Kedves Olvasók, Az év eleje óta egyre inkább érzem, hogy a túlélés nem csupán a fizikai létezésről szól, hanem arról is, hogy megtaláljam a belső erőmet és az értelmet a mindennapokban. Célom, hogy ne csak átvészeljem ezt az évet, hanem aktívan formáljam

Az egyik olvasónk úgy véli, hogy a gyűlölködés helyett a tisztelet, a hazugságok helyett pedig az igazságra van szükség.

Az "Aranyélet" című rovatunk minden vasárnap este új olvasói levelekkel gazdagodik. Ezek a levelek lehetnek pozitívak vagy negatívak, mindkettő helyet kap nálunk. Fontos megjegyezni, hogy szerkesztőségünk nem mindig osztja a levelekben kifejtett véleményeket, és jogunkban áll azokat átszerkeszteni. Emellett a levelek stílusa és tartalma alapján nem garantáljuk, hogy minden írást közzéteszünk. Örömmel várjuk írásaikat az [email protected] e-mail-címre!

"Tisztelt Aranyélet! Tisztelt szerkesztőség!

Tanárként dolgoztam, és a szívemben még mindig ott él ez a hivatás. Az ilyen emberek számára a tanítás nem csupán munka, hanem életforma. Éppen ezért figyelemmel kísérem a hazai eseményeket is, mint pedagógus. Az utóbbi időben egyre inkább érezhető a feszültség a társadalomban; az emberek idegesek, és mintha egyre nehezebben viselnék el mások jelenlétét. Számos dolog zavar, de különösen sajnálom, hogy még a villamosokon is "köpködnek" egymásra az utasok – persze nem szó szerint, hanem inkább átvitt értelemben.

A napokban két külön alkalommal is tanúja voltam egy jelentenek, szinte hajszálra ugyanaz történt, csak más szereplőkkel. Előrebocsátom, hogy megfigyelésem szerint így az év végén sok itt a külföldi és sok a hátizsákos is köztük. Szóval felszállt egy hátizsákos pár és nem vették le a zsákjukat, elkezdtek forgolódni, pedig elég sűrűn álltunk. Nyilván nem szándékosan, de meglöktek egy idősebb bácsit, akinek nem jutott ülőhely (mert a közelben lévő fiatalok nem adták át - szörnyű!), és ez a bácsi nekik rontott és irdatlan káromkodással elküldte őket a francba. Azok persze nem értették, mert külföldiek voltak, angolul beszéltek, de mivel én is tudok angolul és hallottam is már echte angolokat beszélni, azt gondoltam, hogy ők inkább skandinávok lehettek. Magas szőke volt a fiú és volt egy norvég zászló is a zsákon, ebből gondoltam. A lány viszont francia lehetett, legalábbis ezt hallottam ki a kiejtéséből.

Később egy másik eset is akadt, amelyben magyar fiatalok voltak jelen, szintén hátizsákokkal felszerelve. A hanglejtésük alapján azonban egyértelműen kiderült, hogy Romániából érkeztek. Azon a villamoson a "sértett" nem használt trágár szavakat, de azért odaszúrt nekik, hogy "románoztak". A fiatalok majdnem tiltakozni kezdtek, de végül gyorsan leszálltak, valószínűleg nem akarták tovább hallgatni a bántó megjegyzéseket.

A neveltetésem nagyon eltér attól, amit mostanában tapasztalok. A szüleim mindig arra tanítottak, hogy legyek empatikus, tiszteljem mások nézőpontját, és ha esetleg nem értek egyet velük, akkor is kultúráltan magyarázzam el az álláspontomat, anélkül, hogy bárkit is ráerőltetnék a véleményemre. A hazugság számomra sosem volt opció. Mostanában, amikor olvasom a különböző cikkeket, különösen a politikai diskurzusokról, úgy érzem, hogy az ipari méretű hazugságok teljesen eluralkodtak. Ráadásul a politikai elit gyakran kreál egy ellenséget, akitől megpróbálják megfélemlíteni vagy manipulálni az embereket. Nem is akarom részletezni, hiszen mindenki tudja, miről beszélek.

Nincs esélyük, hogy átverjenek! Belépek a boltba, és azonnal leleplezik magukat. Előveszem az új, megemelt rezsiszámlákat, és ugyanaz a helyzet. Mindent megdrágítottak: a bank, az áramszolgáltató, a tévé, sőt, még a kukás is! Persze, hogy a közös költség a társasházban is az egekbe szökött, nem is kicsit, tíz százalékkal. És mit olvasok? A kormány „kegyeskedett” 3,2 százalékkal megemelni a nyugdíjakat. Gratulálok! Még több ember marad szegény itthon.

Sajnos már túl régen mentem nyugdíjba, úgy 15 éve. Nem valami gigantikus nyugdíjjal és azóta alig nőtt valamit a pénzem. Biztos, hogy messze elmaradt az inflációtól. Tudom, hogy lehetne például a svájci rendszerhez is visszatérni, az se valami megváltás, de kisebb lenne a különbség az aktívak fizetéséhez képest, ha jól tudom. Bárki is jön az Orbánék után, gyökeres reformra lesz szükség. Addig viszont túl kell élni valahogy, én is ezt tervezem. Idén is.