ZAOL - Akadtak idők, amikor csónakkal indultak a fonyódi kocsmák felfedezésére.
A Balaton vízszintje évszázadok alatt jelentős ingadozásokon ment keresztül. A szakértők a történelmi és régészeti nyomok alapján részletesen feltérképezték a tó vízállásának alakulását, lehetővé téve ezzel a múltbeli vízszint-változások pontos rekonstruálását.
Az 1960-as években Bendefy László egy részletes tanulmányt készített a Balaton vízállásának történeti alakulásáról. A kutatás során kiderült, hogy a tó középvízszintje valaha 106-107 méter körüli értéken mozgott. A vízfelület is jelentősen nagyobb volt, ami azt eredményezte, hogy egyes területek, például Fonyód, hosszú időn keresztül szigetként funkcionáltak – számol be erről a Sonline.hu.
Varga István, a fonyódi helytörténész szerint a Balaton vízszintje a 16. században lényegesen magasabb volt, mint a mai értékek. Jelenleg a déli part szintje körülbelül 103 méterrel helyezkedik el az Adriai-tenger szintje fölött, azonban a török hódoltság idején ez a szint 109-110 méterre emelkedett. Ez a vízállás alapvetően befolyásolta Fonyód földrajzi elhelyezkedését, hiszen a települést körülvevő víz és a Nagyberek mocsaras területe természetes védelmet nyújtott, amely hozzájárult a Fácános Palánkvár török ostrommal szembeni ellenállásához is. A vár, amely 25 éven keresztül állta a sarat Palonai Magyar Bálint irányítása alatt, egy kettős vizesárok által volt körülvéve, amelyet a Balaton emelkedett vízszintje folyamatosan táplált.
A térség megközelítése igazi kihívást jelentett: még az 1800-as évek hajnalán is komoly nehézségekkel kellett szembenézni, ha valaki száraz lábbal kívánt ide eljutni. Érdekesség, hogy a helyi pásztorok még az 1860-as években is csónakokkal jártak a Nagyberekből Fonyódra. A kocsma előtti területen hatalmas, messziről is jól látható jelfák álltak, ahol a pásztorok kikötötték csónakjaikat, mielőtt betértek volna egy kis szórakozásra.
