Váczi Zoltán, a korábbi focista, így nyilatkozott: "Nos, a Fidesztől ennél többet nem is reméltem."
A volt válogatott játékos szeptember elején Magyar Péter rendezvényén arra biztatta a sportolókat, hogy álljanak át a Tisza Párthoz. Egy most megjelent interjúban arról beszélt, számított arra, hogy az alkoholizmusával fogják támadni.
Váczi Zoltán a 24.hu-n megosztotta véleményét a közelmúltban, miután a kormánymédia figyelmének kereszttüzébe került. A kétszeres válogatott labdarúgó szeptember elején, Magyar Péter országjárásának vecsési állomásán vállalta, hogy a közönség soraiból felszólal. Az esemény során hangsúlyozta, hogy "azért jöttem el, mert több válogatott labdarúgó és sportoló is szeretne átállni a Tiszához". Emellett arra buzdította őket, hogy "jöjjenek bátran", kifejezve ezzel támogatását azok iránt, akik hasonló lépésre készülnek.
Az egykori futballista, aki az 1990-es évek közepén kiemelkedő szereplője volt az NB I.-nek, érdeklődött Magyartól, milyen módon lehetne reformálni a magyar labdarúgást, amelyet ő jelenleg "pénzmosodának" tart. Ezt követően a Magyar Nemzetben megjelent egy cikk róla, amelyben "alkoholista, lecsúszott, kiégett focistaként" jellemezték, és mint példát említik, akit "negatív példaként" használhatnak a fiatal magyar labdarúgók számára.
A 24.hu-nak adott terjedelmes interjújában Váczi nyíltan beszélt arról, hogy előre sejtette, milyen reakciókat fog kiváltani a nyilatkozata, és külön kiemelte, hogy "a piálást" mindig felhozzák a kritikák során. "Ezzel szoktak támadni, hogy alkoholista vagyok" – fogalmazott. Azonban hangsúlyozta, hogy ez nem felel meg a valóságnak, mivel közel harminc éve nem fogyaszt alkoholt.
A 2014-es önkormányzati választások során az LMP színeiben a XIII. kerületben tett jelöltsége után, amely nem hozott sikert, most mégis elgondolkodik a "mi a jó, mi a nem jó?" kérdéskörön. Erre válaszul kifejtette: "A hatalom hangoztatja, hogy létezik szólás- és sajtószabadság, ám ami itt történik, az éppen ellenkezője. A pohár kezd megtelni. Ezért érzem, hogy meg kell szólalnom."
Váczi az interjú során megosztotta, hogy nem a futball volt az oka, amiért elkezdett alkoholt fogyasztani; a sport mindig is felszabadította. Sokkal inkább a kirekesztettség érzése, a gyermekkori és fiatal felnőttkorában szerzett élmények, valamint a környezetében kialakult közösség és a teljesítménykényszer játszott közre abban, hogy a pohárhoz és a cigarettához nyúlt. "Debrecenben láttam meg a napvilágot. A Citromszigeten éltünk, ahol körülbelül száz család osztozott az egymásba érő, szobakonyhás szükséglakásokban. Ezek közül kilencven roma volt. Mi a maradék tíz százalékba tartoztunk. Nagyon kemény hely volt, egy olyan zárt közösség, ahová a rendőrök is csak akkor merészkedtek be, ha valami súlyos bűncselekmény történt. Korán, kéretlenül szembesültem a valósággal, és a szigeten már fiatalon rászoktam az italra és a cigarettára, mert mindenki ezt csinálta, és nem volt más módja a feszültség levezetésének. Assziszed bárkit is érdekelt, hogy mit csinálok? Kipróbáltam az alkoholt, ízlett. Kipróbáltam a cigit, ízlett. Ennyi."
Az italról való lemondásának története szorosan összefonódik a Vasasnál eltöltött időszakával (1996-1999, majd 2002), ahol Illovszky Rudolf, a klub akkori igazgatója kulcsszerepet játszott. "Egy olyan férfival találkoztam, aki hatalmas tiszteletnek örvendett, és nyitott volt velem. Amit mondott, az mindig igaznak bizonyult. Felnéztem rá, és neki köszönhetem, hogy végleg letettem az alkoholt. Megosztottam vele, hogy alkoholista vagyok, de vágyom a változásra. Ő azt válaszolta, hogy segíteni fog, és mellettem áll" – mesélte. A csapat edzője, Gellei Imre "hiába próbálkozott a nyomásgyakorlással", ezzel szemben "Illovszkytól megkaptam a szükséges türelmet. Amint sikerült megtisztulnom, a játék is elkezdett újra működni."
A magát szabad szellemű, excentrikus zseniként definiáló Váczi részletesen mesélt pályafutása állomásairól, a "fogalmatlan" edzők tapasztalatairól, valamint arról, milyen feszültségek alakultak ki a szövetségi kapitányokkal. Ezek a konfliktusok végül oda vezettek, hogy csupán kétszer öltötte magára a válogatott mezét.
Felelevenítette a múlt emlékeit, amikor a Ferencváros szurkolóinak kemény magja annyira tiszteletet parancsolt, hogy még a játékosok és a klubvezetők is tartottak tőlük. Elmondása szerint akadt olyan eset, amikor a Hypósként ismert Karsai Ferencék a régi Üllői úti stadion centerpályáján "focikáztak", miközben az első csapat edzése zajlott volna. Végül ő maga lépett közbe, hogy eltávolítsa a drukkereket a gyepről. "De ami igazán megragadt bennem, az az volt, amikor az öltözőfolyosón szemtanúja voltam, ahogy egy játékost pofon vágtak, mert visszaszólt Bodnár-gyúrónak. Na, az a Fradi ilyen hely volt, de mondom, engem sosem bántottak."
Szerinte a visszavonulása után nem bukkant komolyabb lehetőségre a magyar labdarúgásban, mert "a jelenlegi futball világában a sportigazgató határozza meg, mit kell edzeni, kikkel kell foglalkozni, én pedig kifejezetten ellenzem, ha bárki beleszól a dolgaimba." Ugyanakkor, ha edzőként folytatná pályafutását, csapata olyan játékstílust képviselne, mint amit a Barcelona is megvalósít.
A kérdésre, hogy mit változtatna meg a magyar labdarúgás világában, a válasza az volt, hogy bár sok új pálya épült, ezeket biztonsági őrök felügyelik. "Én viszont azt javasolnám, hogy hozzuk vissza a grundokat, és a szabadon álló pályákat ingyenesen a gyerekek rendelkezésére bocsátanám."
Azt is hangsúlyozta, hogy örömmel látná, ha a politikai előadása folytatódna, de ez nem kizárólag az ő döntésén múlik. "Én más szemszögből tekintek az életre és a focira is. A futball egy játék, amelyet nem pusztán izomerővel kell játszani, hanem intelligenciával és szenvedéllyel. A szurkolók hiába kiabálnak, hogy küzdjetek, a lényeg nem a harc, hanem a valódi futballozás."
