**Erdélyi Legendák: Egy Rövid Beszélgetés** **Mária:** Hallottál már az erdélyi legendákról? Nagyon izgalmasak! **Péter:** Igen, rengeteget olvastam róluk! Az a sok történet a hegyekről és a völgyekről igazán lenyűgöző. Melyik a kedvenced? **Mária:** N

A Bölöni Lászlóról készült dokumentumfilm turnéjának marosszentgyörgyi állomásán lenyűgöző érdeklődés övezte az eseményt, hiszen több mint 500 néző gyűlt össze, hogy megismerje a futballlegenda életét és pályafutását. A rendezvény különleges pillanata volt, amikor a község polgármestere, Sófalvi Szabolcs beszélgetett a sportolóval, aki a közönség kérdéseire is készséggel válaszolt, ezzel még inkább közelebb hozva a résztvevőkhöz a labdarúgás iránti szenvedélyét és tapasztalatait.

- Ki inspirálta, hogy labdarúgó legyen?

Ahogy az édesanyám a filmben megosztja, édesapám rengeteget játszott velem, már egészen kicsi koromban. Én is jól emlékszem arra a kis zöld labdára, amit szinte megállás nélkül rugdostam. Nem volt más példaképem, csak ez a labda. Számos sportágat kipróbáltam, de a szívemben mindig ott élt az álom, hogy egyszer futballista leszek.

Hogyan élte meg a marosvásárhelyi díszbemutatót, ahol számos régi csapattársam is jelen volt? Az esemény egy igazi nosztalgia-buli volt számomra, tele emlékekkel és érzésekkel. Amikor beléptem a terembe, azonnal magával ragadott a hangulat; a régi barátok mosolygó arca és a közösen megélt pillanatok emléke szinte tapintható volt a levegőben. A bemutató során minden egyes szónál visszaemlékeztem a közös edzésekre, a győzelmekre és a nehéz pillanatokra, amelyek még szorosabbá fűzték a kötelékeinket. A régi csapattársak látványa felidézte bennem azokat az időket, amikor együtt küzdöttünk a pályán, és a barátságunk a sporton túl is megerősödött. A bemutató végeztével, miközben a közönség tapsolt, rájöttem, hogy nem csupán a sport teljesítményeinket ünnepeljük, hanem azokat az életre szóló kapcsolatokat is, amelyeket a közös szenvedélyünk formált. A nap végére nemcsak a múlt emlékeit, hanem a jövőbeli lehetőségeket is magammal vittem, hiszen a régi barátokkal való találkozás mindig új inspirációt ad.

Örömömre szolgált, hogy mindannyiukkal találkozhattam, hiszen én invitáltam őket az előadásra. Persze szívfacsaró volt látni néhány nehéz sorsú embert, de mégis boldog voltam, hogy a fiúk együtt voltak, legalábbis egy időre. Talán érdemes lett volna több figyelmet fordítani rájuk a filmben, de egyrészt a rendező nem én voltam, másrészt az összeállítás során főként olyan személyek kaptak szerepet, akiket a film készítői könnyebben tudtak bemutatni.

A film premierjén elhangzott, hogy célja visszatükrözni szülővárosának azt a szeretetet és gondoskodást, amelyet az évek folyamán kapott. Felmerült-e benne, hogy Marosvásárhelyen futballakadémiát alapítson?

- Természetesen gondoltam rá, de ez egy olyan dolog, amit akkor tud az ember elindítani, ha itt van helyben. Ahhoz, hogy minden úgy működjön, ahogy Nyugaton hozzászoktál, nem lehet távolról kezelni, hanem benne kell lenni. Én gyakorlatilag, mióta elmentem Bukarestbe - bár sokszor jártam itthon, de sosem jöttem haza letelepedni -, mindig valahol máshol dolgoztam, máshol éltem. Ennek következtében pedig sosem akartam belevágni a dologba, mert nem tartottam érdemesnek, ha nem felel meg a saját igényeimnek.

- Minden egyes vetítési helyszínre ellátogat, így Marosszentgyörgyön is, ahol több száz dedikált példányt osztott ki, és rengeteg emberrel örökítette meg a pillanatot. Miért tartja ezt ennyire lényegesnek?

- Én tartozom ezzel Marosvásárhelynek, Maros megyének. Valakinek egy másodpercre egy öleléssel, egy aláírással, egy kézfogással örömet szerezni - biztos vagyok benne, hogy ez sokat jelent. Én Marosvásárhelyt mindig magam mellett éreztem, tudtam, hogy Vásárhely aggódik értem, amikor nehéz időszakokat éltem meg. Ezért cserében csak azt mondhatom, hogy mindenhova magammal vittem Marosvásárhelynek a nevét - amikor szerződést írtam alá, ott volt, hogy "hol született: Marosvásárhelyen".

Ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy mely csapatokban játszott és edzett Bölöni László, akkor ki az a csapat, amelynek ma szurkol a szívből jövő támogatásával?

Természetesen izgalommal követem a román és a magyar válogatott teljesítményét is. Ami a klubcsapatokat illeti, mostanában annyira megszaporodtak a mérkőzések, hogy egy kicsit elvesztették a korábbi varázsukat. Mivel Franciaországban élek már egy ideje, a különböző kupaküzdelmek végéhez közeledve fokozottan figyelem a francia csapatok teljesítményét és eredményeit.