Tánc, mulatság, és őrületes tapsvihar - így hódította meg Pécset a Latabár család varázslatos világa.

A Latabár név a magyar színjátszás egyik legszeretettebb és legfényesebben ragyogó fejezete. Nemzedékek nőttek fel Latabár Kálmán és testvére, Árpád páratlan humorán, életörömöt sugárzó játékán, amely nemcsak a fővárosi színpadokat, de a vidéki színházakat is meghódította. Emlékük különösen élénken él bennem - vidéki gyermekként rádión, filmen, s az akkor induló televízióban találkoztam először velük, s később is rajongással követtem pályájukat.

De hogyan fogadta Pécs közönsége a Latabár fivérek első fellépését városunk színházában? Milyen elvárásokkal és kritikákkal övezték őket a korabeli sajtóban, amikor vendégjátékaik során igazi színházi szenzációt teremtettek? Ez a tanulmány az 1925 és 1934 közötti időszakra kalauzol el minket, amikor a Latabár fivérek pécsi vendégszereplései új színt, friss impulzusokat és óriási sikereket hoztak a Mecsek lábához. Korabeli újságcikkek, beszámolók és kritikák segítségével elevenítjük fel azt az izgalmas időszakot, amikor a Latabár név már nem csupán egy ígéret volt, hanem a színpadi varázslat garanciája.

Dr. Vargha Dezső, a nyugalmazott főlevéltáros, gondolatébresztő írásában a levéltárak szerepét és jelentőségét járja körül. Kiemeli, hogy ezek az intézmények nem csupán dokumentumok őrzői, hanem a történelmünk egyedülálló krónikásai is. Az írásban a múlt megértésének fontosságát hangsúlyozza, és arra ösztönzi az olvasókat, hogy mélyebb kapcsolatot építsenek ki a helyi történelemmel. Vargha Dezső részletesen bemutatja a levéltári kutatás folyamatát, és megosztja saját tapasztalatait, amelyek révén az érdeklődők új perspektívából ismerhetik meg a történelmi eseményeket. Az írás nem csupán tudományos értékű, hanem személyes élményekkel és történetekkel is gazdagítja a levéltári munka világát.

Címlapképünkön: Latabár Kálmán és Árpád, 1960 (Forrás: Operett Klub)

Nemzedékem gyermekkora és ifjúsága szorosan összefonódott Latabár Kálmán (1902-1970) varázslatos világával, akinek tehetsége iránti rajongásunk határtalan volt. Gyerekként már találkoztunk Latabár Árpád (1903-1961) felejthetetlen karaktereivel is, hiszen vidéki életünkből adódóan a rádióban, filmekben és az akkor még gyerekcipőben járó televízióban figyeltük őket. Amikor most visszagondolok rájuk, elönt a nosztalgia, és eszembe jut a briliáns tehetség, amely mindkettőjük alakításaiból áradott, különösen Latabár Kálmáné, akinek életvidám és színes előadásai mélyen beleivódtak a szívünkbe.

Színi pályájuk a nagymúltú Latabár-színészdinasztia tagjaiként az 1920-as évek elején indult, és amikor városunk színházába látogattak vendégszerepelni, már nagy tehetségű színészként "harangozták be" őket az itteni újságok, különösen a "Pécsi Napló" (1892-1944) és a "Dunántúl" (1911-1944), mecsekalji városunk két legjelentősebb napilapja.

Először a Pécsi Nemzeti Színház színpadára lépett Latabár Kálmán, aki Skallát Böskével együtt, vendégművészként ragyogott 1925. május 7-én. Farkas Imre „A nótás kapitány” című, három felvonásos operettjében tündököltek. A pécsi lapok már akkor is a Fővárosi Operettszínház tagját, Kálmánt, kivételes táncoskomikusként emlegették. A „Dunántúl” című újság éppen az előadás napján megjelenő számában így írtak róla: „...A boszorkányosan ügyes táncú és kiváló hangú Latabár (Kálmán) Pacal közhuszár szerepében brillírozik, ahol bőséges lehetőség nyílik tehetségének megcsillogtatására.” Az előadás zenekarát Hajsinek Rezső vezényelte, míg a rendezést Gulyás Menyhért irányította.

Latabár Kálmán-filmplakát: 1 szoknya, 1 nadrág (Forrás: MTI Fotó Pelbárt János)

A következő alkalommal már közösen léptek színpadra, egészen pontosan 1934. január 12-től 21-ig. Az első produkció Szántó Mihály "Bolondóra" című, kétrészes zenés burleszkje volt. Az előadásokat a délutáni időpontok kiemelésével jelzem: 1934. január 12-én, 13-án és 14-én délután, valamint este, illetve 15-én és 18-án is délután, továbbá 20-án. Ezen kívül, 1934. január 16-án Hajós József (Joe Hajos, 1907-1984) "Áprilisi vőlegény" című, szintén kétrészes filmoperettjében is megcsillanthatják tehetségüket, Pados Rezső vezényletével és Földessy Géza rendezésében.

