Az EU-ban egy újabb szabályozási konfliktus bontakozik ki, amely közvetlen hatással lehet ránk is. A közelgő változások figyelmet érdemelnek, hiszen jelentős következményekkel járhatnak az agrárszektorra nézve. Érdemes alaposan nyomon követni a fejleménye

A konferencia értékelést ad az agrárium helyzetéről, egyúttal pedig felvázolja az ágazat előtt álló rövid- és hosszú távú fejlesztési és kitörési lehetőségeket, illetve bemutatja a vállalkozások üzleti döntéseihez szükséges mértékadó prognózisokat.

18 tagország agrárminisztere fogalmazott meg közös levelet, melyben kifejtik aggodalmaikat amiatt, hogy a rendelet jelenlegi formájában nem emeli ki kellően azokat az országokat, amelyek hatékony erdővédelmi törvényekkel rendelkeznek, és így elhanyagolható az erdőirtás kockázata területükön. Véleményük szerint ahelyett, hogy az erdőirtást a legnagyobb kockázatú területeken célozná meg, a rendelet aránytalanul bürokratikus kötelezettségeket ró azokra az országokra, ahol ez bizonyíthatóan jelentéktelen - írja a NAK.

Az Európai Bizottság 2025 áprilisi döntése során iránymutatásokat fogadott el az adminisztratív terhek egyszerűsítésére és csökkentésére. Ennek ellenére a gazdálkodók, erdőtulajdonosok és egyéb gazdasági szereplők számára támasztott követelmények továbbra is jelentős mértékben megmaradtak. Különösen aggasztó, hogy ezek a követelmények nem indokoltak olyan országokban, ahol az erdőirtás kockázata gyakorlatilag elhanyagolható.

Fontos hangsúlyozni, hogy a túlzott és felesleges gondossági követelményeket érdemes eltávolítani azokban az országokban, ahol a mezőgazdasági terjeszkedés nem vezet jelentős erdőterület-csökkenéshez. Az alacsony erdőirtás kockázatú országok esetében el kell ismerni, hogy a meglévő nemzeti rendszerek képesek megbízhatóan igazolni az EUDR szabályainak betartását, így a megfelelőség megfelelően ellenőrizhető.

Az agrárminiszterek sürgetik a Bizottságot, hogy a rendeletbe további egyszerűsítéseket építsenek be, és szükség esetén halasszák el az alkalmazás kezdetének időpontját. Több neves szakmai szervezet, köztük a Copa-Cogeca (Európai Gazdák és Mezőgazdasági Szövetkezetek, amelynek tagja a NAK is), a FEFAC (Európai Takarmánygyártók Szövetsége) és a CEI-Bois (Európai Faipari Szövetség), közös levelet terjesztettek elő. Ebben kifejezik, hogy bár támogatják a 2024. decemberi egyszerűsítéseket, a szabályozás még így is számos kérdést vet fel a gyakorlati alkalmazhatósággal, aránytalanságokkal, jelentős adminisztratív terhekkel, jogi bizonytalanságokkal és az áruforgalom esetleges eltérítésével kapcsolatban.

Megjegyezték, hogy noha az útmutatók és a gyakori kérdésekre adott válaszok frissítései megtörténtek, ezek nem hozták meg a várt eredményeket a kötelezettségek értelmezésének javításában. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy ezek a dokumentumok nem rendelkeznek jogi kötelező érvénnyel, így a tagállamok saját belátásuk szerint értelmezhetik őket. Alexander Bernhuber, az osztrák képviselő, felhívta a figyelmet erre a problémára, és indítványozta, hogy az Európai Parlament ülésén helyezzék hatályon kívül azt a rendeletet, amely szoros összefüggésben áll az Erdőirtásmentes termékekről szóló rendelettel (2023/1115 EU rendelet), valamint az országok kockázati besorolását tartalmazza (2025/1093 EU rendelet). Előterjesztésében hangsúlyozta, hogy:

Az indokolásban kifejtettek alapján a Bizottság figyelmét arra kéri, hogy vonja vissza az (EU) 2025/1093 végrehajtási rendeletet. Emellett sürgeti a Bizottságot, hogy alakítson ki világos, határidőkhöz kötött és átlátható eljárásokat az országok kockázati kategorizálásának rendszeres felülvizsgálatára, amely a mérhető előrehaladás és a friss tudományos adatok figyelembevételén alapul. A Parlament a határozatot egyetlen olvasatban fogadta el, 373 támogató és 289 ellenző szavazattal, ami egyértelmű üzenetet küld a Bizottságnak: a törvény 2025. december 30-i hatálybalépése előtt át kellene gondolnia a megközelítését.

