A komáromi labdarúgás gazdag története több mint egy évszázadra nyúlik vissza, így a város sportéletének szerves részét képezi.
Szabó Csaba Gábor „A komáromi labdarúgás rövid története” című tanulmányát az ArchívNet online folyóiratának 24. évfolyamának 2. számában publikálták. A cikk teljes szövege az alábbi linkre kattintva elérhető.
1900. április 29-én, Komárom északi városrészének impozáns Városháza nagytermében megalakult a Komáromi Football Club, amely a helyi sportélet egyik meghatározó alakjává vált. A csapat első néhány évét a dél-komáromi katonai gyakorlótéren töltötte, ahol izgalmas mérkőzéseket játszottak. 1905-re azonban elérkezett az idő, hogy egy hivatalos pálya is felépüljön a csapat számára. Ekkor készült el az északi városrészben található, a Víztorony lábánál elhelyezkedő Ráckert, amelynek ünnepélyes átadója 1905. augusztus 20-án zajlott, ezzel új fejezetet nyitva a Komáromi Football Club történetében.
A trianoni békediktátum következtében a labdarúgás a déli városrészben gyakorlatilag megszűnt, egészen 1924 tavaszáig, amikor is újraéledt a sportélet a KFC megalakulásával. Az 1924/25-ös szezonra a csapat benevezett a Nyugati kerület II. osztályú bajnokságába, és a Csillagerőd melletti kijelölt pályán vívták meg mérkőzéseiket. A KFC 1926 februárjában farsangi bált szervezett, melynek bevételét az új labdarúgópálya építésére fordította. Ez a pálya a Czuczor Gergely, Felvidéki és Jedlik Ányos utca közötti területen épült meg, bár öltözők nélkül, ami a játékosok számára kihívást jelentett.
1931-ben megszületett az ötlet egy korszerű sporttelep létrehozására, amely minden igényt kielégített. Komárom Város Önkormányzata 1932 decemberében jóváhagyta az új stadion kivitelezési terveit, beleértve a szükséges költségvetést is. 1933 szeptemberében a focisták már az új pályán léphettek pályára, amely az Úri utca és a MÁV teherpályaudvar között terült el, az egykori Levente sportpálya helyén. A szezon végére a játékosok boldogan ünnepelhették bajnoki címüket. A vezetőség a sikeres teljesítmények láttán úgy döntött, hogy az év során elindítja a sportpálya lelátójának tervezését. Bár a tervek elkészültek, a tribünök megvalósítására egészen 1942-ig várni kellett.
Az 1934/35-ös bajnoki cím elnyerése után a csapat a másodosztályban, a Nyugatmagyarországi LASZ I.-ben folytatta pályafutását. Később, az első bécsi döntés hatására a visszacsatolt területek csapatai is bekapcsolódtak a versengésbe. Érdekes helyzet alakult ki Komáromban, ahol a két helyi futballklub nem egyesült, így a városban két különböző KFC csapat is megjelent: az óvárosi és az újvárosi KFC, mindketten a helyi labdarúgás színterén próbálták megmutatni magukat.
A névazonosság azonban bonyodalmakat okozott, ezért a jobb parti városrész, az Új-Komáromi FC 1941 január 22-től Komáromi Atlétikai Clubra (KAC) változtatta a nevét, a lila-fehér színeket pedig piros-fehérre cserélte. A megnevezés onnan adódott, hogy a sportegyesületben 1940-től, a labdarúgáson kívül, már atlétikai szakosztály is működött.
1942-re megépült a 400 fős fedett lelátó, amelyhez öltözők, fürdőhelyiségek és büfé is tartozott. A következő évben pedig a pálya körül salakos futópályát hoztak létre, így még komfortosabbá téve a sportolók és a nézők élményét.
A sporttelep ünnepélyes átadására 1943. szeptember 11-12-én került sor. A pályaavató sportünnepélyen megjelent Missányi Ottó, az Országos Sport Központ vezetője, Fiedler János kormányfőtanácsos, komáromi lengyáros, a KAC elnöke, Hajagos Ferenc gyári főmérnök, a KAC ügyvezető elnöke és Apró József főhadnagy, az ünnepség főrendezője. A kétnapos sportünnepélyen voltak úszóversenyek, vízilabda-mérkőzések, súlyemelés és atlétikai versenyek.