A nagyobb sikert Fényes Szabolcs "Csipetke" című háromfelvonásos operettjével érték el Harczos Irén közreműködésével. Az előadásokra 1934. január 18-án, 19-én, 20-án és 21-én, mind délután, mind este került sor.

Kezdem a sort a "Dunántúl" 1934. január 12-i, pénteki "Színház" rovatának beharangozójával, amely így szól: "A világhírű Latabár testvérek a pécsi színházban." A színház igazgatósága izgatottan várta a pillanatot, hogy a pécsi közönség színpadra léphessen azzal a két kivételes művésszel, akiket a kontinens operettszínházai irigykedve szemeltek ki. Aligha lenne jobb alkalom, mint a Bolondóra revüoperett, amelynek fővárosi sikerét a Latabár testvérek szinte páratlan tehetsége garantálta.

A Latabár testvérek már két napja varázsolják el városunkat, és a csütörtök esti főpróbán igazi show-mámorban bontakozik ki a lenyűgöző látványosságok sora. Az akrobatikus produkciók és bűvös táncmutatványok révén a testvérek páratlan tánctehetsége fergeteges hatásokat kelt, amely minden nézőt magával ragad. Az este folyamán a színpadon megjelenő csodák és a dinamikus előadásmód valósággal elbűvöli a közönséget.

A két Latabár táncai és ellenállhatatlan kacagásra késztető humora uralkodik végig a darabon. A pompás revüoperett bemutatója pénteken este lesz, de szombaton és vasárnap este is műsoron van. Az előadások iránti nagy érdeklődés arra indította az igazgatóságot, hogy a Bolondórát a két Latabár felléptével vasárnap délután 3 órakor is műsorra tűzze...

Latabár Árpád, akit sokan csak "Hosszú Latyként" ismernek, 1939-ben vált ismertté, míg testvére, Latabár Kálmán, a "Latyi" néven vált népszerűvé. (Forrás: Wikipédia)

Vasárnapi műsorváltozás! A Latabár testvérek különleges vendégszereplését most a vidéki közönség számára is elérhetővé kívánja tenni a színház. Ennek érdekében a revüoperett, a Bolondóra, vasárnap délután 3 órakor kerül a színpadra. Ne hagyjátok ki ezt a felejthetetlen élményt!

A következő sorokban egy kis ízelítőt nyújtok az 1934. január 14-i "Színház" rovat híradásából. "Vasárnap délután - változatlan árakkal - a 2 Latabár vendégszereplésével mutatták be a Bolondórát. A tánc, a humor és a tiszta művészi kifejezés minden elemét megcsillogtatja a két Latabár varázslatos tehetsége, amely a Bolondóra revüoperett keretein belül bontakozik ki. Az ötletes szövegek, a látványos átváltozások, és a szédítő táncok szüntelenül ontják magukból a nevetés áradatát, három órán keresztül garantálva a felhőtlen szórakozást. Figyelembe véve a közönség óriási érdeklődését, a színház igazgatósága úgy döntött, hogy vasárnap délután 3 órakor ismét műsorra tűzi a Bolondórát - mindezt a megszokott árakon…”

Vasárnap és hétfőn este a két Latabár felléptével a Bolondóra. Vasárnap este fél 9 órakor és hétfőn este 8 órakor ismét a világhírű két Latabár felléptével kerül színre a Bolondóra revüoperett, amelyben briliáns játékukkal egy csapásra meghódították a pécsi közönséget... Kedden este búcsúznak a Latabárok. Kedden este új darabban mutatkoznak be a Latabár testvérek, amikor az Áprilisi vőlegény operett újdonságban eljátsszák kedvenc komikum szerepeiket, melyben a fővárosi előadások során arattak óriási sikert. Az Áprilisi vőlegény előadása egyúttal a két kiváló művész búcsúja is lesz a pécsi közönségtől."

S hogy ez a búcsú nem volt végleges, azt a következő örömteli hír bizonyította. Fodor Oszkár (1880-1950) igazgató és "csapata" remek menedzseri érzékének köszönhetően, valamint a Latabárok vidám légkörének, amely elvarázsolta mecsakaljai közönségünket. Most tekintsük meg a "Dunántúl" 1934. január 16-i számának "A színházi iroda hírei" rovatát.

"A világhírű 2 Latabár felléptével - Áprilisi vőlegény. Öt zsúfolt ház harsogó tetszése és elismerése mindennél fényesebben igazolja, hogy a két Latabár művészete nem érdemtelenül röppent világhírre. A Pécsett megnyilvánult hatalmas érdeklődés arra indította az igazgatóságot, hogy a vendégjátékot meghosszabbítsa, ami Rökk Marika vendégszereplése óta nem fordult elő a pécsi színházban... Az Áprilisi vőlegény két komikus szerepében csodálhatjuk teljes pompájában ennek a két kiváló művészembernek pazar játékát..."

A latabárok varázslatos világa egy színpadon bontakozik ki (Forrás: Operett Klub).

