konyhában, a hűtő ajtajára is feltehessük. Az akkumulátor pedig a gyártó ígéretei szerint akár hatvan órán át is bírja a működést egyetlen töltéssel!
A CES Home Entertainment and Streaming konferenciájának, valamint az Ars Technica tavaly decemberi cikkének kiemelkedő tanulsága, hogy a piacon új trendek bontakoznak ki: az árak lefelé tendálnak, ám ennek ára, hogy a televíziók folyamatosan hirdetésekkel bombáznak minket, szinte minden lehetséges alkalommal. Sőt, még akkor is, ha a készülék éppen ki van kapcsolva. Ennek a jelenségnek a legszembetűnőbb példája a Telly, amely egy 55 hüvelykes 4K tévét kínál ingyen – de a „ingyenesség” ára az, hogy a készülék rendelkezik egy másodlagos, kikapcsolhatatlan képernyővel, amely folyamatosan reklámokat futtat. (Ne siess a kattintással, ez az ajánlat kizárólag az Egyesült Államokra vonatkozik.)
Nehéz elhinni, hogy ez kitermeli a cégnek a tévé árát, de úgy tűnik, működik a modell, mert már másfél éve megy, és még mindig nem ment csődbe (igaz, fel se vásárolták csilliárdokért, pedig lehet, hogy ez volt a cél az egésszel, nem a nyereséges üzem). De más gyártóknál is egyre gyakoribb, hogy elmozdulnak a játékkonzolok világából ismerős "veszteséggel adom a hardvert, hogy a tartalmakon majd megszedjem magam" megoldás felé, ahol a tartalom persze a reklámfelületek értékesítését jelenti.
Egy figyelemre méltó példa a Vizio, amely az alsó-középkategóriás televíziók gyártására specializálódott amerikai vállalat. Az amerikai piacon a harmadik legnagyobb szereplő, 10 százalék körüli piaci részesedésével, közvetlenül az LG és a Samsung mögött. 2020 elején a cég negyedéves nyeresége 48 millió dollárból származott a tévéeladásokból, míg a hirdetésekből 9 millió dollárt generált. Azóta azonban a helyzet drámaian megváltozott: a tévéeladások bevétele mindössze 3 millió dollárra csökkent, míg a reklámbevételek 86 millió dollárra szöktek fel. E fejlődés eredményeként a Walmart, Amerika legnagyobb kiskereskedelmi lánca, 2,3 milliárd dollárért felvásárolta a Vizio-t, hogy saját márkájú tévéiként forgalmazza azokat, és integrálja őket saját online hirdetési rendszerébe.
A hírek szerint a legnagyobb gyártók körül már szinte mindenhol felmerültek okostévés hirdetéskiszolgáló rendszerek, nézői adatgyűjtés és hasonló innovációk – és a felmérések alapján az alacsonyabb árkategóriákban a vásárlók láthatóan elégedettek ezzel a helyzettel. Gondoljunk csak bele: az interneten úgyis folyamatosan nyomon követik a tartalomfogyasztási szokásaikat, amelyeket a cégek ki is használnak. Reklámokból így is, úgy is bőven részesülnek, így miért ne lehetne cserébe egy olcsóbb tévé? Esetleg azt gondolják, hogy ha a felhasználók nem bánják ezt a helyzetet, akkor a fogyasztóvédelmi szervezetek figyelmeztetései is hiábavalók, miszerint az okostévék digitális trójai falovakká válnak, ami hosszú távon komoly következményekkel járhat.
