A magyar régészek egy lenyűgöző felfedezést tettek, amely az avar kor titkaiba enged bepillantást, és mindezt az űrből érkező képek segítségével sikerült feltérképezniük.

Ebből a történelmi időszakból ötven éve nem bukkantak fel ilyen jelentős lelet. Eddig senki sem ismerte ezt a lelőhelyet. A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete a "Temetők az űrből" elnevezésű projekt keretében műholdas és légi felvételek segítségével azonosít régi temetkezési helyeket, mégpedig a növényzet eltéréseinek nyomán. "A sírok elszíneződése általában gabonatáblákban válik láthatóvá, és ezzel a módszerrel fedeztük fel ezt a lelőhelyet" - nyilatkozta Szücsi Frigyes régész.

Amikor egy új lelőhelyet fedeznek fel, kezdetben még nem áll rendelkezésünkre egyértelmű bizonyíték arra, hogy pontosan melyik korszakból származik. "Jelen pillanatban nincs olyan vitathatatlan tudományos háttér, amely megerősítené, hogy milyen időszakra utalnak ezek a műholdas felvételek, de erős megérzéseink vannak" - nyilatkozta a régész. Hozzátette, hogy a korábbi, megbízható ásatások azt mutatják, ezek a lelőhelyek 90-95 százalékban a népvándorlás időszakára, azon belül pedig az avar korszakra tehetők. A Nemzeti Múzeum, együttműködve különböző megyei és városi múzeumokkal, már több mint tíz ilyen lelőhely feltárását elvégezte.

Itt olyan szondázó ásatásokra utalunk, amelyek célja nem a teljes temetők feltárása, hanem inkább a részleges vizsgálatok elvégzése. Az eddig felfedezett temetők közül mindössze egy kivétel található, amely nem avar kori, hanem a népvándorlás időszakába sorolható. Ez utóbbi azonban is a germánok idejére tehető, tehát némileg korábbi időszakra datálható – tette hozzá.

„Egy ilyen lelőhely feltárása nem csupán a gazdák számára jelent komoly kihívást, hanem nekünk is” – fogalmazott a régész. „A terület, ahonnan az anyagok származnak, egy szántóföld, amely sok titkot rejt.”

Az aszály következtében a föld elképesztően kiszáradt, sok helyen szinte mint a beton, kemény és repedezett volt. Ezek a sírok pedig több mint két méter mélyen helyezkedtek el, így a kézi finom bontómunkával való eljutás a kívánt mélységhez igazi kihívást jelentett a sziklaszilárd talajban.

A másik kihívás pedig az volt, hogy amikor előkerült ez a bizonyos szablya, ami nem egy mindennapi, kifejezetten ritkaságszámba menő lelet, akkor meg kellett oldani, hogy egyben kiemeljük, hogy ne sérüljön, így egyben kerülhessen be a múzeum gyűjteményébe, hogy aztán ott vizsgálható legyen és később bemutatható legyen - tette hozzá.

Tudományos nézőpontból ez a szablya a legkiemelkedőbb felfedezés ezen a lelőhelyen, Fejér vármegyében. Az utolsó alkalom, amikor hasonló szablyát találtak, közel 50 évvel ezelőtt volt, mégpedig Kajászón, egy észak-fejér megyei településen.

A szablya a sír mélyén, eredeti helyén pihent. Az avar kor idején a temetkezések jelentős része azonban felkeltette a figyelmet, és sok sírboltot megbolygattak. Az okok mögött rejlő szándékot nehéz megállapítani; vajon rablás húzódott meg a háttérben, vagy talán valamilyen rituális motívum játszott szerepet? Ezt a sírt is átkutatták, de a szablya elhelyezkedését érintetlenül hagyták. A bolygatás főként a felsőtestet célozta meg, de...

A szablya az elhunyt férfi bal oldalán pihent, míg a jobb oldalán egy hosszú kés várta sorsát, mindkettő a temetés pillanataiban foglalt helyet. A fegyverek elhelyezkedése pontosan olyan volt, ahogyan a búcsú idején elhelyezték őket, mintha a harcok emlékét őriznék.

Ez a temetkezési esemény a középavar korszakra tehető, és rendkívül pontosan datálható, mivel egy leletegyütteshez kapcsolódik. A felfedezések között nem csupán a jellegzetes csillag formájú keresztvassal díszített szablya bukkant fel, hanem számos más izgalmas tárgy is.

A lelet egy körülbelül 90 centiméter hosszúságú, íves pengéjű szúró-vágó fegyver, amelynek keresztvasa csillagformát idéz. A férfit egy díszes veretekkel ékesített övvel helyezték végső nyugalomra. Ez az öv az avar kor egyik jellegzetes viseleti eleme volt, és a szabad fegyverviselésre jogosult férfiakra volt jellemző. A veretek, amelyek gazdag díszítést adtak a ruházathoz, egyértelműen a sír időszakát is meghatározzák; a fémveretek túlnyomórészt préselt ezüstből készültek, amely a középavarkor, körülbelül 670-700 között készült. Ezt a megállapítást a régész hangsúlyozta, alátámasztva a lelet történelmi jelentőségét.

A szablya most már a múzeum kiemelt darabjai közé tartozik. "Bódisné Szalontai Petra tehetsége és precizitása révén valósult meg a szablya és a sírban felfedezett további leletek restaurálása" - emelte ki a szakértő.

Most veszi kezdetét mindennek a tudományos feldolgozása, értékelése és elemzése. "Reméljük, hogy már novemberben lehetőségünk nyílik egy konferencián bemutatni a kutatási eredményeinket a szakmai közönség előtt. Bízom benne, hogy a múzeum a közeljövőben megtalálja a megfelelő módot, hogy a nagyközönség számára is hozzáférhetővé tegye ezeket az izgalmas felfedezéseket" - nyilatkozta Szücsi Frigyes, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum régésze az InfoRádióban.