A "Dunántúl" 1934. január 16-i számából származó idézetem következik, amely a színházi élet izgalmas eseményeit rögzíti. "...Csipetke - a legújabb operett szenzációja - két Latabár vendégszereplésével válik különlegessé. A színház vezetősége, kihasználva a lehetőséget, hogy a két Latabár páratlan tehetségét a pécsi közönség előtt minél szélesebb spektrumon bemutathassa, elhatározta, hogy a művészeket a Csipetke előadásaira is szerződteti."

A Csipetke próbái már a két Latabár irányításával pezsgő izgalomban zajlanak, és minden jel arra utal, hogy ezzel az operettel a színház olyan diadalt arathat, amelyre az idei évad során még nem volt példa.

A két Latabár mellett elsőrendű erők sorakoznak fel, az élen Harczos Irén szubrett primadonnával (sic!), hogy a Csipetkét diadalmas évadsikerré avassák. - A két Latabár meghosszabbított vendégszereplése miatt marad el Erdődy Kálmán, az új táncoskomikus bemutatkozó fellépése is, amelyre valószínűleg csak a jövő héten kerül sor..."

Most egy különleges időutazásra invitálom Önöket a Pécsi Napló 1934. január 18.-i számának "A színházi iroda hírei" rovatába, ahol izgalmas hírek várják az olvasókat. "A Csipetke – a világhírű Latabár testvérek és Harczos Irén fellépésével igazi szenzációt ígér. A pécsi színház eddig soha nem tapasztalt lelkesedéssel készül a Csipetke premierjére, ami nem meglepő, hiszen a két Latabár színpadra lépése mindig különleges eseménynek számít, míg a címszerepet a hazai szórakoztató színház egyik legkitűnőbb szubrett primadonnája, Harczos Irén kelti életre."

A Csipetke vígjáték koncepciója igazán lenyűgöző, és az operett szempontjából is tökéletesen illeszkedik a műfajhoz. Harczos Irén legújabb párizsi modellruháiban való megjelenése különleges élményt nyújt majd a pécsi hölgyek számára. A Csipetke premierje csütörtök este zajlik, és ezt követően minden este, valamint vasárnap délután is látható lesz. Az operett szerdai főpróbája, amely már az előadásszerűséget is magában foglalja, az évad egyik legnagyobb sikerét ígéri a Csipetke keretein belül...

A Pécsi Napló 1934. január 19-i kritikájával egyértelműen bizonyítást nyert, hogy Fényes Szabolcs (1912-1986) és Török Rezső (1895-1966) operettje, a 'Csipetke', valóban maradandót alkotott. A darab premierje 1933-ban zajlott a főváros színpadán. A kritikus szavai szerint: "...a mai este újdonsága, Fényes Szabolcs és Török Rezső 'Csipetke' című operettje, rendkívüli sikerrel és ötletességgel bír. Régóta nem találkoztunk olyan operettel, amely ennyire gazdag és sokszínű tehetséget mutatott volna be. Török Rezső librettója finoman kidolgozott, igazi eredetiséggel rendelkezik, ahol az újszerű fordulatok és szituációk bravúros tempóban váltják egymást. A szereplők karaktereinek megformálása szintén a kiváló vígjátékíró színpadi tapasztalatának lenyomatát hordozza."

Fényes Szabolcsot hasonlóképp szükségtelen a közönségnek bemutatni. A nagysikerű 'Maya' komponistája ezúttal is remekelt. Partitúrája csupa melódia és ritmus, amelynek néhány száma méltán tarthat világsikerre számot. Ennyi adottság mellett természetesen a siker sem maradhatott el. A tegnapi bemutatón valóban nagy tetszéssel fogadta a közönség a darabot, amelyet a színház kiváló előadásban, nagyszerű szereposztásban mutatott be.

A címszerepet Harczos Irén játszotta, akinek a 'Tommy és társa' óta ez legértékesebb művészi alakítása, önfeláldozó lelkiismeretességgel, betegen játszotta végig szerepét, amelyben így is nagyszerű volt. Gamines humora, napsugaras kedvessége, tánca a közönség nagy tetszését váltották ki.

A siker oroszlánrészét ezúttal is a Latabár fivérek zsebelhették be. Az a csodálatos teljesítmény, amit tőlük láthattunk, szavakat is nehezen találunk rá. Alakításaikban annyi humor és kreativitás bontakozik ki, hogy abból simán elkészíthető lenne legalább tíz teljes operett. A közönség pedig végig, szüntelen hullámzó lelkesedéssel ünnepelte a két vendégművészt, akik igazán felejthetetlen élménnyel ajándékozták meg őket.

Bánky Baba sikkes Lenke alakjában, nagyon finom Vass Irma, kitűnő figura Késmárky Kálmán 'második' Vilmosa, ügyes Gál Zoltán, Keleti Árpád egyéni humora ezúttal is kiválóan érvényesült, tehetséges Rozsnyai Manci, nemkülönben Kallós Emil, Koltay Gyula, Sárváry Aladár és Ozoray István. Az előadást színesen és találékonyan Galetta Ferenc rendezte és Pados Rezső vezényelte. (kj.)"