A jelenlegi 3 kockázati besorolásban az "alacsony" kockázatú országok esetében ismét felmerült az igény, hogy el kellene ismerni a nemzeti szabályozók hatékonyságát, így a termelési lánc szereplőinek nem elsősorban az EUDR jelentéstételi kötelezettséget kellene előírni, hanem a nyomonkövethetőségnek való megfelelést, a kapcsolódó dokumentumok gyűjtését és megőrzését. Csökkenhet a jelentéstételi teher, ha a szabályozási kötelezettségeket jobban összehangolják a kockázati szintekkel, és szükségtelenné válhatnak az adminisztrációs feladatok, ahol az alacsony kockázati besorolás és a helyi hatóságok aktív munkája révén ezekre a tényezőkre támaszkodni lehet.

Amennyiben a teljeskörű átvilágítási kötelezettségeket csak a "közepes" vagy "magas" kockázatú országokból származó gazdasági szereplőkre korlátoznák, ez a változtatás lehetővé tenné, hogy a figyelem és az erőforrások a legnagyobb erdőirtási kockázattal bíró területekre összpontosuljanak. Ily módon elkerülhetők lennének a felesleges és túlzott adminisztratív terhek, anélkül, hogy ez hátrányosan befolyásolná a rendelet alapvető céljait. Ugyanakkor létezik olyan nézet is, amely szerint célszerű lenne megtartani a három kategóriát, de bevezetni egy negyedik, "kockázatmentes" szintet, amely mentesülne a gondossági eljárások alól. Azonban egy ilyen javaslat esetleg még hevesebb vitákhoz vezethet, és komolyan alááshatja a szabályozói célokat, továbbá sértheti a WTO megkülönböztetés-mentességre vonatkozó előírásait is – olvasható a NAK weboldalán.

Felmerült egy fontos igény, miszerint az uniós irányelvek és célkitűzések összehangolásakor figyelembe kellene venni, hogy az erdőterület csökkenése ne gyengítse egy ország teljesítményértékelését, ha az olyan pozitív környezetvédelmi célokat szolgáló intézkedésekhez kapcsolódik, mint például a védett területek kiterjesztése, a természet helyreállítását célzó projektek, vagy a megújuló energia termelésére szánt földterületek átalakítása. Az ilyen tevékenységek nemcsak a környezet védelmét szolgálják, hanem hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez is.

Az országkockázati listával kapcsolatos aggályok bizonyos fokú zűrzavart idéztek elő, azonban az EUDR alapelvei változatlanok maradtak! A szarvasmarha, pálmaolaj, szója, fa, kakaó, kávé, gumi vagy ezekből készült releváns termékek importálása, kereskedelme vagy exportálása során működő vállalatoknak 2025. december 30-tól (kisebb és mikrovállalkozások esetében 2026. június 30-tól) továbbra is eleget kell tenniük a rendelet előírásainak. Ezért javasoljuk a cégeknek, hogy folytassák a szükséges gondosságra vonatkozó rendszerek kiépítését, azaz:

Jobb figyelni és készülni, mivel az lehet az egyik legvalószínűbb folytatás, hogy az Európai Bizottság a lehető legrövidebb időn belül a benchmarking rendszer felülvizsgálatával válaszol a Parlament aggályaira. A háromszintű struktúra (alacsony, normál, magas; kockázatmentes kategória nélkül) ez esetben megmaradna, ahogy a kötelezettségek is (információgyűjtés, nyomonkövethetőség biztosítása, kockázatértékelés, kockázatcsökkentés és megfelelőségi dokumentáció elkészítése), de a minősítési rendszerben az adatok, a küszöbértékek és az átláthatóság javulna. Vegyük figyelembe azt is, hogy ha nem állna rendelkezésre a 29. cikk szerinti országkategorizálás, akkor minden ország "közepes" besorolású lenne, és nem tudnánk hivatkozni az "alacsony" kategóriára, aminek eredményeként bizonytalanná válhatna az "Egyszerűsített kellő gondosság" alkalmazásának lehetősége az érintett vállalkozások számára - írja a NAK.